Mert mindenkinek több oldala van

Nem is tudom, hol kezdjem. 

Először is talán Bánk. Kivitt minket autóval a bátyám, mi meg már odafelé a kocsiban hoztuk a formánkat, és visítva nevettünk mindenféle hülye csajos sztorin, sziporkázott mindenki, szerintem a tesóm alig várta, hogy kirakhasson minket, és aztán nem is ajánlotta fel, hogy vasárnap is szívesen eljön értünk, haha. Azért megoldódott ez is. 

A bánki tó csodálatosan gyönyörű, nem tudom, jártatok-e már ott. Innen tőlünk mindössze fél óra autóval, és van egy szuper strand is, úgyhogy mi gyerekként jártunk oda a családdal, meg a bátyámék esküvője is ott volt a parton. Szerintem ennél ideálisabb fesztiválhelyszínt nem is találhattak volna, elképesztően szép, mint egy pici Lago di Como, körben pedig a bársonyos, csupazöld dombocskák. Folyamatosan mondogattuk egymásnak, hogy degyönyörűűűű, de jó itt, milyen szerencsések vagyunk, hogy eljöhettünk.

Első nap csak négyen voltunk csajok. Szereztünk egy stéget, és azon fetrengtünk napközben, úsztunk nagyokat (annyira finom volt a víz), meg nekiálltunk megválaszolni a 36 kérdést, amit ha végigbeszélsz egy ismeretlennel, akkor jó esélye van, hogy egymásba szerettek. Persze nem a szerelembeesés volt a cél, de iszonyú jó, mély, elgondolkodtató, néha pedig vicces témákat dob fel a kérdéssor. Mi nagyon jó barátnők vagyunk, ismerjük egymást, de mégis, olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amikről eddig még sosem beszéltünk, nagyon jó volt, ajánlom nektek is. Szóval ilyenekkel tengettük a napokat, meg fröccsöztünk, ettünk, jégkrémeztünk. Este kezdődtek a koncertek, ott, a tószínpadon, este 10 után meg visszamentünk a sátrunkhoz, átöltöztünk, aztán pedig táncoltunk reggelig. Reggel pedig kezdődött minden elölről.

Megbeszéltük, hogy senki nem hozza a pasiját (mondjuk mikor megvettük a jegyeket, nekem még nem volt ilyen opcióm), és annyira jó volt így, mert tényleg, 100%-ig csak egymásra koncentráltunk, nem volt semmilyen feszkó, széthúzás, féltékenység (állítólag tavaly ez ment), nem tudom, csak 100%-nyi vidám barátság, mulatozás meg ökörködés. Persze az egyik lány pasija szombaton megjelent, és bármennyire mondta a csaj, hogy nem így lesz, őt ott elvesztettük. A srác nem táncol, úgyhogy a csaj igyekezett szórakoztatni, elmentek enni, piáért, nem tudom, amiket eddig mindig együtt csináltunk, és ami az együtt fesztiválozás fontos része, aztán el is tűntek egy idő után, szóval jövőre is így tervezzük, hogy NO pasik. Illetve hát voltak, csak nem a sajátjaink:). 

És még azt akartam mesélni, hogy a fesztivál maga pedig valahogy sokkal lazább, nyugodtabb, családiasabb, mint amihez szokva vagyok. Biztosan a természet, meg a gyönyörű környezet is teszi, de mintha nem lennének ráfeszülve az emberek, hogy most hip-hopp szét kell csapniuk magukat, nem arról szól. Mindenki teljesen le van engedve, barna, kipihent arcok mindenütt, mint egy nagy vidéki együtt-nyaralás, csomót barátkoztunk, és irtózatosan cuki volt mindenki. És közben sokan bringáztak össze-vissza, bérelni is lehetett, rengeteg kutya, gyerek, és nulla tömeg, sehol nem kellett várni, vagy torlódni, pedig mindkét nap kitették a megtelt táblát, de ebből semmit nem vettünk észre. Oké, egy 3 személyes sátorban öten aludni eléggé kívül esett a komfortzónámon, de ettől is szorosabb lett a barátságunk. 

Jövőre mindenképp gyertek el ti is!