Charging

Az szokott lenni, hogy eszembe jutnak frappáns, vicces, mégis mély értelmű poszt címek, és ilyenkor gondolok rá, hogy gyorsan lejegyzetelem őket, de aztán úgy vagyok vele, hogy úgyis emlékezni fogok, de aztán persze soha nem. Ugyanígy vagyok a témákkal is. Kellene szednem valamit memóriazavarok ellen. 

Tegnap voltunk színházban az osztállyal, ami úgy indult, 20 perccel korábban ott voltunk az állomáson, de annyira sokan álltak sorban, és olyan lassú volt a rendszer, hogy lekéstük a vonatot, mert persze nem mertem 10 gyerekkel jegy nélkül vonatra szállni. Mondjuk hál'istennek még így is bőven időben voltunk, és jött is egy másik, igaz, sokkal lassabb vonat, és felültünk arra. Mikor elindult, akkor esett le, hogy az egyik fiú nem érkezett meg. Felhívtam, mondta, hogy bocs, de totál elkésett, mondtam neki, hogy melyik vonatra üljön, majd hívom, és eligazgatom, mert egyáltalán nem ismeri Budapestet. 

Bent gyalog indultunk el, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt a Bazilikánál, közben elkezdett zuhogni az eső, nálunk meg nem volt esernyő, és szarrá áztunk. Nagy nehezen elnavigáltam az elhagyott fiúcskát oda, ahol fel tudtuk szedni, de kb ez a "nézz körül, és mondd el, mit látsz, feliratokat, mindent", és így rájöttem, hol van, még jó, hogy jól ismerem a belvárost - jellemző amúgy, hogy egy KFC-ből jöttem rá, hol van - milyen hasznos a csípős csirkeszárnyak iránt érzett szerelmem, ugye. A színház nagyon tetszett mindenkinek, aztán utána hazafelé mekiztünk, de mire ágyba kerültem hajnal 1 körül, totál lemerültek az elemeim. Úgyhogy reggel aludtam, míg tudtam: fél 8-ig, ugyanis akkor már egy sűrűn csóváló szőrmók ácsorgott az ágyam mellett. 

Nagyon fáradt vagyok, kicsit olyan érzés, mint mikor egy egész napot utazik az ember, és napokba telik kipihenni. Úgyhogy most feltöltés-üzemmódba kapcsoltam magam, sok-sok gyógytea, kaja, pihi, család. Délelőtt itt volt a bátyám, aki megfejtette pár titkát az új laptopomnak, aztán miután elment, főztem ebédet magamnak meg anyuéknak. Vettem valamelyik nap pisztrángot a lidl-ben, nekem az a kedvenc halam. Kb egy ezres két szép, dundi, bársonyos hal egy csomagban, ami hármunknak elég, só, bors, citromkarikák és sok fokhagyma a hasukba, majd 20 percig sülnek a forró sütőben (ezt a Mautner Zsófitól tanultam, így kell. Csináltam mellé krumplipürét, anyu hozott céklát meg csalamádét, és rosée Hoegaardent ittunk hozzá pezsis pohárból - ahogy kell. Teljesen karácsonyi-menü íze volt mindennek. Ebéd után meg aludtam vagy két órát a kanapén, az is csodálatos volt. Estére pedig még vannak Stranger Things részeim. 

Lauryn Green

Happy

Na, hát csak eljött az évnek az az időszaka, amikor Milka szaloncukrot eszem reggelire. Najó, reggeli után, de hát akkor is. 

Újra van gépem, nem kell többet az iPaden pötyögnöm a posztokat. Az e-digitalnál vettem, megrendeltem előre, méghozzá a Pólusban lévő boltjukba, hogy autóval tudjak menni, és ne kelljen Budapesten egy laptoppal a hónom alatt kavarognom a tömegben. Nagyon örültem volna, ha valaki eljön velem, de gondolom, mindenkinek van jobb dolga is, mint hogy szerda délután a Pólusban kavarjon velem (és várjon egy órát, míg elintézik a kamatmentes hitelt nekem), így aztán nem is hívtam senkit. De végül beszéltem a nagyobbik bátyámmal, és ő magától jelentkezett, hogy jönne, mert ő is akart vásárolni az Ázsia centerben, és vezetett is, úgyhogy tök jó volt, mert bár mi elég sokat beszélünk, mégsem sokat vagyunk kettesben,  de így töltöttünk együtt némi minőségi időt, és még királylánynak is érezhettem magam, ahogy csak egy húg érezheti magát a bátyja mellett.

