Ilyenek

Kicsit féltem, amikor elkezdődött a szünet (igazából csak a július volt teljesen iskolamentes), hogy el fog úszni a nyaram, hogy nem csinálok semmit, nem megyek sehova, csak itthon reszelgetem majd a körmeimet. De eddig annyira aktív voltam, hogy nem is gondoltam volna, hogy így lesz: Balcsi, találkozók, zenekar, a gyerekek, strand, bulik, esti fröccsözések. Mostanra sikerült teljesen lelazulni, mikor hétfőn estére is lehet iszogatást betervezni a lányokkal, és bűntudat nélkül hajnalig nézek bármit, amihez kedvem van (most teljesen OTNB-függés van, imádom, és több film is vár rám), mert nem baj, ha másnap fáradt vagyok. Tegnap 9-ig aludtam, ma pedig el sem hittem, mikor reggel megnéztem az órát, és 10 óra volt, aztán egy órán keresztül reggeliztem a teraszon, miközben zenét hallgattam, majd randiztam egy barátommal, aki egy kulturális ötlettel kapcsolatban kérte ki a véleményem - igazi nyár ez így nekem, nagyon élvezem. Mondjuk most is az van, hogy két hétre előre tele van a naptáram mindenféle tök jó programokkal, pedig én, tudjátok, maga vagyok a spontaneitás, és nem nagyon szeretek tervezgetni, de most valahogy így alakult. 

Ami a hangulatomat illeti, csend van, remélem nem vihar előtti, csak úgy sodródom az eseményekkel, nem aggódom, de nem is vagyok különösebben jókedvű. Most, hogy kicsit elbénult az idő, élvezem, hogy ebéd után lehet a behúzott sötétítők mögött egy picit csendespihenőzni az eső hangjaira, most is itt fetrengünk a gyerekekkel, sárgadinnyét eszünk, ők Garfield kalandjait nézik, én meg itt írogatok, miközben időnként megcsikizek egy épp a kezem ügyébe akadó talpacskát, elég idilli helyzet. 

Rákattantam ezen kívül a Two Dots című játékra, értékes órák szöknek így meg az életemből, de olyan jó. 

Séta közben kicsit csobban, a turisták nagy-nagy örömére