day after day

Megvolt a 25. Vinted eladásom is, és egész szép kis summa jött eddig belőle össze. A nagyja még megvan, pedig vettem egy tomcsányi blúzt is, amire nagyon régen vágytam és tényleg gyönyörű, meg pár különleges, egyedi apróságot. Volt egy csodaszép, színes csíkos fürdőruha, ami törzsben rövid volt, azt is sikerült eladni, meg van még nálam egy pöttyös ruha, amit egy ezresért vettem, de kicsi rám, azt vagy elajándékozom, vagy eladom szintúgy. Nagyon szeretnék egy kockás maxi szoknyát, kb mint a piros-fehér kockás abroszos éttermekben az abrosz, vagy ugyanez fekete-fehérben, de egyelőre nem találok ilyet. 

Dani pénteken lement Vácra, és végül kettőt ott aludt, teljesen megdöbbentünk, nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen. Hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni a ránk szakadt szabadidővel, mert már elszoktunk attól, hogy azt csináljunk, amit akarunk. Sajnáltam, hogy nem volt jó idő, végül sorozatot néztünk, elmentünk vacsizni (szokásos módon a Parázsba), aztán felmentünk a várba, sétáltunk egy nagyot meg megnéztük jó közelről a Karmelitát, meg mindent, amihez eddig nem lehetett hozzáférni.  

Nagyon sűrű volt a hét, már ott tartok, h kedden a tsmt tornát tartó csaj megáll nálunk a sarkon, Dani beugrik, én meg rohanok haza a diákomhoz, és a torna után még 10 percet vigyáz rá, mire én odaérek. Annyira sakkozom az óráimmal is, egyfolytában változnak, hogy csoda, hogy eddig még nem volt olyan, hogy egy időpontra két órát szerveztem, vagy hogy valamelyiket nemes egyszerűséggel elfelejtettem. 

Amúgy nagyon sokat eszem mostanában, illetve a reggeli-ebéd-vacsi szerintem tök konszolidáltan megy, de aztán este, mikor leülök végre, betolom az összes édességet meg chipset, ami itthon van. Mozogni sem nagyon tudtam az utóbbi időben, bérletet nem akartam venni az edzőterembe, mert az utóbbi kettőt a betegségek miatt buktam, az itthoni edzések viszont elmaradtak, úszni nem mehettem a karom miatt. Na de holnaptól mától vége a zabálásnak, szeretnék holnap úszni, meg kedden megyek felpróbálni a futócipőt, amit kinéztem. Minden alkalommal, mikor futni mentem, fájt a körmöm mindkét nagylábujjamon, és a pedikűrös csaj mondta, hogy ha ezt így folytatom, le fog esni a körmöm, nem egyszer látott ilyet. Úgyhogy a chatGPT segített kiválasztani a fajtát (ami terepre és aszfaltra is jó), a méretet meg majd megmondják a boltban (nagyobb kell, gondolom, mint amit normál esetben hordok). 

Muszáj aludnom, mert csak ma este jöttem rá, hogy holnap mi visszük a gyümölcsöt az oviba, így nyitásra megyek a lidl-be. Hát igen, élni tudni kell.