És most van új laptopom, ami csodálatos, bár még rá kell jönnöm, hogy hogyan kell használni. Legszívesebben itthon maradnék vele egy pár napra, hogy elmélyüljön a szerelmünk, ülnék vele a kanapén, kakaót innék a fahéjas keksz mellé (de csak óvatosan, mert a szerelő szerint a Vaiom belsejémől elég pontos képet kapott a nassolási szokásaimról, khm), beraknám a Christmas Is Coming Spotify playlistet és rájönnék a titkaira, mert egyelőre csak a felszínt karcolgatom. 

Azon gondolkodom amúgy, hogy a hétvégén veszek egy kisebb karácsonyfát és felállítom a picsába, hogy az egész decemberem ebben a hangulatban teljen, úgyis annyira keveset vagyok itthon - ha viszont igen, akkor az legyen kimaxolva. Ráadásul ugyanazokat a fákat fogják árulni karácsonykor is, mint most, szóval mire várjak. 

Surprise, surprise

Tegnap az óráink után értekezlet volt a suliban, ez mondjuk nem fura, mert minden hónap első keddjén van. Az viszont annál inkább, hogy előtte, épp, mikor ebédelni akartam, feljött az igazgatónő, és kért, hogy menjek le az irodájába, beszélni akar velem. Le is mentem, várnom kellett rá úgy fél órát, közben már minden eszembe jutott, hogy mit akarhat. De igazán csak akkor ugrott össze a gyomrom, mikor végre behívott, bekérte a gazdaságis csajt is, becsukták az iroda mindkét ajtaját, leültettek, leültek, megköszönték, hogy vártam, majd komolyan néztek rám, és tízszer megkérdezték, biztosan tudok-e titkot tartani. Na akkor már biztos voltam benne, hogy valami baj van. Majd megkérdezték, hogy elvállalnám-e a krampusz szerepét a Mikulás mellett, aki egy csomó meglepit hozott a kollégáknak az értekezletre. Komolyan, előbb-utóbb gyomorfekélyt fogok kapni ebben a suliban. 

Same shit, different week

Ma reggel pedig borzalmas volt kelni, egyszerűen úgy voltam vele, hogy NEM, totál iskolaundor. Reggeliztem zabkását vaníliás magtejjel, chia magokkal meg fahéjjal, ittam méregerős kávét, csomagoltam szendvicset, hoztam ebédre csirkemellet sütőtök-pürével és gránátalmás madársalátával, végzek fél 3-kor, és enyém az egész délután, szóval tényleg mindent megteszek, de mégis szomi, hogy ilyen nehezen indul a hét. Itt már aztán nem olyan rossz, és nekem dolgozatokat sem kell írnom, meg felelnem, de nyűgös vagyok meglehetősen.

Simple

Pénteken meg megnéztem a Gyilkosság az Orient Expresszent. Na azt viszont ne nézzétek meg. 

Viszont ha nem ismeritek még a Simple alkalmazást, akkor azt viszont nagyon ajánlom, töltsétek le. Hozzá lehetett kapcsolni bankszámlát, és lehet 3 kattintással mozijegyet venni, amiért aztán nem kell sorban állni (ami agyfasz), hanem az alkalmazás elmenti a jegyet, a bejáratnál leolvassák a QR kódot és mehetsz is. Ezzel az alkalmazással vettem autópálya matricát, lehet vele tök profin parkolást fizetni, meg elmentettem egy csomó pontgyűjtő kártyát, amit egyszerűen beolvasol, és akkor nem kell cipelni magaddal őket, hanem az app tárolja neked. 

