a nyár vége

Itt bizony zajlik az élet. 

Pár nappal ezelőtt Barni Apukája szívrohamot kapott és még mindig tök bizonytalan, hogyan jön ki belőle. Újra kellett éleszteni, ráadásul Dani is pont velük volt, hármasban voltak a balatoni nyaralóban. Nem térünk magunkhoz, illetve hát én hagyján, igyekszem a stabil érzelmi, meg mindenféle támaszt biztosítani, de nagyon rezonálok a fájdalmukkal én is. Minden délután bejárnak hozzá a kórházba, minden este más alszik Barni Anyukájánál, hogy ne legyen egyedül, és közben igyekszünk tartani egymásban a lelket. Iszonyúan fáradt és szomorú mindenki.

Szombaton átvettük a lakást és megkaptuk a kulcsait. Annyira régen vártuk ezt a pillanatot, és nagyon örülünk, de mégis, ez az egész teljesen átrendezte bennünk azt, hogy mi a fontos. Kiléptek a régi tulajok a lakásból, becsuktuk mögöttük az ajtót és akkor nagyon sírtam, Barni kérdezte, hogy örömödben sírsz? És hát persze, örömömben is... Mennyire másképp alakult ez a nyár vége, mint ahogy vártuk. Aztán mentünk is be a kórházba.

Még aznap délután visszamentünk Barni öccsével, az ő menyasszonyával (most nyáron jegyezték el egymást) és az anyukájukkal, megnézték a lakást és nagyon jó érzés volt látni, mennyire tetszik nekik, mennyire tudtak velünk örülni mindennek ellenére. Végigjártuk a napsütötte szobákat, a teraszokat, annyira hangulatos, és bármerre nézünk, erdőre látni. Olyan mázlink volt ezzel a lakással minden szempontból, egyszerűen úgy érzem, hogy ránk várt.

Tegnap délelőtt bent voltam Danival Budapesten, és elvittem őt is az új lakásba. Egyszer télen, úgy fél éve volt már, de akkor még bőven ott laktak az előző lakók és nem nagyon értette az egészet. Most viszont már egy ideje mondogatjuk neki, hogy Nagykovácsiba költözünk, ott lesz az otthonunk, és lesz saját szobája. Olyankor szokta kérdezni, hogy és lesznek ott játékok is? Indulhatunk? Nagyon sajnáltam, hogy Barni nem volt most velünk, mert Daninak nagyon-nagyon tetszettek a tágas, üres terek, szaladgált, ugrált, lefeküdt, bemászkált a gardróbokba és nekem is be kellett mennem vele, egyedül ment föl a lépcsőn, leült és ott üldögélt jókedvűen magyarázva. Kb egy órát voltunk, aztán közölte, hogy ebédeljünk ott. Amúgy van konyha, sőt egy szép nagy étkezőasztalt is kaptunk az előző tulajtól székekkel együtt, de kaja az pont nem volt nálunk. 

Hétfőn jön a konyhás lemérni a terepet, kb 2 hét múlva pedig a brigád szétverni mindent. Én nagyon optimistán azt tervezem, hogy novemberben költözünk, aztán persze majd kiderül. Drukkoljatok. Mindenhez.