forró víz, meg az új kanapénk

Barni befejezte a melót, reménykedem benne, hogy idén már nem dolgozik, bár náluk ezt sosem lehet tudni. Kicsit igyekszünk pihenni, tegnap délelőtt elmentünk a Veli Bej-be, de aztán kiderült, hogy zárva van délelőttönként, így átsétáltunk a Lukácsba. Régen a szomszédban laktunk, de nem igazán használtuk ki a közelségét. Én a Széchenyi fürdőt szeretem nagyon, pedig most nyilvánvalóvá vált, hogy oda pont háromszor annyiba kerül a belépő, mint a Lukácsba. Jól kiáztattuk magunkat, szaunáztunk, gőzfürdőztünk - annyit nevettünk, nagyon jól sikerült kikapcsolódni. 

Mára meg a weclean-től jött egy srác és kitisztította az ezer éves fekete kanapénkat, ami megjárta Svájcot, túlélt macskákat, a kutyát, ráöntött italokat és ennivalókat, meg tavaly nyáron Dani leszokását a pelusról - annyira foltos és koszos volt már, hogy gusztustalan volt, letakarva használtuk, én már kicsit gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni, pedig szerkezetileg tökéletes, egy nagy, stabil, kényelmes darab. Nem mondom, hogy most, a tisztítás után olyan, mint új korában, mert kissé szöszös itt ott a használattól, de gyönyörű tiszta, újra mély fekete, új, második életet kapott, mindez 20e forintért. Ráadásul a kagylófotelt is kitisztíttattuk. Még várnunk kell néhány órát, míg míg minden megszárad, de nagyon várjuk, hogy használhassuk őket.

és most (száradjon mááár)