Péntek, szombat

Pénteken a német érettségi és az orbitális, több órányi adminisztrációs szopás után bementem Budapestre, hogy Pillával találkozzam. Úgy volt, hogy elmegyünk a Rosalia borfesztiválra a Városligetbe, de nekem minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy már a pohárért ki kelljen fizetni egy ezrest, aztán pedig kurvadrágán igyunk teljesen zsákbamacska borokat, vagyonokat költsünk kajára, mindenért hosszú sorokat kelljen kiállnunk, és akkor még a toitoi is. Szóval nemes egyszerűséggel leültünk a Gozsduba az első helyre, rendeltünk egy hosszúlépést, néztük az embereket, és dumáltunk. Nagyon szeretem az ilyen péntek délutánokat. 

Közben rámírt Dani, hogy éhes vagyok-e, én meg megírtam neki, hogy Pilla nagyon, és pizzát akar enni. Ebből az lett, hogy 15 perc múlva már a Madách téren, a kék Vespája csomagtartójából toltuk mindhárman a szarvasgombás, Igen-es pizzát, nyakig olajosan, majd a pasim adott egy puszit, hogy na helló lányok, további jó fröccsözést, és lelépett, mi pedig mentünk tovább elengedni ezt a nyűgös hetet.

Aztán jóval később csatlakozott hozzánk megint, meg Pilla volt kolléganője is, majd mi leléptünk és hazajöttünk hozzám. Másnap reggel a piacon reggeliztünk lángost (ahol egy nő meg akarta venni a kutyámat, ezt mondjuk nem annyira értettem), ettünk sütit meg kávét a Desszertszalonban, majd Giro d'Italiát nézett, közvetítette a tudnivalókat és a hajam simogatta, míg a mellkasán aludtam. 

Olyan jó minden.