egy terhes nő naplója

Barninak vége lett a Nagy Ezer Éve Tartó Rengeteget Dolgozós Projektjének, így aztán reggelente bevisz munkába, sőt, tegnap értem is jött - igazi hercegnőnek érzem magam, mondjuk eléggé terhes hercegnőnek, de ez még talán jobb is így. 

Nem ért véget lázas vonzódásom a gyümölcsök iránt, úgyhogy ipari mennyiségben vásárolom a körtét, a mangót, a banánt és a gránátalmát, és már nem csak vacsorára, de reggelente is ezeket eszem. Ezeket leszámítva egyáltalán nem vagyok kívánós, sőt, rosszabb az étvágyam, mint szokott lenni, keveset is eszem, meg nem esik semmi igazán jól - még tengergyümölcseis spagettit sem ettem a tengerparton, pedig tudjuk,hogy normál esetben azért én ölni tudnék. Hányingeres időszakom viszont egy perc sem volt, hálistennek. Így a 22. hétre 4 kg-ot híztam összesen mindenféle diéta nélkül, szóval azt hiszem, bálna már nem leszek, bár én így hívom magam viccesen, mert már egész nagy a pocakom, Barni daginak meg pocaknak szólít. Hogy mit veszek majd fel az esküvőre, az egészen jól kérdés, szerintem valami kedves, színes ruhát ami rámjön) tornacipővel. 

Megint nagyon sokat alszom, de ilyen 10 órákat, jólesik. Amúgy meg az uncsi kis boldog hétköznapjainkat éljük, végre túl sok munka nélkül, én főzök, vagy elmegyünk enni, sorozatokat nézünk, járok mindenféle dokis-vizgsgálatos-védőnős ügyeket intézni, és vágom a centit március végéig, bár most valahogy nagyon-nagyon jó a suli, csak délutánra elfáradok, és alig várom, hogy vízszintesbe kerüljek. Hétvégén voltunk a wampon, megvettük a bébi első játékát, egy puha kutyát. Apukám viszont sajnos beteg lett, és senkinek nincs fogalma, mi baja. Iszonyúan aggódom miatta, szeretném, ha most azonnal meggyógyulna, és elfeledhetnénk ezt az egészet.