as days go by

Mielőtt elindult a felújítás, tényleg úgy éreztem, hogy ez teljesen rám fog maradni, mert Barni annyira nem volt ott fejben, módon nem érdekelte ez az egész konyha, csempe, padlólap stb téma, kisebb gondja is nagyobb volt ennél. És bármennyire is rosszul esett, megértettem természetesen. De mostanra úgy tűnik, hogy mindenki megtalálta a helyét a folyamatban, én intézem a kreatív részt, a tervezést, én telefonálok/levelezek, én adom le a rendelést, ő pedig tartja a kapcsolatot a kivitelezővel, eligazítja a villanyszerelőket, kijár a lakásba szemlét tartani, ha kell, szerez autót és elhozza a csempéket, a szanitereket, meg mindent, amire szükség van. Nyomulok nála, ha valamiben bizonytalan vagyok, olyankor azért erőt vesz magán, és segít dönteni is, bár mindig azt mondja, legyen úgy, ahogy nekem tetszik. Jó páros vagyunk, és nagyon lelkesek. A csapattal pedig óriási mázlink van, eddig legalábbis úgy tűnik, lekopogom - nagyon gyorsan dolgoznak. Múlt pénteken elkészült a bontás, Hétfőn már a villanyszerelők jöttek, a héten már a gépészeti munkákat csinálják, aztán építenek mindent vissza. 

Én már csempékkel és szanitterekkel álmodom, nem viccelek. Csak olyan jöhet szóba, ami van raktáron, mert nem tudunk és nem is akarunk hónapokat várni. Ráadásul az egyik fürdőszoba padlójához egy tök szép, egyedi, türkiz csempét vettünk, majd kitaláltuk, hogy kerüljön kijjebb a fal, hogy nagyobb legyen a tér, így értelemszerűen több csempe kellett volna, de mostanra már nincsen belőle. Na mindegy, majd csak lesz valahogy... Végülis megvan már szinte minden, a konyha teljesen, a fürdőszobák is nagyjából, és el sem tudom mondani, milyen jó érzés több hétnyi kutakodás, dilemmázás, egyeztetés után becsukni a vonatkozó weboldalakat, van olyan oldal, ami már a fülemen jön ki. És ha minden jól megy, csak pár hetet kell várni, hogy minden elkészüljön.  

Tudom, hogy hatalmas káosz lesz, takarítás, dobozolás, pakolás stb, de annyira várom, hogy odaköltözzünk. Mintha egy új élet várna ránk ott. Dani is teljesen be van zsongva, egyfolytában Nagykovácsiba akar menni. 

Amúgy meg semmi különös nem történik velünk, Barni reggel elmegy dolgozni, délután kórház, ahonnan változó, hogy milyen lelkiállapotban jön el, hazajön, vacsizunk, megfürdetjük Danit és elájulunk. A fiúk végre meggyógyultak. Dani annyira taknyos volt, és annyit nyüglődtünk a
kézi orrszívóval, hogy elkezdtem szemezni egy Nosiboo darabbal, ami az orrszívók Ferrárija, és 40.000 forintba kerül, használtan 30, de aztán szerencsére lebeszéltem magam róla, meg Dani is jobban lett, és egész jól lehoztuk a dolgot. 

Én jobbára itthon vagyok, a Törpével nyomulunk jobbra-balra, kaptunk mindketten esőkabátot, úgyhogy kisebb esőben is tudunk menni mindenfelé. Voltunk színházban itt Vácon, egy nézőművészetis előadást néztünk meg, hetek óta először tudtunk igazán kikapcsolni és nevetni mindketten. Szombat este találkoztam a lányokkal, jólesett nem itthon lenni, dumálni, meg nem a saját problémáimon vekengni, elmondtam azért pár mondatban, hogy mi újság, de örültem, hogy kicsit letehetem. Ittam két aperol spritzet is, az is segített. Bruncholtunk egyszer Katával a Lujzában, szerelmem az a hely, mindenképp próbáljátok ki, ha Vácon jártok. Voltunk Danival a bátyáméknál is Sződligeten, beszélgettünk sokat, meg sétáltunk egy hatalmasat, Dani a bátyám kezét fogva jött majdnem végig, gesztenyét szedtek és megbeszélték az élet nagy dolgait.