lakber - szőnyeg edition

Jó régen nem pimpeltünk semmit a lakáson, pedig igencsak ráférne, kb mióta beköltöztünk. Illetve vettünk kicsit később bútort a teraszra, de ennyi. Viszont már nagyon régóta szeretném lecserélni a régi, fapados ikeás szőnyeget a nappaliban. Pedig jól kiszolgált minket, nagyon szerettem. 

Ott volt velünk a Frankelen:

Jött velünk Vácra:

És itt, Nagykovácsiban is ezt használtuk a nappaliban: 

Én már nagyon untam szegényt, ráadásul felpöndörödött a sarka, egy csomószor megbotlottam benne, szóval már itt volt az ideje, hogy búcsút mondjunk egymásnak. és végre találtunk olyat, ami mindkettőnknek tetszett, ráadásul otthon még jobban beleszerettünk, szuperjól megy a lakáshoz. 

Ikea ő is, mint a másik, ami versenyben volt, de a másikat Barni leszavazta, pedig azt a hálónkban nagyon látom. 

ikea.hu saját fotója

balcsi relax

Szombaton lejöttünk a Balatonra, nincs most itt más, csak mi, élvezem, hogy rend van, mindig el van mosogatva, nem kell aggódni, hogy zavarunk valakit, azt esszük és azt csinálunk, amit akarunk. Gondoltam, hogy elengedem és lazulni fogok, de végül hoztam alapanyagokat és főztem tejszínes-csirkés tésztát, borsófőzeléket, sütöttem csirkét meg tojáslepényt - itt van kinti konyha, ami életmentő ebben a melegben. De volt, hogy Digó pizzát ettünk az Apacukában, lángosoztunk egyszer, meg a standon is ettünk menüt az ismerősünk éttermében. Hétfőtől Barni dolgozik, így voltunk két napot kettesben Danival, sőt, most is úgy vagyunk, bár tegnap délután visszajött Barni, meg ma délután is jön. Tegnap este találkoztunk Dani kis barátnőjével, nekik Sóstón van nyaralójuk, úgyhogy nincsenek messze. Elképesztő volt látni, hogy mennyire boldogok és felszabadultak együtt, ahogy szaladgálnak kézen fogva, csúszdáznak meg homokoznak, nagyon cukik. 

Én most érzem azt, hogy leengedtem annyira, hogy tudok csak ülni és bambulni kifelé a fejemből, vagyis igazán pihenni. Ebéd után én is alszom Danival, az csodás és nagyon kell, este meg Mackót nézek (egyedül) meg Morning Show-t (Barnival). A kert itt nagyon jó árnyékos és hangulatos, Daninak csináltam kis kuckót az udvaron, ahol szépen eljátszik egyedül is, én meg kertészkedtem egy csomót. 

Szombaton voltunk sétálni, az autóm a ház előtt állt, és amikor hazaértünk, láttuk, hogy az első rendszámom a földön fekszik. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, hogy vajon mi történhetett, de hétfőn elvittem Enyingre egy autós boltba, ott kicserélte nekem az eladó srác (áldassék a neve), és mondta, hogy el volt törve mindkét oldalon szerinte letépték. Mikor hazaértünk, épp parkoltam le a ház előtt, megállt egy rendőrautó, kiszállt belőle egy rendőr és odajött. Kérdezte, hogy hogy-hogy újra van rendszámom, mert látta szombat éjjel, hogy hiányzik, és elmesélte, hogy az utcában több mint 40 autóról letépték a rendszámokat, volt, akinek mindkettőt, és nem is lettek meg, vagy elvitték vagy eldobták máshol, szóval mi még jól jártunk. 

Szombaton fellépésünk van, arra próbálni is kell, szóval holnap hazamegyünk, úgy volt, hogy már szerdán, de annyira jó itt, hogy átraktam minden csütörtöki ügyet péntekre, hogy maradhassunk még egy kicsit. 

Jó most itt pihenni. 

füge

Annyira fáradtnak érzem magam. Esténként úgy szoktam elaludni Dani mellett, hogy semmi emlékem nincs a dologról, arra sem emlékszem, hogy Barni felébreszt, fogat mosok és átmászom a saját ágyunkba. Ma egyedül vagyok itthon, délután Barni megy el Daniért. Aludtam amíg tudtam, ami kb fél 9 volt, és megfogadtam, hogy ma pihenni fogok. Szeretnék visszatalálni kicsit önmagamhoz, szeretném jól érezni magam a bőrömben, újra rendszeresen mozogni. 

Jó lenne újra szívből főzni, nem csak úgy letudni, hogy valamit együnk. Épp a Bear-t nézem a Disney-n (már egy hónapja kb), nagyon szeretem, a sztorit, a káoszt, a karaktereket, meg azt is, hogy főznek benne. Tegnap feltöltöttem a hűtőt, sütöttem vacsira mézes-szójaszószos oldalast friss, ropogós kenyérrel meg salival ettük, isteni volt. Anyuéktól meg kaptam annyi mézédes fügét, hogy akár a piacra is kivihetném eladni, de inkább a szomszédoknak adtam belőle, a többit pedig megesszük mi. 

we love you, Banjole

Barni munkájában nekem az a legnehezebb, hogy nem lehet előre tervezni. Mesélte, hogy volt olyan régebben, hogy pont kint dolgozott a reptéren, és látta felszállni azt a repülőt, amire amúgy volt jegye és rajta ültek a haverjai is, csak nem tudott vele elmenni, mert épp úgy alakult a munkája. Így aztán esélyem sincs nyaralást foglalni előre, jó áron. Tavaly amúgy nem is voltunk sehol, mondjuk pont pénzünk sem volt, mert minden fillérünket elköltöttük a lakásra meg a felújításra.

Na de idén megint úgy tűnt, hogy nem tudunk nyaralni menni, vagy hát de, mehetünk a Balatonra, jobbára Danival kettesben, aztán Barni meg csatlakozik amikor tud. Úgy két hete mégis elkezdte mondogatni, hogy talán el tudna szabadulni 4-5 napra a következő héten és elgurulhatnánk hármasban Horvátországba. Hiába nyomultam, nem mert ezt mondani, hogy biztos, hogy menni fog, csak ez a talánozás ment, én meg tök szomorú voltam, mert elhúzta előttem a mézes madzagot, de szinte biztos voltam benne, hogy végül nem fog összejönni. Aztán egyik nap telefonon beszéltünk, ő bent volt az irodában, megint feljött a téma, átment az egyik feletteséhez és elkéredzkedett, ő meg simán mondta neki, hogy oké, no problemo. 

Na de long story short, foglaltam szállást kb 3 nappal az indulás előtt, és tök jót találtam szuperjó helyen és nem 70 meg 100 ezer volt éjszakánként, hanem egész oké áron volt, kicsit gyanúsnak is találtam, de tényleg hibátlan volt. Pula déli részén voltunk egy Banjole nevű faluban egy pofás kis öbölben. Nem csináltunk semmi különöset, délelőtt kimentünk valamelyik közeli, árnyékos strandra, pancsoltuk a tökéletes hőmérsékletű vízben, szendvicset és gyümölcsöt ebédeltünk a vízparton, délután vacsiztunk valahol, este meg sétáltunk, nézegettük a hajókat, éjjel meg óriásiakat aludtunk. Szuperjó volt, iszonyúan intenzív és fárasztó, de mégis tökéletesen ki tudtunk kapcsolni az itthoni mókuskerékből. 

Nem volt valami nagy gasztroélmény az út, pedig azt gondoltam, hogy csodálatosakat fogunk enni én meg majd két pofára tömöm magamba a halacskákat, de meglepően sok fagyasztott sültkrumpliba meg száraz csirkemellbe futottunk bele. Dani alig evett valamit, Barni csitított, hogy nyugodjak meg, negyven fok van, ő sem éhes tök jó, ha szőlőt eszik, szendvicset, fagyit meg dinnyét, így elengedtem. Egyik este Barni elvitt minket egy olyan étterembe, amilyet én csinálnék, ha éttermem lenne. Egy kicsi, családi vállakozás volt, árnyas, lugasos kertben és a teraszon elszórva asztalok. 5 fajta halétel és 5 fajta húsos fogás, 3 fajta köret, meleg, ropogós kenyér, minden friss és tökegyszerű, helyi borok, imádtam. Daninak vittünk egy kis foglalkoztató füzetet meg filceket és tök szépen elüldögélt velünk, ami jó is volt, mert a többi asztalnál is voltak gyerekek, és rájuk szólt a staff, amikor felálltak és mászkáltak a vadregényes kertben, vissza kellett ülniük az asztalokhoz. Ez mennyire szar amúgy? Ha nekem lenne ilyen éttermem, tutira csinálnék a kölyköknek egy kis sarkot, mindenfélével, amivel lefoglalhatják magukat, a gyerekes szülőknek is kijár, hogy nyugodtan megvacsorázhassanak. 

5 éjszakát voltunk, hétfőn jöttünk haza, Dani nagyon nyűgös volt visszafelé a 7 órás úton, aztán szerencsére aludt is. Kettesben Barnival szerintem egy percet sem voltunk, de tegnap elvittem Danit Vácra, és este kicsit bepótoltuk. Olyan gyönyörű Horvátország, irigylem őket a rengeteg tengerpart miatt, olyan szívesen élnék ilyen helyen, és mindez 6-7 órányira tőlünk. 

fesztivál állat

Szépen csordogál a nyár. Danival kicsit egymás agyára megyünk, én nem értem, hogy miért nem tud egyedül is dolgokat csinálni, ő meg nem érti, hogy miért nem szórakoztatom egész nap - de komolyan, ha valami dolgom van, főzök, vagy teregetek, áll mellettem és várja, hogy befejezzem és menjek vele vonatozni meg autózni. Persze ha strandolunk, vagy csavargunk, az jó, de itthon nagyon unja magát. Ebéd után nem alszik, így aztán késő délután már káosz van, ezért aztán minden délután megfogadom, hogy másnaptól ha kell, lekötözöm, de mindenképp aludnia kell egy kicsit (aztán másnap nyilván a bilibe lóg a kezem). A múltkor egy ilyen őrület közepette elesett a nagyinál a felmosott kövön és beverte hátul a fejét, éjjel hányt is, úgyhogy hajnal 3-kor a Jánosban is volt jelenésünk, aztán egy nappal később megint, röntgen stb. Szóval eddig nem annyira pihentető a nyár, de hát ez van. 

Tegnap el kellett mennem feltölteni a készleteket, nulladik Glamour napok voltak a Rossmannban (én nem olyan régen jöttem rá, hogy ilyenkor egy csomó minden 35-40%-kal olcsóbb, és megéri ilyenkor bevásárolni mosószerből, mosogatószerből, tusfürdőből, fogkrémből, meg kb mindenből, amit ott szoktunk venni). Ez egy kisfiúnak nyilván nem annyira izgi, úgyhogy a szomszédokra bíztam egy órára, tiszta felüdülés volt nélküle bevásárolni, haha. 

Hétvégén Anyuéknál volt két napot, mi meg elmentünk úszni meg napozni a Külker strandra (Danival is oda szoktam járni, nagyon szeretjük), este meg kimentünk a Kolorádó fesztiválra, ami itt van mellettünk az erdő közepén. Én eleve nem voltam nagy fesztiválozó hangulatban, de gondoltam, azért menjünk, biztos jó lesz. Hát, nem volt jó. Valahogy nem talált most meg a zene (főleg elektronika), sötét volt és azon aggódtam, hogy kitöröm a bokám, többen voltunk, így aztán egyfolytában bandukoltunk valahova, vártunk valakit vagy visszamentünk valakiért, vártuk míg valaki pisilt vagy sorban állt a pultnál. Egyáltalán nincs térerő (amit nem értek így 2024-ben, a jelerősítők világában), így aztán ha valakit elveszítesz, annak annyi - teljesen visszajött a korai Sziget fesztiválok hangulata, amikor ugyanez volt a műsor egész este. Aztán meg a derekam fájt, fáztam, fáradt voltam, éhes, de nem akartam a kajálással feltartani a többieket (wtf, tudom). Ah, nem tudom, öreg vagyok én már ehhez. Mondjuk nem tudom, mit vártam, a közönség átlag feleannyi idős volt, mint mi. Így aztán hajnal egy körül hazamentünk taxival - a fesztivál hivatalos partnere a Főtaxi, és a kurva anyjukat, hogy teljesen legálisan lehúzzák a csóró kis egyetemistákat, nekünk a 7 perces út 8 ezer forintba került, a városközpontból nem szokott ennyibe kerülni hazataxizni.