down

Vége a nyárnak, itt a tél, nem? Ma elmentünk a városba kicsit villamosozni, csavarogni, ebédelni, játszózni, én mondjuk jól felöltöztem és Danin is volt pár réteg, sapi mindkettőnkön, de Barnit nem lehetett meggyőzni, hogy pulcsi és farmer dzseki nem lesz elég, így ő egy idő után didergett. 

Ezt a hétvégét nagyon vártam, péntek estére (péntek 13, haha) koncertünk volt lekötve már régóta, szombaton pedig Kata barátnőm megy hozzá a francia pasijához egy csodás helyszínen, amit úgy képzeltem el, mint az év esküvőjét. Ehhez képest múlt hétvégén Dani belázasodott, hamarosan én is kidőltem, mindkettőnk covid tesztje pozitív lett, így egy pillanat alatt eltűnt a remény, hogy pénteken koncertezzünk, szombaton pedig hajnalig táncoljunk Kata esküvőjén. 

Dani három nap alatt rendben volt, én viszont rendesen lerobbantam, meg persze jól el is keseredtem. Még sosem mondtunk le koncertet azért, mert beteg lettem, fura érzés volt, de túl tudtam tenni magam rajta, ez van, nem tudtam mit csinálni. De Kata esküvője miatt vigasztalhatatlan vagyok. Barni fura módon nem lett beteg, dolgozott végig, nekem pedig nagyon nehéz volt kettesben eltölteni Danival egész napokat úgy, hogy az életemért küzdöttem és legszívesebben csak aludtam volna egész nap, de persze nem lehetett. Ráadásul Barninak a héten volt a születésnapja, esélyem sem volt elmenni tortáért vagy csilivili vacsit főzni neki, ráadásul rendeltem neki egy beasty boysos pólót, ami nagy lett rá és nem is tetszik neki, szóval nem ez lett élete szülinapja. Kedden pedig házassági évfordulónk volt, azt konkrétan hagyjuk is. 

Szóval borzasztó volt ez e hét, engem nagyon megviselt, szörnyű volt a kedvem és az általános itthoni hangulat is, örülök, hogy vége. 

ezt rajzoltuk Barninak, ennek azért örült 😍