Én mondjuk nagyon várom, hogy mindenféle koncertjegyeket is lehessen vele venni, de csak ilyen Fenyő Miklós Karácsonya-szintű eseményeket lehet rajta megtalálni, pl az A38-al, az Akváriummal stb még nincsen összekapcsolva. Lehet vele kaját is rendelni, meg könyvet venni (bookline), valamint ha az OTP-nél bankolsz, tudsz fizetni is vele (meg amúgy is, de úgy bonyi) de én ezeket a funkcióit nem használom. Amúgy szerintem hiánypótló cucc, és reménykedjünk, hogy fejlesztik.

Falmatrica, kütyük, színház és mézeskalács-illat

Természetesen most, hogy tök bonyolult írnom, és egy emilt is kétszer meggondolok, mert utálok pötyögni, és hálát adok az égnek, hogy minden applikációból van desktop verzió, szóval most persze van kedvem írni. Ráadásul a szerelő annyit már kiderített, hogy a laptopom menthetetlen, így sajnos úgy tűnik, ez van, ezt kell szeretni, viszlát, kicsi Vaiom. Mondta a srác, hogy a winchestert ki tudja belőle menteni, de igazából semmi olyan nincs a gépemen, amit sajnálnék, ha elveszne, hiszen minden fontos dolgot egy online tárhelyen tartok, ami egyrészt biztosít ilyen esetekre, másrészt minden kütyümről, valamint online is hozzáférek a dolgaimhoz. Nem is értem, hogy hogy lehet, hogy van, aki nem így csinálja. Tegnap voltam Pilláéknál, és Pilla pasija segített kiválasztani az utódot, sőt, annak is utánanézett, hogy minden tényezőt figyelembe véve hol kapom meg a legolcsóbban, sőőőt, azt is kitalálta, hogy nem is kell kifizetnem egyben, mert egy csomó helyen van most kamatmentes hitel, így elég 10 hónap alatt letudnom az árát, ami szerintem király.

Szóval tegnap délutánra hivatalos voltam Pilláékhoz falmatricázni, ami nagyon vicces volt, mert eredetileg kreatív menedzsernek hívtak meg, de aztán annyi volt a szerepem, hogy egy hatalmas pohár borral a kezemben röhögjek rajtuk, ahogyan próbálnak egyezségre jutni, hogy akkor most hova kerüljön a 86. zsiráf, szárnyas póni meg kisautó, meg hogy eldöntsem, hány húsgombócot kérek a krumplipüré, a barnamártás és a vörösáfonya lekvár mellé. 

Közben írt nekem Clara, hogy felszabadult egy színházjegye, és lenne-e kedvem elmenni vele. Volt, de farmer volt rajtam, az UGG csizmám, meg egy pulcsi, szóval tisztán látszott, hogy egy smart dress code-ú eseményhez nem lennék szalonképes. De közben kiderült, hogy a Jurányiban megy a darab, és oda nem kell kiöltözni, így fél 7 körül ott várt rám. Pass Andrea Napraforgóját néztük meg, amiről fogalmam sem volt, illetve miközben befelé mentünk, elolvastam, hogy miről szól, és mosolyogtam egy sort rajta, hogy egy csinos, életvidám, egyedülálló tanárnő áll az események középpontjában. Van még benne néhány gyerek (bár a színészek már nem annyira gyerekek, de zseniálisak), akiknek a szövegén rengeteget nevettem, mert tényleg pont ilyenek, egy házaspár, akinek a házassága borulófélben van a nő mentális betegsége miatt, egy csomó zene, amit a szereplők szolgáltatnak, és az egész sztori teljesen mai és hétköznapi, mégis, egyszerre iszonyúan vicces és szórakoztató, és annyira nyomasztó, hogy a saját gyomrodban érzed a görcsöt, amit a szereplőknek kellene. A darab minden perce lekötött, és amikor vége lett, nem is értettem, hogy lehetett ilyen rövid, pedig amikor az órámra néztem, kiderült, hogy 2 óra volt. Nagyon élveztem, és lett két új kedvenc színésznőm: Sztarenki Dóra, aki a Terápiában játszotta Zsófit, és Petrik Andrea, aki gyönyörű és halálosan szimpatikus, és nem tudom, honnan ismerem, de most ő a Kincsem főszereplője, bár azt tutira nem fogom megnézni. El fogom erre a darabra vinni az osztályomat is, és minden ismerősömnél nyomulni fogok, hogy nézzék meg ők is. Clarát meg megkérem, hogy ajánljon még nekem darabokat. 

