foooood

Tényleg, elképesztő, hogy minden reggel fent vagyok már 5-kor, pedig beteg is vagyok kicsit, mint mindenki körülöttem. Mondjuk van min agyalni bőven, szóval nincs esélyem visszaaludni, és az sem baj, hogy mire Dani felkel, már lezuhanyozom, felöltözöm, megreggelizem és átgondolom a napot. Barni ma ment eligazítani a csapatot az új lakásban, de már telefonált a kivitelező, hogy az emberei autója lerobbant, így nem tudja, mikor érnek oda. Szóval igen, úgy tűnik, kezdődik. 

Már egy csomószor akartam kaja-posztot írni, még onnan indult, hogy Phoebe-vel összejártunk egy ideig főzőcskézni hetente egyszer, és nagyon inspiráló volt, sokat beszéltünk ételekről, evésről, meg persze mindenféle másról is, de nagyon felültünk a gasztro-vonatra. Ő ajánlotta egyébként a Magyar superfood című szakácskönyvet is, amiről már meséltem itt egyszer, és kicsit az a vonal, ami engem is nagyon vonz, zöldség-hangsúlyos, színes, gyönyörű idénykaják. 

Együtt a csilis kukoricakrém-levest próbáltuk ki, én azóta többször is már itthon. Zsülienre vágott gyökérzöldségeket (Ő répát és paszternákot ír, de szerintem édesburgonyával vagy sütőtökkel is lehet őket keverni) kell lepirítani hagymával, fokhagymával (opcionálisan csilivel, én az kihagytam), majd egy adagot félrerakni belőlük levesbetétnek. A többi zöldséget puhára főzzük a kukoricával (én itthon fagyasztottat használtam), leturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk, tejszínt keverünk bele. Párolt kukoricával és a félretett zöldségekkel, valamint petrezselyemzölddel tálaljuk. 

Van még két kedvencem, amit gyakran eszünk mostanában. Most a kedvenc reggelim a ricottás, avokádós pirítós. Mostanában az aldiban vásárolok, mert kevesebben szoktak lenni, és szerintem nagyon szép árujuk van, meg a magos baguette-jüket is szeretjük, és náluk mindig van ricotta. Néhány (nekem kettő kisebb is elég) szeletet magos kenyeret megpirítok, rá ricotta vastagon, villával összetört  avokádó, só, mellé sok-sok roppanós zöldség - nagyon laktató és finom. 

A másik kedvencünk, amit Gabesz barátnőmtől loptam, és azóta többször is megsütöttem a húsmentesítés-jegyében, a sárgarépás-sajtos puffancsok, AKA fasírt. Amikor először sütöttem, Barni elpusztított vagy tízet, aztán meg nem hitte el, ő, a húsimádó, hogy nem volt benne hús. Azóta is szokta másoknak mesélni, hogy ez mekkora medzsik. Itt a recept, én maradék, félig száradt sajtokat szoktam hozzá használni, meg trappistát. Nagyon finom, majd kipróbálom cukkinivel is.

Az is nagyon inspiráló volt, hogy Phoebe simán rittyent friss tésztát, ami gyönyörű és finom, és annyira jó volt együtt főzni. Nagyon akarok majd ilyen nagy, közös főzéseket az új lakásban az összes barátnőmmel.