pécsike

A hosszú hétvégére lementünk Pécsre. Japánautó kiállítás volt a Zsolnay negyedben, Dani meg imádja a Subarukat, így tulajdonképpen eköré szerveztük az utat. Pénteken összepakoltunk és Barni anyukája kivitt engem meg Danit a Kelenföldi pályaudvarra, onnan indult a vonatunk. Első osztályra vettem jegyet egy asztal mellé, egy egyetemista lány meg egy katona srác ültek mellettünk, és ultra aranyosak voltak, végig dumcsiztak meg játszottak Danival, a srác mesét is nézett vele iPaden (Grizzy és a Lemmingek, a modern kor Tom és Jerryje). Nagyon hálás voltam, mert őszintén szólva arra számítottam, hogy majd nyűglődik végig, hogy mikor érünk már oda, de így tök jól sikerült lekötni őt. 

Amikor megérkeztünk, konstatáltam, hogy pont ugyanabban az épületben foglaltam Airbnb-t, mint legutoljára, mikor voltunk (4 éve télen). Szuperjók ezek a lakások, és 1 percre vannak a Széchenyi tértől. Sétáltunk, aztán találkoztunk Cicza bloggerrel meg Bubuval, a kislányával, és velük nyomultunk, a kicsik nagyon jól elpörögtek egymással, mi meg tudtunk beszélgetni. Este Cicza pasija elvitt minket vacsizni, nagyon finomakat ettünk-ittunk, utána Dani kb beájult otthon. Másnap elmentünk reggelizni a Reggelibe, ami a kedvenc helyem Pécsen (bocsi, Pécsett) a múltkori utazás óta. Nagyon jó reggelijeik és finom italaik vannak, és több reggelijüknek van @diet_etikus változata Szabó Adrienn dietetikus útmutatása alapján - ő írta a Magyar Superfood című szakácskönyvet, és az instán is nagyon inspiráló követni őt. Én @diet_etikus angol reggelit ettem, amiben kevesebb a tojás és a hús és több a gomba, paradicsom és a bab. Dani tojik a dietetikára, ő bundit kért, én viszont ittam epres matcha lattét, azt majd reprodukálnom kell itthon. Délután megint Ciczáékkal randiztunk, este meg megjött Barni és onnantól hármasban csavarogtuk körbe Pécset. Vicces volt, hogy tök véletlenül összefutottunk Dani óvónénijével is, ő is ott pihent a családjával.

Ma reggel meg raktam fel az instára képeket, és egy nagyon régi ismerősöm, aki koncerteket szervezett nekünk anno, rámírt, hogy ne már, hogy Pécsen vagyunk és nem szólok, meddig vagyunk, szeretne vendégül látni minket a kávézójában (Pécsi Kávé, 100 méterre volt a szállásunktól). Így végül vele zártuk a kis pécsi kiruccanást, sokat mesélt a városról, a kulturális életről, hogy szinte teljesen az egyetemistákra építenek és alig vannak más típusú munkahelyek. 

Nagyon jó volt az egész, nyár, szabadság, semmi nyomás, amihez kedvünk volt. Én sajnos a végére lebetegedtem és most is nagyon fáj a torkom, a héten kezdődnének a zenekari próbák szóval a júniusi koncert előtt, gyanítom, összefügg a két dolog.