hétvége hééééétvége

Végül nem mentünk le a Balatonra 2 hétre, de még két napra sem, mert egyrészt nem volt olyan jó idő, másrészt Barni nem meri ennyi időre szabadságolni magát, már azt tervezgeti, hogy hogyan fog két munkát egyszerre megcsinálni, annyira tudtam, hogy ez lesz. Nem bántam egyébként, hogy itthon voltunk, pihentünk, aludtunk, bicajoztunk, játszóztunk, elmentünk ebédelni, sütöttem banánkenyeret. Este megnéztük a Staircase-t, nem annyira vagyok elájulva tőle, nem is értem, mit tudnak még kihozni majd ebből a sztoriból. Tegnap voltunk a Fragolában ebédelni a barátainkkal, közel ahhoz, ahol régen laktunk, Dani életében először nagyon rákapott a pizzára, két nagy szeletet megevett. Nem csodálom, nem könnyű a Fragola Margherita pizzájánál jobbat enni Budán, talán az Igenben. Utána felvittük a nagyszülőkhöz, ahol totálisan elemében volt, ott is hagytuk, ma hozza haza őt valamikor munka után Barni. Hazaértünk, kicsit fetrengtünk, aztán még levezetésképpen körbetekertük a várost, kiderült, hogy hétvégén Vácon motorosfesztivál volt, épp belefutottunk egy Gangsta Zolee és a Kartell koncertbe, ah, mennyivel jobban szeretem az üres várost egy csendes kora reggelen.

Szóval semmi különös. 

Hosszú listát írtam magamnak a hétre, hogy mitől érezném jobban magam, csontkovács, edzés, jóga, hajvitamin, sok víz (erről jut eszembe, hogy a mandulatejes kávémon kívül ma még egy kortyot sem ittam, de miért?).  Tegnap kicsit kifakadtam, hogy próbálom kitalálni, mit kívánnak a férfiak a kiscsaládomban, és főzöm azt (tésztát például), de aztán kiderül, hogy alig esznek belőle, és ehetem én is azt napokig, miközben nekem (és a plusz kilóimnak) teljesen más típusú dolgok esnének jól. Úgyhogy főzök ma nekik egy adag pásztortarhonyát, én meg csinálok magamnak spárgát (végre normál áron lehet venni), salit, ilyesmit. Vagy ehetnek ők is salit, hát na. 

Jó itt nekünk, de most nagyon várom, hogy elköltözzünk a saját kis kuckónkba. Tegnap viszont már nem fájt a nyakam-vállam. Legalább ez.