Jaj és nagyon bejön, hogy lehet nagyon meleg pulcsikat hordani, és mindennek fahéj és mézeskalács illata van, például a kézkrémemnek (ahogy Juc mondta, Ziaja for president, és tényleg).  

Hűtlen

Pár napja gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy új laptop, mert a Sony Vaiom 2010-es, jól működik, de eljárt fölötte az idő. Nézegettem is ezt-azt, meg kérdezősködtem ez ügyben az elmúlt pár (mondjuk 3) napban. Erre az előző posztot már az iPademen kellett megírnom, ugyanis mára elpukkant a laptopom, nem kapcsolódik be. Egy kicsit reménykedem benne, hogy még összeszedi magát, mert még nem állok készen egy új gépre. :(

Makramé

Itt nálunk vadul havazik, teljesen elképedtem, mikor reggel elhúztam a függönyt. Nagyon szép, még ha tudom is, hogy semmi esélye, hogy megmaradjon. Tegnap végül csak kihúztam valahogy a napot, mondjuk a délutáni tanfolyamon már nem voltam teljesen százas, de legalább sokat röhögtünk. Hazafelé vettem pár dolgot, otthon gyorsan betoltam a sütőbe néhány csirkecomb filét almával, lila édesburgonyával (a tescoban találtam, kicsit más ízű, mint a narancsszínű, és úgy néz ki, mint a cékla), édesköménnyel, fokhagymával és répával, hogy legyen ebédem a hét hátralévő részében. Amíg sült, rendbe raktam a konyhát, elpakoltam a tiszta ruhákat, meg mindent elintéztem a lakásban, ami elcsúszott a hétvége óta. 

Ma van egy egész szabad délutánom, vittem edzős cuccot, azt letudtam munka után azonnal. Hétfőn annyira flow volt az edzés, hogy eszembe jutott, hogy mennyire király, hogy eljutottam idáig, hogy a mozgás egy ultimate energetizáló programként a napjaim része lett, erre ma elmentem megint, és annyira szar volt, hogy el sem tudom mondani, szóval ennyit a mozgásról, mint flowról. Azért utána szaunáztam, csak volt még egy fiú bent, aki megkérdezte, kicsit tehet-e rá, és a pozitív válaszomra körülbelül nyolcmillió fokot csinált.

Ma délutánra nem volt más programom, és az éjjel végre kialudtam magam, úgyhogy úgy éreztem, enyém a világ. Apu napközben felfúrt egy kampót a konyhámba, úgyhogy felrakhattam a makramémat. Még nyáron, mikor Portugáliában voltam Selindánál, volt egy elképesztő, kubai hangulatú étterem a parton, és ott volt felfüggesztve egy tál narancsokkal és citromokkal, és már akkor eldöntöttem, hogy nekem kell olyan a konyhámba. Tudom, hogy nem valami kifinomult, de nekem elképesztően tetszik:

Insomnia

Tegnap délután el akartam csábítani Pillát moziba, nagyon meg akartam nézni egy filmet, de kategorikusan elzárkózott, a végén kénytelen leszek valami férfiemberrel menni. Mindenesetre suli után elmentem gyúrni, ami azonnal kompenzálta, hogy hétfő van, majd 6-kor találkoztunk a Nyugatiban. Megnéztük a karácsonyi vásárt a Bazilikánál, majd találkoztunk Pilla pasijával. Nagyon vicces volt, megjelent a srác, és elképedve néztem végig, ahogy ezek ketten egymástól 1 méterre állva vadul magyarázzák egymásnak a telefonban, hogy ki hol van, egy darabig azt hittem, hogy viccelnek, de nem, tényleg nem látták egymást. 

