slowly drifting summer days

Tegnap hétfőn meg voltunk délután az első ovis szülőin. Barni teljesen el van havazva a melóban, kb épp összeomlik a kártyavár, amit idáig építgettek, de mindenképp ott akart lenni ő is, nagyon becsülőm őt azért, hogy ennyire fontos ez neki, pedig kb 2 apuka volt még rajta kívül, a mi csoportunkban pedig csak ő. Annyira cukik az óvónők és a dada is, rengeteg szuper program lesz, minden héten viszik őket bicajozni, kirándulni, lesz gyerek gyerekjóga, szóval én nagyon lelkes vagyok és várom, remélem, Dani szuperjól fogja érezni magát az amúgy jobbára nagyobb gyerekek közt - mert hogy ez egy vegyes csoport. Betettek egyébként a facebook csoportba is, kicsit visszanéztem a képeket, meg a posztokat, egy szuper kis közösségnek tűnik, csupa piknik, kirándulás és bandázás és koszos gyerek, és közben árad a szeretet. 

Dani hétfő reggel óta Anyuéknál van, én vittem őt le. Reggeliztem és kávéztam náluk, kaptam egy nyálas puszit és indultam is. 2 körül értem haza, rendbe raktam a teraszt, beáztattam a növényeket, mert ennyi napsütés mellett, úgy látom, nem elég a locsolás. Már látom, hogy milyen hosszú út lesz kitanulni a virágok, növények gondozását, nekem már többnyire abba is beletörik a bicskám, hogy melyiket mennyit kell locsolni. Paradicsomot, cukkinit is ültettem, de tök hálátlanul nem nagyon csinálnak semmit. A frankelen ugye az volt, hogy átlag pár hónap alatt halálközeli állapotba kerültek a növényeim, hazaszállítottam őket Anyuhoz, ő feltámasztotta őket, és így most ebbe a lakásba is tudtak velünk jönni. Szegények, biztosan rettegnek, hogy újra kinyírom őket, de itt legalább van rengeteg napfény, meg kicsit lelkesebb is vagyok. Anyu azt szokta mondani, hogy ha egy növény nem érzi jól magát, kell neki keresni egy másik helyet -  annyira egyszerűnek tűnik, majd kísérletezek.

Vettünk a teraszra kiülős bútort a jysk-ben, egy nagyon kényelmeset választottunk vastag párnákkal, hogy ne is legyen kedvünk kiszállni belőlük. Már nem volt belőle sehol raktáron, de végül jóval olcsóbban megkaptuk a kiállított darabot, egy kicsi kanapét, két fotelt meg egy asztalt. Így végre tudunk ejtőzni a teraszon is, meg beteljesíteni a "lakj olyan helyen, hogy ne kelljen nyaralni menni" projektet, bár ehhez minimum egy medence kellene még. 

Apropó, medence: tegnap délután küldött Apu egy videót, hogy Dani egy kiskádban pancsol a kertben, és hogy még ma is ott kíván aludni. Ekkor délután 3 óra volt, azonnal magamra rántottam a fürdőruhám, bedobtam egy törölközőt és a naptejet a táskámba, beültem az autóba és elgurultam a tőlünk 15 percnyire lévő Külker parkba. Már akkor is jártam ide, mikor a Frankelen laktunk, de most is elájultam, hogy milyen gyönyörű, buja zöld az a strand az erdő közepén. Jó kevesen voltak, úsztam egy csomót és pihentem, nagyon jól kikapcsolt. Majd Danival is szeretnék jönni ide. 

Este Barni elment meccset nézni, én meg hazafelé vettem magamnak rákocskákat, csináltam mellé salit és Black Mirrort néztem a teraszon. Aztán mikor besötétedett teljesen és a sori is kezdett félelmetes lenni, beköltöztem az ágyunkba.