tavaszi fáradtság

Talán van még, aki emlékszik rá, hogy mennyire szerettem a reggeleket itthon. Felkeltem jóval korábban, csak hogy legyen időm zuhanyozva, frissen mosott hajjal, felöltözve reggelizni a konyhaasztalnál, kevergetni a kávém, írni egy blogbejegyzést és elolvasni a híreket, még munkába indulás előtt. Akár most is megtehetném, mert Dani 8 körül kel, de annyira fáradt szoktam lenni, hogy alszom, amíg tudok, rosszabb esetben a telefonom nyomkodom, míg fel nem ébred, majd kicsit összebújunk, wc-re ültetem, felöltöztetem, megreggeliztetem, kipakolom a mosogatógépet, berakok egy mosást (meg amit még kell), mindezt pizsamában, mezítláb, még fogmosás előtt, és van, hogy kb 10-kor jutok el oda, hogy lezuhanyozzak. Ez akkora baromság, és nagyon rossz nekem. Kb azon a fél órán múlik, amennyivel előbb kellene kelnem, és összerakni magam, de ha egy órával korábban kelnék, az meg főleg főnyeremény lenne, egész más minőségű lenne a reggelem, de annyira fáradtnak érzem, magam. Egyébként iszonyúan érik, hogy vegyünk egy új ágyat, mert a mostaniban 20 éves korom óta alszom, és gyanítom, hogy ő lehet az (egyik) oka, hogy gyakran úgy ébredek, mint akit megvertek. Olyan gondolatom is volt, hogy megint eljárok reggel 6-ra edzeni, amit akkor csináltam, amikor itt Vácon tanítottam és 8-ra jártam dolgozni, de azt hiszem, maradjunk a földön: ez tök reménytelen, nem bírok olyan korán kelni. Voltam egyébként edzeni a héten, de minek - csak lődörögtem a teremben, semmi energiám nem volt, alig vártam, hogy hazamehessek.

Ma beveszem a vitaminokat, sok vizet iszom, sokat leszek a levegőn és reménykedem, hogy visszatér belém az élet.