hot chocolate weather

Látom, hogy mindenkinek a töke tele van úgy általánosságban ezzel a kijárási tilalommal nehezített, vírusos, a régi, normális, szabad életre nem is emlékezős 2020 B oldal-januárral. Már főzni sincsen kedvem, ami nálam maga a vég, de tényleg, nem is emlékszem, miket szoktam főzni? Oda minden kreativitásom. Megint úgy érzem, hogy be vagyok ragadva a lakásba a babával, és csak úgy elfolyik az idő, eltelnek a napok. Valamelyik nap voltunk Pillánál napközben, az mondjuk nagyon jó volt, de amúgy... Pff. 

Elmentem kedden csontkovácshoz, lecseréltem a régit egy itt, a Kolosyn dolgozó, 170 kg-os medvére, iszonyúan jólesett, hogy megmasszírozott, és helyre rakta az összecsúszott, a terhesség-szoptatás-gyerek emelgetés szentháromságában összecsúszott csigolyáimat. Megyek pár nap múlva megint, talán ez is segít, hogy megmozduljak és megerősödjek. 

Elkezdtünk már számba venni az egészen konkrét lehetőségeket, amik egy nagyobb lakásba juttatnának minket, amit azon nyomban egy szörnyű éjszaka követett, amikor is annyira pörögtem, agyaltam és stresszeltem, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy szinte egyáltalán nem tudtam aludni. Csak hogy értsétek, az egyik lehetőség az lenne, hogy

1. eladunk egy ingatlant
2. eladunk egy másik ingatlant
3. a kettőből veszünk egy kisebb ingatlant X-nek 
4. mi beköltözünk X ingatlanába, és az 1. és 2. pontból maradó extra pénzből előtte átalakítjuk és felújítjuk azt
5. mialatt ez az egész lezajlik, elköltözünk A)albérletbe vagy B)Vácra. 

Na, szóval értitek, miért nem tudtam aludni, gyilkos lesz mindezt lezongorázni. Közben folyamatosan tudatosítanom kell magamban, hogy ez az egész tök jó, legalább vannak lehetőségeink, lesz szép, nagy lakásunk szép helyen, olyan, amilyet mi szeretnénk. Meg amúgy is, tökmindegy, hol élünk épp, jó lesz, ez kaland, és nemes a cél. 

Barni meg most felvitte Danit a szüleihez, hogy egy kicsit egyedül lehessek, és így tudok blogot írni, aztán meg persze teregetni, ágyat húzni stb. Kicsit össze kellene kapnom magam, mármint nem csak ma, hanem úgy általánosságban, teljesen szét vagyok esve és nem érem utol magam.