ice ice baby

Tegnap végül tök jól megoldottunk mindent, találtam parkolóhelyet is a rendelőnél, gyorsan végeztünk. Egyébként komolyan gondolkodtam rajta, hogy úgy választok gyerekorvost, hogy jól lehessen ott parkolni, és most így utólag nagyon bánom, hogy nem ez volt az elsődleges szempont. Komolyan, ennél szarabb helyen nem is lehetne a rendelő, ráadásul hatalmas építkezés is van a környéken, utcák lezárva/egyirányúsítva - tényleg van, hogy több kört kell menni, míg az ember le tud valahol parkolni, és aztán meg cipelheted a babát a hordozóban. Meg mi lesz majd esőben, meg télen? 

Aztán hazajöttünk autóval, az utat a baba végigaludta, ez nagyon jól működik.  Egy táskába bepakoltam kettőnk cuccát, plusz a babafészket meg a szoptatós párnát, sokkal több cuccra számítottam. Egyébként maga a táska a gyerek dolgaival volt tele, az én fehérneműim, a farmer rövidnadrágom, meg a 3 pólóm a táska egyik oldalzsebében elfér, ez már, gondolom, ilyen momlife szindróma. 

Nehezen tudtam volna boldogabbá tenni a szüleimet, mint hogy itthon vagyunk 5 napot. Nekem nagyon nagy segítség, hogy reggel apa tologatja őt kint, a téren egy órát, míg én lezuhanyozom, reggelizem, berakok két mosást, vagy hogy dajkálják, míg megebédelek. Bár a privát szférám kicsit sérülni érzem, tegnap este felhívott Barni, kérdezte, hogy mi újság, mondom semmi, épp szoptatok, anya meg apa meg állnak felettem és nézik - de tényleg, nem könnyű itthon egyedül maradni, azzal, hogy gyerekem lett, a világ összes figyelme rám irányult. Délután azért magunkra csuktam az ajtót, és aludtunk, fú, nagyon jó volt. 

Anya tejmentesen főz most, ami tök jó, viszont iszonyúan édesség-kívánós vagyok, és semmi olyasmi nincs itthon, amit megehetnék. Dinnyével és sárgabarackkal igyekszem leküzdeni a kívánósságomat, de igazából egy nagy adag jégkrém lebeg a szemem előtt. Holnap megpróbálok szerezni valahonnan valami vegán típusút.