Nincs annyira kedvem visszanézni a múlt évre, olyan jó érzés magunk mögött tudni. Pedig nekünk nem volt rossz, sőt, vagy hát értitek, csak kapkodtam a fejem én is, hogy miaf@szt látok, de közben meg terhes voltam és gyerekünk született, szóval az egész borzalom év közben én egy felhő szélén üldögéltem rózsaszín vattacukorba is burkolózva Barnival, majd később a babával együtt, miközben a kedvenc Michael Kiwanuka számom szólt repeat-en.
Röviden:
Tél: Az év elején még tanítottam, de decemberben már láttuk a 3 hónapos kisfiunkat az UH-on és makkegészségesnek tűnt, úgyhogy onnantól fogva mi kb 10 centivel a föld fölött lebegve töltöttük a napokat. Engem már egyáltalán nem érdekelt a tanítás, teljesen más állapotba kerültem a kollégáim legnagyobb derültségére. Ez így is maradt 9 hónapon keresztül, csodás volt terhesnek lenni. Februárban voltunk egy hetet Dániában egy Erasmusos projekttel, kint összeszedtem egy szép nagy arcüreggyulladást. Március elején Barni elvitt Szlovéniába, néhány napot Ljubljanaban töltöttünk, majd Piranban, és egy durva vihar közepén, egy tengerparti kápolnában megkérte a kezem - mint utóbb kiderült, előtte elment a szüleimhez, és tőlük is elkért. A vírus miatt nem tudtunk végül összeházasodni, illetve most ez nem volt fontos. Februárban véget ért egy munkája, és onnantól augusztusig egyáltalán nem dolgozott, és bevétele sem volt, hozzá kellett nyúlni a félretett pénzünkhöz, pont akkor, mikor a baba miatt amúgy is rengeteg extra kiadásunk volt.
Tavasz: Úgy volt, hogy áprilisban megyek el szülési szabira, de a családom március közepétől ellentmondást nem tűrően otthon marasztalt. Bár találtunk a suliban egy srácot a helyemre, de pont akkor kezdett volna, amikor bezárt az ország, és átálltak a sulik digitális oktatásra, így nem mertük bedobni őt az ilyen mély vízbe, és végül 2 hetet tanítottam még otthonról. Pokol volt, rengeteg plusz munkával járt, és fejben már egyáltalán nem voltam ott. Végül áprilistól két végzős egyetemista lány és a kollégáim vették át a csoportjaimat. A karantént lent töltöttük Akarattyán, Barniék nyaralójában az öccsével, meg időnként az ő barátnőjével. Ők ketten egy ponton, épp, mikor mi is ott voltunk, 9 év kapcsolat és egy durva veszekedést követően szakítottak. Voltak nehéz pillanatok, nem volt könnyű így hárman összezárva lenni, de összességében véve jó volt a karantén alatt a Balcsiparton lenni és a hatalmas pocakomat a hűs vízben lebegtetni.
Nyár: 3 nappal a szülés előtt jöttünk vissza Budapestre. Július 3-án ketten Barnival, a Margit kórházban, egy csodaszép kilátásos szobában (ez tök véletlen volt, oda kerültünk), a saját zenéinket hallgatva, teljes zenben vajúdtuk végig a napot, nagyon szép élmény volt. Végül este 7-kor kiderült, hogy egyáltalán nem tágulok, és császárral szültem, emiatt eléggé el voltam keseredve, de mint utóbb kiderült, Daninak kétszer körbe volt tekeredve a nyakán a köldökzsinór, annyit ficergett bent, és a császár is jó élmény volt. 2 nap után hazajöhettünk, és kiderült, hogy a fiunk egy kis buddha, nyugodt és szuperjól alszik. Az első néhány hét sokkal jobb volt, mint amire számítottunk, mert Dani rengeteget aludt és szépen evett, mi meg rengeteg kaját kaptunk a nagyszülőktől, így tudtunk sokat pihenni és lebegni a földöntúli boldogságunkban. Barni újra elkezdett dolgozni.
Ősz: Bár az éjszakákat végigaludta Dani, nappal szinte egyáltalán nem aludt (azóta sem nagyon), és ez nagyon fárasztó egyedül. Egy ideig hetente 3x átvittem őt 2-2 órára Barni anyukájához, ami nagyon jólesett, de aztán visszahívták a nyugdíj mellett dolgozni, és bár semmi kedve hozzá, a pénz miatt végül visszament, így többé nem tudott Danira vigyázni. 3 hétre Vácra költöztünk, Barni onnan járt dolgozni. Sokat főztem, kialakult a babás életünk.
Tél: Nagyon elfáradtam, amin az sem segített, hogy Dani fogzik, sokszor nyűglődik, és volt (és van) pár nehéz éjszakánk. Többször ingerültek voltunk egymással és veszekedtünk is, ami nem jellemző ránk. Irtózatosan gyorsan elrepült a karácsony, én pillanatok alatt agyfaszt kaptam mindattól, ami vele jár. Szilveszter délután végül Barni barátainál voltunk, amit a hátam közepére se kívántam, de végül örültem, hogy elmentünk, mert tudom, milyen fontosak a barátai Barninak, és én is jól éreztem magam. Este 8-ra itthon voltunk, letettük Danit aludni és mi is lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése