Vác

Vasárnap hazajöttünk egy hét után a Balatonról. Nekem már volt tennivalóm hétfőn, amit úgy oldottam meg, hogy a szomszéd néni vigyázott Danira délelőtt három órát, míg nem voltam otthon. Kedden pedig eljöttünk Vácra, de úgy, hogy én is itt alszom. Eredetileg csak egy éjszakát akartam itt tölteni, de annyira jó itt most nekem Anyuékkal meg Danival, hogy már hármat itt aludtunk. Még megvan és üresen áll a régi lakásunk, megvan a régi ágyunk is, ott alszom Danival. Magához képest sokáig szokott itt aludni, 9-ig is simán, aztán meg hosszan reggelizünk a teraszon, Anya csinált nekünk bundás kenyeret, ebédre palacsintát meg paradicsomos káposztát, amit imádok de én még sosem főztem. apa meg minden reggel friss fügét meg koktélparadicsomot szed nekünk a kertben, ők is élvezik, hogy itt vagyunk. Itt van a régi fehér, holland bicóm, végül nem adtam el, pedig árultam egy időben, most viszont jól jön, hogy ilyenkor csak fel kell fújni a kerekét és tudok vele gurulgatni a városban. 

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a várossal kapcsolatban, imádom és gyönyörű a főtér meg a Duna-part, de közben olyan lepattant minden, a kukákban idős bácsik kotorásznak, részeg emberek dülöngélnek és motyognak magukban, a mellettünk lévő parkban, ahol a gyerekkoromat töltöttem, hajléktalanok isznak a padokon - ez a város sokkal inkább tolja az arcodba az átlagember életét és a politikai helyzetet (Vácon ellenzéki vezetés van, minden támogatást megvonnak tőlük), mint a mi környékünk, ahol meg látványosan jól élnek az emberek. 

Nagyon jólesett tekeregni, voltam az új turkálóban, annyi jó cucc volt, vissza kellett fognom magam, csak egy színes pöttyös nyári ruhát meg egy vagány, fekete-fehér kockás blúzt vettem a farmerekhez. Sok ismerőssel találkoztam mindenfelé, még a vizslás fiúval is összefutottam. Sok emlék jutott eszembe, főleg abból a korszakból, mikor a válásom után néhány évet (ötöt) itt laktam. Nagyon szép időszak volt azzal együtt, hogy milyen nehéz volt az eleje - tudtam magamra fókuszálni, újraértékeltem az életemet, megtanultam, hogy nincsen a családnál fontosabb, és rengeteg dolgot tanultam magamról. Megtanultam egyedül lenni és  élvezni az egyedüllétet - hirdetem azóta is, hogy nem kell tőle félni, mert az ember boldoggá tudja tenni saját magát. 

Ma délután visszatérünk Barnihoz, én meg a kislány-létből a családanya-szerepbe, de szerintem jövünk még ide mininyaralni a nyáron.