times like these

Azt talán nem is ítam, hogy végül nem házasodunk össze a babáig. majd valamikor ősszel talán, akkor már a családdal és a barátainkkal, ha addigra meggyógyul a világ, és sikerül. Már csak olyan párokat adnak össze, azokat is csak két tanúval, akik még az őrület előtt bejelentették, illetve méltányosságot lehetne kérni a terhességem miatt, de úgy is nagyon bonyolult lenne, és sok idő, meg kuncsorgás is. Ráadásul mivel a pocakom egyre kényelmetlenebb, már nem is igazán van kedvem az egészhez - illetve lenne, de nem így - úgyhogy elengedtük. 

Barni azt mondta, ne aggódjak, nem úszom meg, mindenképp feleségül vesz. 

Egyébként nekünk is nagyon fura ez a helyzet, soha nem töltöttünk még ennyi időt kettesben, főleg nem egész héten, egész nap, heteken keresztül, úgy, hogy egyikünk sem dolgozik. Tök jól bírjuk egyébként, sőt, illetve valamelyik nap volt egy elég komoly konfliktusunk, de az is részben a vírus-helyzet, részben az öccse faszsága miatt volt. Jól megvagyunk, és ezért nagyon hálás vagyok, mert belegondolni is rossz, milyen lehet most bezárva lenni most egy konfliktusokkal terhelt kapcsolatban. Kicsit szerintem tanuljuk is, hogy mi jó a másiknak, mikor élvezzük mindketten, ha közösen csinálunk dolgokat, kártyázunk, filmezünk, sétálunk, dumálunk, és mikor kell kicsit időt és teret engedni a másiknak. Kettőnk közül én igénylem jobban az egyedüllétet, és én vagyok jobban kiszolgáltatva az aktuális  hangulatomnak is, arról nem is beszélve, hogy egyre többször alszom rosszul a hasam miatt, és (főleg emiatt) egyre többször vagyok nyűgös, de hál'istennek Barni elképesztően türelmes. Nekem holnap muszáj kicsit hazamennem locsolni, meg elintézni néhány dolgot, és pár napig szerintem maradok is, őt meg itthagyom - szerintem nagyon jót fog tenni egy kis idő külön. 

♥