good day, sunshine

Este fél 11-van, csendes a ház, és nekem annyira jó napom volt, hogy még a kb 4 hónapja nyitva lévő Malbecből is töltöttem magamnak egy pohárral, hogy megünnepeljem kicsit. Pedig úgy indult a nap, hogy megnyitottam az internetet, és láttam, hogy meghalt Angus Cloud, az Euphoria cuki és kedves drogdealere - órákig nem bírtam magamhoz térni. Én tojok a celebekre, nem követek hírességeket, de ezt a fiút annyira megszerettem a sorozatban, a karaktert és a színészt is, hogy nem bírtam elengedni, mikor vége lett az utolsó résznek, bekövettem, és azóta is imádom. Imádtam. 25 éves volt. 

Zabkását reggeliztünk, Dani játszott, én pakolásztam, majd elmentünk könyvtárba. Danit járatom egy ideje, annyira jó, hogy szinte bármit ki tudok venni, amit amúgy megvennék neki, ha nagyon bejön, meghosszabbítjuk vagy kiveszem újra, ha meg nem, akkor nem dobtam ki tök feleslegesen egy csomó pénzt. Nyilván a Micimackót és társait megveszem, de már közel 30 könyvtári mesekönyv járt itthon és a legtöbbet letudjuk egy-két hónap alatt, utána nem hiányzik. Ráadásul a könyvek egy része olyan magasságban van, hogy ő választja ki (már tudja, hol vannak az autós témájúak), a maradékot ajánlom neki és megbeszéljük, kíváncsi-e rá. 

Azért is mentünk ma, mert én is be akartam iratkozni. Tervben van, hogy veszek egy Kindle-t, de ma konkrétan mindent megtaláltam a könyvtárban, ami épp érdekelt, Knausgard, Krusovszky Dénes, Backman, Atwood Szóval lehet, hogy elodázom a Kindle vásárlást, ez sokkal fenntarthatóbb módszer. 

A könyvtár után pékségbe mentünk meg a hobbi boltba, majd beültünk a közelünkben lévő kisvendéglőbe, ahova a kis pajtásainkkal szoktunk járni, de most a héten nem tudnak jönni, mert a barátnőm forgat. így végül Danival ketten ültünk a szokásos kedvenc asztalunkhoz, az ablakhoz, ahonnan lehet spottolni az autókat meg a buszokat. Menüt szoktunk kérni, ma brassóit ettünk, levest, meg kértünk palacsintát, de az végül nem fért belénk, így hazahoztuk. Itthon Dani kidőlt, én pedig letoltam az énekórámat, ami kb egy órányi hangképzés, utána meg még énekelgettem kicsit. Közben fűztem magamnak egy nyakláncot, egy ideje nagyon tetszenek a fele ilyen, fele olyan gyöngynyakláncok, de már régen eldöntöttem, hogy az enyém SK lesz, és el is készült:

A málna pedig Németh Franciska

Feléredt Dani, játszottunk meg olvasgattuk a könyvtári könyveket, aztán jött Barni anyukája. Vettem neki a múltkor egy ruhát a Zarában, ő nagyon szereti a khaki színt és a len anyagot, és ez egy hosszú ujjú, khaki, len ingruha vagány övvel, megláttam és tudtam, hogy ez pontosan Barni anyukájának a stílusa, gondolkodás nélkül vettem meg neki. Becsomagoltuk, Dani adta neki oda, annyira örült! Én nagyon szeretem őt, a szívem szakad meg, hogy át kellett mennie az elműlt egy év poklán, és tudom, mennyire szomorú és magányos, és bármit megtennék, hogy jobb kedvre derítsem. Jó érzés volt, hogy azonnal felpróbálta és mintha rá öntötték volna tényleg, nagyon örült. 

Aztán ők maradtak itthon, én meg autóba ültem és elmentem próbálni a belvárosba. Kb 10 éve nem énekeltem, csak Daninak, és most, úgy tűnik, megint fogok. Sokat készültem rá az utóbbi hetekben, rengeteget énekelek, ha Dani alszik délután, vagy ha az apjával játszanak, gyakorolom a dalokat, és a hangom - számomra meglepő módon - teszi a dolgát, már néhány nap után hasonlóan működött, mint régen. Tudtam, hogy hiányzik a zene, mert sokat álmodom a koncertezéssel, de ott állni a próbateremben, a saját dalaimat, a saját szövegeimet énekelve, azokkal a srácokkal, akik mintha a bátyáim lettek volna régen, és most újra - ez olyan szerep számomra, ami a jelenlegi életemben semmihez sem hasonlítható. Valami, amiben profi vagyok, tehetséges, különleges, amivel valami egyedit, maradandót rakok le az asztalra. Próbálom a helyén kezelni, mert bonyolult a sztori, de azt ma hazafelé eldöntöttem az autóban, hogy bárhogyan is alakul, nagyon szeretnék újra dalokat írni és énekelni.