Kaptam névnapi forralt bort, némileg szétfagytunk (basszus, itt a tél), majd Pilla pasija elvitt minket vacsizni a Pad Thai-ba, ahol annyira csípős (mondjuk iszonyú finom) levest ettem, hogy egy másodperc alatt átmelegedtem. Vihogtunk egy csomót, majd még megvizsgáltuk közelebbről a vásárt, elsétáltunk a Nyugatiig, majd mindenki hazament. Az jutott eszembe hazafelé, hogy az is tök jó abban, hogy ha a barátaidnak párkapcsolata lesz (már amellett, hogy boldognak látod őket), hogy újabb szuper jó fej emberek lesznek a napjaid részei, és így új barátaid lesznek. 

Itthon kicsi készülődés után fél 11-kor lefeküdtem aludni, majd felébredtem hajnal fél 3-kor arra, hogy a kutya ki akar menni. Nagyon ritkán van ilyen, szóval oké, felkeltem, kiengedtem, kicsit őrizte a házat, majd visszakunyerálta magát (felkelés no2). Majd arra ébredtem, hogy ott áll az ágyam előtt, megint kikéredzkedett, akkor meg demonstratíve tologatta a tányérját, hogy ő akkor még éhes, ha már így ébren vagyunk mindketten,  és akkor ha lennék szíves, pedig kapott vacsit. Na és ezután már annyira kattogott mindenen a fejem, hogy nem bírtam visszaaludni. 

Úgyhogy a mai napom kb kuka - lenne, ha nem lett volna eddig 7 órám, és nem mennék még a másik munkahelyemre tanítani 4-től este 8-ig. Ma egyetlen porcikám sem kívánta a hangos tinédzserek társaságát, nagyon keményen szenvedtem, és most is legszívesebben 10 méter mélyen aludnék (mert most persze tudnék), de hát az élet nem habos torta, hogy rohadna meg. Remélem, túlélem valahogy a napot. 

Tudom, hogy beszéltünk már erről, de ha semmi nem használ, sehogy sem nem sikerül visszaaludni, és hajnal 3 van, ti ilyenkor beszedtek valamit, hogy el tudjatok aludni? Értem én, hogy hogy mindig vannak problémák, amiken lehet agyalni, de én alvás nélkül meghalok.

Halfway happy

Szinte minden nap emlékeztetnem kell magam, hogy tél van, szürke és eseménytelen minden, és egyáltalán nem baj, hogy semmi mesélnivaló nincsen a napjaimban jelenleg. Mondjuk olyan tragédiák is történnek a környezetemben, hogy lehet, hogy néha nem is baj, ha kissé unalmas az élet, nem?

