home sweet home

Volt bennem egy kicsi szorongás, hogy milyen lesz visszaköltözni Vácra, a régi lakásomba, hiszen míg Budapesten laktunk, aludni sem nagyon szerettem itt. De most, hogy itt vannak a szép és kedves cuccaink, hogy mindennek lett helye, hogy tele van minden Dani macijaival, labdáival és autóival, és mégis, két perc elpakolni, hogy tágas a konyha, hogy tele a hűtő finom ételekkel, hogy ott a terasz meg a dzsungeles kert, és hogy minden reggel együtt ébredünk itt, mi hárman... Azzal együtt, hogy már látom a a hátulütőit, nagyon, nagyon szeretünk itt lakni. Én még emlékszem, milyen volt itt élni egyedül, hogy mennyire tökéletesnek éreztem ezt a lakást, vagy legalábbis azt, amilyen életet itt lehet élni, és ezt szerintem egyetlen dolog tehette tökéletesebbé: hogy boldog vagyok, és hogy itt van velem a kis családom. És tudom, hogy majd megtaláljuk a jövendőbeli otthonunkat, ahol remélem, hogy még jobban érezzük majd magunkat, de most ideiglenesen csodás itt lenni. Ha nem lenne gond Barninak a sok utazás, én simán maradnék tovább, ha nem is itt, ebben a lakásban, de a környéken. 

Csak Bobek hiányzik. 

Ha tudnám, hogy maradunk tovább, lenne kedvem pimpelgetni a lakást, annyi lehetőség van benne, meg jó lenne felújítani a fürdőszobát, de persze tök felesleges, úgyhogy igyekszem visszafogni magam.