the way I see us

És a körítés: abban biztos voltam, hogy nem akarok kifejezett esküvői ruhát, valami színeset akartam. Eredetileg egy Tomcsányi darabot szerettem volna a városos kollekciójukból, de aztán mikor nyáron szembejött az ingruha, amit végül viseltem (Zara egyébként) egy lányon a Kolosy téren, annyira tetszett, hogy nem volt kérdés, hogy ő lesz az. Csináltattam egy szolid, finom sminket, és ennek köszönhetően megtaláltam a világ legaranyosabb-legprofibb sminkeslányát, Csőke Gabit, aki pont itt él Vácon. Lettek színes körmeim, meg egy nagyon laza, színes csokrom, aminek amúgy nulla funkciója volt, és nem is kellett volna, a dekor színes virágok és mécsesek voltak befőttesüvegekben, és ennyi. Kb 2 órával a buli kezdete után már fáztam (a legjobb befektetés a bulin a hőgombák bérlése volt, nagyon sokat dobtak a közérzetünkön), úgyhogy átvettem a nagyon bő szürke farmerem, a tornacipőm, egy zöld pólót és egy narancssárga zakót, és így utólag belegondolva igazság szerint az is teljesen hiteles lett volna, ha az egész esküvőt abban tolom végig, mert senkinek nem akartunk megfelelni, és ez tökéletesen jól volt így.

És tippeljetek, ki volt az a blogger, aki megjelent pont ugyanabban a ruhában, amit én is viseltem? Mondjuk az az igazság, hogy egyetlen pillanatig sem csodálkoztam ezen, sőt, inkább megtisztelve éreztem magam, hogy ennyire hasonló az ízlésünk (de tényleg, szerintem kb 90%-ban). ❤️