• Van egy fekete NON+ ruhám, amit már több éve hordok, hidegben az egyik legjobb barátom, mert egy egyszerű, hosszú ujjú, meleg, fekete ruha, mégis iszonyú vagány, mert van kapucnija, kenguru zsebe, és többféle anyagból áll, király tornacipővel meg bakanccsal is - biztos jó mással is, de én mást nem annyira hordok (ilyen, csak tökfekete). M-es méretet vettem belőle, mert nem volt S-es, meg jónak tűnt így is. Aztán tavaly karácsony előtt megvettem ugyanennek a ruhának a színes változatát is, abból S-est, és hát az sokkal jobban áll. Megkértem anyát, hogy vegyen be a feketéből, hogy testhezállóbb legyen, úgy gondoltam, hogy csak az oldalát meg az ujját végig kell varrni, de közölte, hogy kislányom, ezt szét kell szedni. Szóval megcsinálta, így szűkebb lett, és most olyan, mintha új ruhám lenne - eddig is ez volt az egyik kedvencem, de most legszívesebben ezt venném fel minden nap.
• Igyekszem minden nap menni egy nagy kört a városban a kutyával, néha az unokahúgom is jön velünk, és akkor ő kap valahol sütit, van olyan cukrászda, ahová kutyával is be lehet menni (és nem értem, miért nem lehet mindenhová). Nagyon szép a főtér, csupa fény és forraltbor-illat. Azt veszem észre a blökin, hogy már nem szeret sétálni, vagy nem úgy, mint régen. Jobban szereti ha megkötöm, és jöhet köztünk (mondjuk úgy is jöhet), látszik rajta, hogy bizonytalan, biztosan amiatt, mert rosszul lát - vagy nem tudom, nem lát. Olyan szomorú ez. Mondjuk továbbra is elég boldog kisállatnak tűnik, és egy ilyen nagyon hosszú séta, majd vacsi után akkora horkolással egybekötött alvást tud rendezni, hogy nem aggódom, hogy nem eléggé elégedett kutya ő. Beszéltem múltkor a vizslás fiúval, meséltem neki, hogy már nincsen macskám, és azt mondta, hogy nagyon szerencsés volt Süti, hogy nálam lehetett macska, és hogy ő lenne nálam macsek is, meg kutya is.
• Juc blogger behülyített mindannyiunkat, hogy mennyire kurvajó a Ziaja, úgyhogy rendeltem tőlük BB krémet, kakaóvajas és narancsos tusfürdő-bőrradírt meg testvajat, és tényleg nagyon bejött minden. Csak a Camponában van üzletük, ott meg ugye ki jár, úgyhogy a webshopból rendeltem, és nem viccelek, 1 nap alatt itt volt a csomag a Dunakanyarban, és 5 termék került annyiba, mint mondjuk a Body Shopban 1 testvaj. Ráadásul küldtek vagy 20 termékmintát, és teljesen kész vagyok, hogy mennyire jók az arckrémeik is. Én mondjuk a kakaóvajra esküszöm, de Juc szerint a makadámiadió az ász, és ha kerestek kenceficéket, amik nem drágák de nagyon jó minőségűek, akkor próbáljátok ki ezeket.
• Tegnap volt két barátunk szülinapja Kismaroson. Már délután 5-kor kezdtünk, a csajok hoztak kaját, mézes oldalast, cole slaw-t, salit meg krumplit, volt kétféle csokitorta, pálinka, bor. Este 9-kor már teljes kajakómáig jutottunk, a 10:20-as vonattal hazajöttünk, 11-kor már aludtam. Öregszünk.  

kecske's back

Mr. Mood

Van köztetek, aki ismeri King Krule-t? Ő egy brit zseni, aki még csak 23 éves, és én nem tudnám kategorizálni, de a wikipédia szerint a dark jazz, hip hop, darkwave és trip hop keveréke az, amit játszik, és hát ja. Én csak azt tudom, hogy amikor hazaköltöztem, és úgy éreztem, semminek semmi értelme, akkor sokat jártam futni a partra, és mindig King Krule-t hallgattam, mert úgy tűnt, semmi más nem adja vissza a bennem háborgó érzéseket (és akkor ez a fiú még csak 19 volt, itt lehet őt megnézni). Mintha a sötét, disszonáns hangokat követő szívmelengető harmóniák a tükörképei lettek volna annak, ahogy bennem a teljes kétségbeesést, az ürességet és a fájdalmat időnként felülírta az életszeretet és a remény, hogy leszek még jól. Szóval nagyon különleges helye van a fiatalembernek a szívemben, és mikor megláttam a héten, hogy februárban eljön az A38-ra, annyira örültem, mintha valami óriási ajándékot kaptam volna. Aztán elindult a jegyárusítás, és pár óra múlva kiírták, hogy a jegyek 90%-a elfogyott, én pedig leültem, és vettem magamnak egy jegyet, - csak egyet, mivel nem ismerek mást, aki ismerné, bár biztos vagyok benne, hogy nem egyedül megyek, túl sok zenész ismerősöm van ahhoz. Ismeritek az érzést, mikor annyira örülsz valaminek, hogy mindig, mikor eszedbe jut, fülig ér a szád - hát ez most olyan nekem. 

Legszívesebben belinkelnék ide vagy 10 számot, vagy inkább egész albumokat, de tudom, hogy én se nagyon kattintok rá zenékre a blogokon, úgyhogy visszafogom magam. Mindenesetre egy elképesztő, egyedi, csillogó különlegesség a mai tucatzenék közt. 

