hey baby

Július elején Dani egy éves lett. Pont aznap egy vidéki esküvőre voltuk hivatalosak, ezért úgy alakult, hogy a születésnapját nem töltöttük együtt, és aznap először a nagyszüleinél, Barni szüleinél aludt. Elég jól előkészítettük a terepet, nappal már aludt ott párszor, és ahogy sejtettük, nagyon jól érezte magát, és egy percig sem hiányolt minket, de ettől nekünk még bűntudatunk volt, hogy pont a szülinapján lepattintjuk. Előző nap persze jól megünnepeltük, amitől tartottam kicsit, mert Barni öccse rendezte a bulit, és ismerve a családot kicsit aggódtam, hogy túl nagy lesz a felhajtás, meg kap majd egy halom drága ajándékot. De végül nagyon jól sikerült, szupercuki volt mindenki, tényleg, tökéletes volt, nagyon hálás vagyok nekik, hogy így szeretik Danit. Az ajándék pedig (az elmaradhatatlan labdákon kívül) a nagyszülőktől egy kicsi, felfújható medence volt, ami a hőségben nagyon jól jött, Barni öccsééktől pedig egy picike, felfújható motorcsónakot kapott, amiben vidáman tudjuk őt tologatni a Balcsiban, és közben harsogni a Dani a tengerész, hajóját nem éri vész szövegű, jól ismert opuszt. 

Megvolt az első betegsége is: megfázott a légkonditól az autóban (szörnyen haragudtunk emiatt magunkra). Én egy nagyon laza ember vagyok, nekem ha utazunk, eszembe nem jut pl. gyógyszert pakolni magunknak, mondjuk amúgy sem szedünk tényleg semmit soha. Így egészen komolyan oda kell figyelnem, hogy ha megyünk valahova, akkor Daninak pakoljak lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót meg orrszívót. Pont a Balatonon lett nagyon beteg, és iszonyú mázli, hogy nálunk voltak a gyógyszerek, meg az orrszívó, nem is tudom, mit csináltunk volna nélkülük az éjszaka közepén full belázasodó, az orrán lélegezni nem tudó gyerekkel. Meg azt sem tudom, hogy a szüleink mit csináltak velünk orrszívó nélkül, gondolom, ilyenkor garantált volt az arcüreggyulladás. 

A gyerekem labda-függő, a könyveket is szereti, de az ébren töltött ideje 90%-ában labdázik, de legalábbis úgy közlekedik, hogy bárhova megy, három labdát terelget maga előtt, és iszonyúan ügyes velük. Onnan lehet tudni, hogy közeledik, hogy először megérkeznek a labdái. Nagyon magas, vékony és izmos. Viszont jó ideig nem állt fel, és mivel látom, hogy a nála kicsit idősebb gyerekek már simán járnak, némi külső csesztetés hatására sikerült erre annyira rágörcsölnöm, hogy M. Gray-től elkértem a dévényesük számát. Ez egy péntek délután történt, gondoltam, majd hétfőn felhívom, de azon a hétvégén felállt Dani, úgyhogy ezt el is engedtem, és igazából nem is értem, hogyan hagyhattam elbizonytalanítani magam. Azóta minden szépen a helyén van, nagyon beindult, cuki, okos, ügyes, hatalmas dumás, imádjuk. Mondjuk azt is elkezdte próbálgatni, hogy hogyan tudja érvényesíteni az akaratát, az mondjuk eléggé idegőrlő, de engem nem könnyű megtörni, nem adom be a derekam mindenféle csipcsup próbálkozásra, csak mert a kisbabám kismalaccá változik.

Viszont annyira önálló, társaságkedvelő, és annyira jól elvan másokkal, akár ott vagyok, akár nem, hogy bár eddig teljesen más véleményen voltam erről, most elkezdtem azt gondolni, hogy ő nagyon élvezné a bölcsit. Egyszerűen bármennyire kreatív vagyok, én azért a nap végére uncsi vagyok neki, és látom, mennyire jót tesz neki, ha az unokatesóival, vagy a nagyszüleivel tölt pár órát, teljesen megnyugodva, feltöltődve, lefáradva kapom őt vissza. Nyilván nem holnap fogom beadni valami intézménybe, nem is a jövő héten, de azért ez a gondolatmenet eléggé más perspektívába helyezi azt, hogy hogyan tervezzük a következő 1-2 évet. Nekem ez annyira érdekes, hogy az ember gondol dolgokat, aztán ha gyereke lesz, akkor látva a cseperedő kis egyéniségét, ahhoz igazodva végül tök másképp csinál egy csomó mindent.