Luca

Itt ülök a konyhában egy pohár Sauska cuvée-vel, a fiúk alszanak. Lehet, hogy meg fogom bánni, hogy nem húzom a lóbőrt én is, de néha muszáj kihasználni, hogy egy kicsit egyedül lehetek. Mióta az apósom nincs jól, Dani nem aludt máshol, és a napi 1-2 órán kívül nem vagyunk külön, én meg olyankor takarítok, főzök, vásárolok vagy a lakás ügyeit intézem, nem magammal foglalkozom. Önzően hangozhat, de hiányoznak az egyedül, nélküle töltött napok, hogy tudtunk Barnival néha kettesben lenni. És annak ellenére, hogy tudom, hogy a legtöbb anyukának ez a normális, amiben most vagyok, én mégis azt gondolom, hogy inkább az a normális. Hogy ő a nagyszülőkkel is van időnként, és mi lehetünk nélküle is. 

Ma délelőtt megrendeltem mindent. Kádat, kádparavánt, törölközőmelegítőket, wc-t, mindent, ami még hiányzott. Nem vállaltam be, hogy egyedül járjam az obit, a praktikert meg a szaniter boltokat, és próbáljam kitalálni, hogy melyik beépíthető wc tartály kellhet nekünk, hanem bementem Gödön egy céghez, ami építkezéshez szükséges mindenfélével foglalkozik, és megrendeltem náluk mindent. Nagyon megkönnyebbültem. 

Eladtam Dani pár nem használt cuccát, kisbicajt, járássegítőt stb tök jó áron, és Barni elkezdte rágni a fülem, hogy adjam el az új lakásból azokat a dolgokat, amikre nincsen szükségünk. Elszívót a konyhából, tűzhelyet, lámpákat, mosdót, szekrényeket, tükröt, kibontott kádat, zuhanyfülkét, wc-ket stb. Nem volt hozzá nagy kedvem, mert minden használt, nem túl csinos vagy divatos, ki veszi meg őket? Értitek, használt, bontott wc-t? De ma átküldte a fotókat, amiket csinált, én pedig nekiálltam és mindenre csináltam hirdetést, meg egy albumba is feltöltöttem őket és meghirdettem az ismerőseim közt. Nagyon durva, de már most látom, hogy szinte mindent jóval drágábban is feltehettem volna, 2 óra alatt a cuccok fele elment. Kicsit vérszemet kaptam most, és járkálok körbe a lakásban, hogy mit lehetne még eladni, haha. 

Ja, és Luca kommentjéről jutott eszembe, hogy láttátok a Luca című mesét? Mi nyáron kattantunk rá. Nem akarom ellőni a sztorit, de Cinqueterrén játszódik, gyönyörű a grafikája, egész sokat beszélnek benne olaszul is, és halálosan cuki. Dani is rácuppant teljesen, úgy bosszankodik, hogy Santa Ricotta! meg Santa Mozzarella!, és naponta táncolunk az olasz zenéire. Amióta láttuk, csorog a nyálam minden után, ami olasz, újra le akarom porolni a Studio Italiás középfokúmat és el akarok menni Olaszországba legalább egy hétre. Pont a covid kezdetén épp egy utat szerveztem a Comoi tóhoz, és Milánóba is volt repjegyünk, Barni ott akarta megkérni a kezem (abból lett Piran), és azt hiszem, maradt bennem egy nagy adag hiányérzet. Persze egy fillérünk sincsen most utazni, így csak álmodozhatok tovább és megnézhetem heti egyszer a Lucát. Annyira cuki.