happy new year, but seriously

Másnap felszabadító érzés volt arra ébredni, hogy Dani átaludta az éjszakát, és 2021 első reggele van. Egyszerűen megkönnyebbülés volt arra ébredni, hogy vége, mintha egy rossz álomból ébredtem volna fel, amit végül sikerült megúszni. Nem szoktam fogadalmakat tenni, de mégis mindig úgy érzem, hogy az új év egy szép, tiszta, fehér lap, vadiúj moleskine-nel, új lehetőségekkel. Ilyenkor rendbe szoktam kicsit szedni a dolgaimat mindenféle szempontból, és ez nekem nagyon jól működik. Ahogy mindig, most is leszedtük a fát már negyedikén, és amennyire szerettem, hogy itt volt, épp olyan jó érzés most az, hogy eltűnt. Szépen kitakarítottunk, rendet raktunk mindenütt, minden felesleges porfogót kidobtunk/elraktunk, én lemostam az ablakokat, felszámoltam minden bizonytalan tartósságú/vonzerejű dolgot a hűtőben és teleraktam zöldséggel és gyümölccsel. Persze mindenütt fetreng valami kósza macicsörgő, zenélő nyusziplüss vagy horgolt babatakaró, de nekünk ezek már szerves részei a rendünknek is. 

Nekem tavaly (!) eltűnt az életemből a szorongás, rengeteget segített ebben az, hogy úgy éreztem, nekem most az a feladatom, hogy egy kisbabát tegyek boldoggá (na meg persze Barnit), és számomra ez egy jól megfogható, ösztönből magas szinten teljesíthető, folyamatos sikerélményekkel és gigantikus endorfinlöketekkel járó dolog volt. Minden egyebet csak szorgalmi feladatnak tekintettem csupán, és igyekeztem gyorsan elengedni, ha nem sikerültek. Már most kérdezgetik, hogy mikor vállalok újra tanítványokat, amihez egyelőre semmi kedvem, valamint muszáj elköltöznünk, ami súlyos döntésekkel, nagyon sok szervezéssel és munkával fog járni, így gyanítom, hogy ezekkel együtt régi barátom, a szorongás is visszaszivárog majd az életembe, de igyekszem kiélvezni az életet nélküle, amíg lehet. 

Ja, és nagyon várom, hogy a családdal együtt beoltathassuk magunkat.