fall is falling

Miután a múlt héten a legjobb barátaim a Yogi Tea Throat Comfort-ja, az infralámpám és egy nagy üveg lándzsás útifű szirup voltak, ettől a héttől érthető módon sokkal többet várok. Ma ment oviba Dani, bár nem igazán volt boldog a gondolattól. Tegnap nagyon későn aludt el, fél11 körül, pedig legkésőbb 9-kor aludni szokott, így reggel keltegetni kellett - nagyon hideg volt és esett az eső, ráadásul az egész múlt hetet végigalibizte itthon, úgyhogy nem is értette, miért kell oviba mennie. Egyébként nagyon jól indult a szeptember, ég és föld volt a tavalyi évhez képest, nem sír, jókedvűen kezdi a napot és délután is vidám, de nem csoda, hiszen már középsős, nem (olyan) apróka már, vannak barátai (még mindig dúl a szerelem Luluval) és mindent és mindenkit ismer. Persze így az én reggeleim is jókedvűen indulnak, nem úgy, mint tavaly, amikor időnként én is sírtam.

Én még mindig nyűgős vagyok és tele van takonnyal a fejem, ráadásul valahogy annyira csordultig vagyok érzelmekkel az utóbbi pár napban, mindenen képes vagyok sírni - nem tudom, hogy ez a covid, vagy csak a hormonok játszanak velem, de ez most nagyon fura. Ma tudok egy picit egyedül lenni, van sütőtöklevesem (annyira finom édes-ízeset vettem most, vízben főztem meg egyetlen leveskockával, összeturmixoltam és kész - kesudiót raktam a tetejére meg tökmagolajat, nagyon szeretjük), maradt rakott krumpli meg még egy kicsi Barni málnás-madártejes tortájából, amit a Daubnerből hoztam neki vasárnap. 

Remélem, hogy nem jön megint valami őrület megint, ami akadályozza, hogy élvezzük az őszt végre, mert ez a covid elég rendesen hazavágott minket. Szeretném már látni Anyuékat, a hónap végére megint van lekötve koncertünk, most Szegedre, meg hát annyi dolgom lenne. Igyekszem ide is visszatérni kicsit. 

down

Vége a nyárnak, itt a tél, nem? Ma elmentünk a városba kicsit villamosozni, csavarogni, ebédelni, játszózni, én mondjuk jól felöltöztem és Danin is volt pár réteg, sapi mindkettőnkön, de Barnit nem lehetett meggyőzni, hogy pulcsi és farmer dzseki nem lesz elég, így ő egy idő után didergett. 

Ezt a hétvégét nagyon vártam, péntek estére (péntek 13, haha) koncertünk volt lekötve már régóta, szombaton pedig Kata barátnőm megy hozzá a francia pasijához egy csodás helyszínen, amit úgy képzeltem el, mint az év esküvőjét. Ehhez képest múlt hétvégén Dani belázasodott, hamarosan én is kidőltem, mindkettőnk covid tesztje pozitív lett, így egy pillanat alatt eltűnt a remény, hogy pénteken koncertezzünk, szombaton pedig hajnalig táncoljunk Kata esküvőjén. 

Dani három nap alatt rendben volt, én viszont rendesen lerobbantam, meg persze jól el is keseredtem. Még sosem mondtunk le koncertet azért, mert beteg lettem, fura érzés volt, de túl tudtam tenni magam rajta, ez van, nem tudtam mit csinálni. De Kata esküvője miatt vigasztalhatatlan vagyok. Barni fura módon nem lett beteg, dolgozott végig, nekem pedig nagyon nehéz volt kettesben eltölteni Danival egész napokat úgy, hogy az életemért küzdöttem és legszívesebben csak aludtam volna egész nap, de persze nem lehetett. Ráadásul Barninak a héten volt a születésnapja, esélyem sem volt elmenni tortáért vagy csilivili vacsit főzni neki, ráadásul rendeltem neki egy beasty boysos pólót, ami nagy lett rá és nem is tetszik neki, szóval nem ez lett élete szülinapja. Kedden pedig házassági évfordulónk volt, azt konkrétan hagyjuk is. 

Szóval borzasztó volt ez e hét, engem nagyon megviselt, szörnyű volt a kedvem és az általános itthoni hangulat is, örülök, hogy vége. 

ezt rajzoltuk Barninak, ennek azért örült 😍