Megvolt az első néhány közös sétánk, elképesztően jó kicsit kiszabadulni itthonról. Mondjuk elég nagy meglepetésként ért minket, hogy a babakocsi nem fér be a liftbe, mivel túl szélesek a kerekei. Most Barni lecipeli a lépcsőn a gyerekkel együtt, de hogy én majd egyedül hogy oldom ezt meg, arról halvány lila ibolyám sincsen. Mondjuk a kocsimba is eléggé határeset, hogy hogyan pakoljuk be, de majd valamit kitalálunk. Csak itt a környéken szoktunk lófrálni, ettünk például fagyit a Dolcissimában, ahol még eddig sosem, minden szempontból veri pl a Fragolát, úristen, nagyon finom. 

Voltunk Vácon is, bemutattuk a legkisebbet a családnak, az öt unokatesónak meg a kutyinak is, meglepőn jól bírta a gyűrődést meg a sok dajkálást. Nagyon jó érzés lehet anyuéknak együtt látni a gyerekeiket, a párjaikat meg a hat unokát. Lefényképeztem a szüleimet Danival, azóta is sokszor előveszem azt a fotót és nézegetem néha kicsit - annyira jó érzés, hogy ha későn is, de eljött ez is, a kezükbe tudom adni a gyerekemet. Barni a jövő héttől dolgozik, úgyhogy tervezem, hogy Danival ketten elmegyünk majd, és ott töltünk velük 1-2 napot. Annyira durva egyébként, hogy milyen szinten visszaköszönnek bennem azok a mondatok, amiket anya mondott nekem, mikor kicsi voltam, a dalocskák, amikkel nyugtatott vagy altatott, minden előjön. Annyira szeretnék én is olyan jó anyuka lenni, mint amilyen anya volt velem, a végtelen nyugalom és biztonság. Nagyon sokat énekelek neki, meg Barni is énekel velem, a fürdés énekléssel kombinálva például már megy ordítás nélkül, pedig az elején hatalmas balhé volt belőle mindig. 

Meg jó érzés az is, hogy mostanra újra beleférek a ruháimba, a szülés után megdöbbentem, hogy maradt egy olyan 6 hónapos-terhes pocakom, valahogy nem voltam tudatában, hogy a méhnek idő kell, míg összehúzódik. Mostanra már egészen oké, meg jól is érzem magam, mondjuk azon is meglepődtem, hogy 6 hétig se szex, se Balcsi (jaj ne már), se strand, és sportolni is csak utána lehet majd. Pedig én abszolút láttam magunkat a Külker parkban babázni az árnyékban, és időnként csobbanni. 

Mondtam egyébként Barninak, hogy ha egy kicsit rendeződnek a dolgok körülöttünk, akkor szeretnék egy masszázst, pedikűrt, manikűrt meg kozmetikust, mert úgy érzem, hogy én most mindent megérdemlek.