Quel malheur

Meg az előbb írtam egy hosszú bejegyzést arról, hogy a névnapomra sütöttem ezer apró fahéjas tekercset, mert a suliban az a szokás, hogy akinek névnapja van, az visz sütit, mint az oviban. Én ezt mindig igyekszem elsunnyogni, mert én nem értem a névnapokat (kivéve, ha kapok rá ajándékot, mert azt azért szeretem), cserébe minden apropó nélkül szoktam vinni sütiket, friss croissant-t a lidliből, vagy SK szendvicset. De most valahogy megszállt az ihlet, meg akartam itthonra fahéjas süti illatot.

Na mindegy, elég vicces bejegyzés volt, de a lényege úgyis csak annyi lett volna, hogy szénné égtek a sütőben a fahéjas csigák. 

Stranger Things

Végre egész hétvégén pihentem meg családoztam. Nem emlékszem, mikor néztem utoljára filmeket, vagy sorozatokat, de tegnap délután végre volt időm belekezdeni a Stranger Things-be. Én az év elején már nekiültem egyszer, de nem tudom mi volt, az első részt, meg talán a második felét néztem meg, és egyáltalán nem jött át. Szerintem akkor voltam valami szenvedésben az apuka exemmel, és nem kötött le, nem voltam ott fejben. Most viszont teljesen elsodort, óriási a hype-ja, de okkal, valami olyan elképesztő hangulata van, pedig hát földöntúli ügyek, meg kifejezetten gagyi szörnyek vannak benne, de mégis, jó kis nyolcvanas évek, a gyerekkorunk, és mintha a legjobb barátaim lennének a főszereplők - illetve hát bárcsak azok lennének ők is, meg mindenki, aki szerepel benne. Pilla mondta, hogy újra gyereknek érzi magát tőle az ember, és tényleg. Most nekiálltam a második évadnak, és már előre rettegek, hogy vége lesz, és akkor mi lesz velem. Van az instán egy ismerősöm, egy nálam nem sokkal fiatalabb pasi, aki szerzett stranger things-es baseball sapkát, és úgy voltam vele, hogy oké, de most meg már azt gondolom, hogy én is akarok stranger things-es baseball sapkát.

❤

Lush

A Lush-tól a Big nevű tengeri sós sampon a kedvencem, szoktam tartani itthon, és váltogatom valami olcsóbb fajtával, vagy a The Body Shop banános samponját (és hajkondicionálóját), vagy Alpecin koffeines samponját használom mellette. Tényleg nagyon szép és dús (nagy) lesz tőle az amúgy puha, vékony szálú hajam, de a lényeg, hogy elképesztően finom illatúvá varázsolja. 

Na és most vettem ezt a citromos samponkorongot, amit nagyon ajánlanak szőke hajra (meg gondolom, mindenféle hajra, csak vegyük meg), ennek is nagyon finom az illata. Nagyon szép fényes és sima tőle a hajam, működött balzsam nélkül is (csak minden 3. alkalommal használok balzsamot), mást egyelőre nem tudok róla mondani.

Viszont a testápoló! Ő az, itt a kép bal alsó sarkában. Az illata olyan, mint a színe: narancsos, fűszeres, engem megvett kilóra. A vizes bőrt kell vele bedörzsölni, majd leöblíteni, és akkor elképesztően puha és illatos lesz, és ez eddig nem is kamu. Viszont egyrészt most így utólag azt gondolom, hogy lehet, hogy indokolatlan a zuhany alatt testápolózni, csak van az embernek utána 1 perce, hogy bekrémezze magát - de oké, legyen, a határán vagyok annak, hogy ez bejöjjön nekem, és ne kelljen a zuhany után a kenegetéssel szarakodni. Másrészt viszont hófehér törölközőm utána csupa narancssárga lett. Harmadrészt a fehér zuhanykabinom alja és a lefolyó csupa ragacsos maszat már az első használat után. Szóval, hogy mondjam... Szerintem nem az igazi a koncepció, én valószínűleg visszatérek a hagyományos verzióhoz. Láttam, hogy egy csomó márka kijött a zuhany alatt használható testápolókkal, ti használtok ilyesmit? Mik a benyomások?