a nyár vége

Nekünk csak szeptember 2-án kezdődik az ovi, úgyhogy még van egy icipici időnk együtt. Dani most lent van két napot Vácon, vadul nyaral, én meg kicsit próbálom utolérni magam mindennel. A gitáros fiúval elkezdtünk egy új dalt is írni, szeptember közepén meg koncertünk lesz - ezek a dolgok nagyon izgalmasak, de az emberi meg a kommunikációs része szerintem iszonyúan nehéz így zenekaron belül, nem könnyű ennyi művésszel. 

Kaptam a szomszéd bácsitól rengeteg tököt, cukkinit meg patisszont, rántott tök is készült, de a legnagyobb sikere a tökből készült tócsninak volt, itthon meg a Balcsin is csináltam rengeteget, fokhagymás tejfölbe-joghurtba mártogattuk, finom volt. Én kb EZT a receptet használtam, a kaprot kihagytam, mert mi nem szeretjük. Jó apró lepénykéket sütöttem, kb mint az amerikai palacsintát, csak megkentem a palacsintasütőt vékonyan olajjal, és nem is kellett, hogy nagyon forró legyen a serpenyő. 

Május vége óta nem jártam az edzőteremben, de úgy döntöttem, nincsen több mentség, ma visszatérek, rám fér már nagyon. Ha elkezdek mozogni, akkor a kaja is jól megy, de ha nem mozgok, akkor sokszor arra is tojok, mostanában teljesen össze-vissza eszem és kívánom az édességet, ami persze a fiúk miatt mindig van itthon. Bár egészen aktív nyarunk volt, és nem érzem magam nagyon rosszul a bőrömben, de megfogadtam, hogy újra formába hozom magam, erős leszek és szuper állóképességem lesz - ha te is egy jelre vársz, akkor itt van, tarts te is velem, legyen a mai nap egy jó kezdet!