roadtrip

Vasárnap voltunk egy barátnőmnél, aki hordozást tanít, kaptam tőle egy rugalmas kendőt, és megtanított felkötni magamra a babát. Utána krúzoltunk is egyet azonnal a bulinegydben hármasban, Barni azt mondta, hogy teljesen kivirultam, de tényleg nem lehetett letörölni az arcomról a vigyort, ahogy a mellkasomon alvó babával sasszéztunk a (még) turistamentes belvárosban, nézegettük a csodaszép, lepukkant épületeket, meg kézen fogva fagyiztunk. Nagyon bejön nekem a hordozás. 

Másnap ketten is elmentünk sétálni úgy, hogy magamra kötöztem Danit, mármint Barni nélkül, mert a héten már dolgozik. Itthon egyébként tök jól elvagyunk ketten, vasaltam is, kicsit takarítottam, összedobtam egy tésztát, de nyilván sosem tudom akkor csinálni a dolgokat, mikor épp szeretném. Tegnap délben pont itthon volt Barni is, gondoltunk egyet és elmentünk ebédelni a Vapianoba babakocsival, és kis barátunk végigaludta az egészet. Persze tök mázli volt, nem igazán tudjuk kiszámolni, hogy mikor van el tök jól és alszik nyugodtan, és mikor van el csak kézben, vagy akar hosszú órákon keresztül matricaként rám ragadni, annak ellenére, hogy már tutira nem éhes. És ha elmegyünk így együtt, nekünk azért az mindig stresszes még, mert bármikor felébredhet és sírhat, így sosem tudjuk házon kívül teljesen elengedni magunkat. Azért nagyon jólesett július eleje óta először étteremben ebédelni, nagyon szeretem a Vapianot. 

Ma pedig egész nap ketten vagyunk, 2 óra múlvára össze kellene pakolnom kettőnknek 5 napra minden cuccot, bepakolni az autóba, 2-re elmenni a Mechwartra a gyerekorvoshoz, ahol fogalmam sincs, hogy tudunk parkolni, mert ott mindig közlekedési bolondokháza van, majd ha ezzel készen vagyunk, lezúzni Vácra, ahol vasárnapig anyukámék fognak kényeztetni minket, míg Barni dolgozik. Kicsit izgulok, hogy fog ez összejönni, mert a mini most is rámtapadva, félálomban bruncholgat.