Ffffúúúú.
Én nem is tudom, mit mondjak.
Barnival megvolt az első komoly konfliktusunk: bár már egy ideje mondogatja, csütörtökön viszont nyomatékosan megkért: hétfőn már ne menjek suliba. Én meg kedvesen, de határozottan visszautasítottam, hogy sajnos nem tudom cserben hagyni a gyerekeket és a kollégákat. Iszonyúan ideges lett, ő, aki a világ legnyugodtabb embere, és lehetetlen felhúzni, és ez aztán egy olyan vitává fajult, amiben ő kifejtette, hogy felelőtlen vagyok, aki nem érti meg, hogy itt most sokkal több forog kockán, mint hogy én lelkiismeretesen elvégzem-e a munkámat, és hogy már ne haragudjak, de ő leszarja a kollégáimat, itt most csak az a kicsi nyúl számít a hasamban. Na mindegy, dióhéjban: sírtam is, annyira kutyaszorítóban éreztem magam, de mivel a családom, meg az ő családja is neki adott igazat, és a nőgyógyászom, meg az igazgatónőnk is maximálisan támogatta, hogy tegyem le a lantot, és maradjak otthon, ez lett. Az már csak cseresznye volt a hab tetején, hogy végül bezártak a sulik, és digitális oktatásra vált mindenki - ami amúgy a mi sulinkban nem kihívás, mert minden egyes csoportunknak van microsoft teams-es csoportja, és a kollégák és a gyerekek is egyaránt megszokták, hogy ott megy a kommunikáció, kerülnek ki a feladatok, ott is adják be, és egy csomó tök jó ötletünk van, de én úgy sejtem, hogy ez nem jellemző az egész országra.
Barni is munka nélkül maradt, ami mondjuk egy-két hónapig vicces, de utána, hát nem tudom... Nem jön annyira jókor így, az első gyerekünk születése előtt. Na de mindegy, ez van, megbeszéltük, hogy valószínűleg úgysem lenne lehetőségünk soha többet, hogy kettesben töltsünk néhány hónapot nyugiban, stressz nélkül, leköltözzünk Vácra, meg a Balcsira, rengeteget kiránduljunk, aludjunk, olvassunk, főzzek... Amúgy nagyon jó ebbe belegondolni, de közben meg ijesztő, hogy mindezeket azért tehetjük meg, mert nem dolgozhatunk, nem élhetünk szociális életet, nem járhatunk moziba, színházba (3 színházjegyünk ragad bent), nem edzhetünk és nem találkozhatunk a barátainkkal, és anyagilag is a félretett pénzecskékre, meg a csedregyedregyesre számíthatunk csak. Nagyon reméljük, hogy nem tart nagyon sokáig ez az őrület. Mi vásárolni totál nem vásároltunk, mondjuk holnap kell vennem 1-2 dolgot, meg alap cuccok mindig vannak a mélyhűtőmben meg a szekrényben, de raktározni nem vagyok hajlandó.
Na én ezt most elengedem, és igyekszem a pozitívumokra koncentrálni. Arra például, hogy most 1-2 évig nem kell dolgozni mennem, haha!
 |
| hétvégén Vácon voltunk, és rengeteget aludtam és kutyáztam, csodálatos volt |
Jó, hogy,újra írtál. Hiányzott Milonka a reggeli rutinból. Vigyázz magatokra.
VálaszTörlésegy zugrajongó😃
A legtöbb dologban, helyzetben meg lehet látni, találni a szépet, de ezt neked nem kell mondani, hiszen sokan szerintem azért indítjuk veled a napot, mert te egy igazi boldogságvadász vagy és mindenben meglátsz valamit, ami nekünk elsőre, vagy sokadszorra sem sikerül. Ezért is jövünk ide, olvasunk, töltekezünk. A mostani helyzetet is jól látod, egyszer hálásak lesztek érte, mert a baba annyira át tud rendezni mindent, mondom ezt úgy, hogy két gyerekem van és nagyon szeretem őket, de elvitték a hangsúlyt a kapcsolatunkról, nem volt időnk, terünk egymásra, vagy csak nagyon ritkán és olyankor jó volt néhány régebbi szép emlékre gondolni, csavargásokra, kis albérletre, stb. Szóval élvezzétek ki ezeket a heteket, hónapokat, mert ez egy igazi ajándék, utólag fogod igazán így érezni. P.S: Még egyszer leírom, szeretem a gyerekeimet, de más így az élet :-D
VálaszTörlésÚgy tűnik ez a corona-para mindenkit lelassulásra kényszerít, de ahogy mondod megtalálhatjuk benne a pozitív gondolatokat és napos oldalakat. Tavasz a Balatonon, huh, jó lesz :)
VálaszTörlésApukádnak is tuti segít a gyógyulásban ha megoszthatja veletek a baba/unoka-várást mikor Vácon vagytok.
Én sem vagyok hajlandó spájzolni. Alapból egy lassabb tempójú életet élünk, és lehet, hogy tévedek ebben, de amíg lehet, kitartunk ebben az életvitelben.
VálaszTörlésEz a jó egészség és jó kedv maradjon mindannyiunkkal! <3