Stuff

Ma bent aludtam Budapesten, végre nem kellett (volna) korán kelnem, de persze kellett, mert csak nekem nem kellett munkába mennem. Helyette iszonyatosan izgi programmal kezdtem a napot, 8-kor már a Központi Okmányirodában ücsörögtem. Már egy csomó ideje halogatom, ugyanis bár rég hazaköltöztem, még mindig külföldi jogosítványom van. Elméletileg érvényes, minden oké vele, de azért izgulok, hogy egyszer valaki beleköt, hiszen már majdnem 3 éve, hogy itthon élek. Na és 2 óra 52 perc várakozásomba került, de sikerült elintézni, ráadásul mindenki überkedves és segítőkész volt (erre óriási mosollyal segítettem rá, nekem működik), visszakapom a régi jogsim, ami állítólag itt ücsörög valami budapesti raktárban. Ami oké is, de kinek van erre munkaidőben 3 órája? Egyébként nagy valószínűséggel én vagyok az egyetlen, aki nem kap idegzsábát a kényszerű várakozások során (dugó, orvosi váró, okmányiroda), én tök jól elvagyok, olvasok, nyomkodom a telefonom, kávézom, nézegetem az embereket, örülök, hogy sehova nem kell rohannom. A gyerekek a suliban is, mikor a különböző tulajdonságokat vettük, és odaértünk, hogy patient, és definiálni, vagy példát mondani kellett rá, egyből rávágták, hogy a tanárnő. És tényleg, én vagyok a türelem mintaképe. 

Utána mászkáltam egy kicsit a városban, vettem magamnak parfümöt (még mindig a See by Chloé a kedvenc), mert kifogyott a karácsonyra kapott készletem, vettem körömlakkot, mert le volt árazva a Douglas-ben, meg hozzájuk gyorsan száradó fedőlakkot (a Douglas-ben most ez is 2300ft, mint a lakkok), ami a világ legzseniálisabb találmánya (közvetlenül a tampon után). Aztán felpróbáltam egy méregzöld , testhezálló csipkeruhát, ami annyira nyár, és annyira illik hozzám, hogy kénytelen leszek visszamenni érte. Az volt, hogy felpróbáltam, és láttam magam, ahogy állok az A38 teraszán egy forró nyári péntek éjszakán a barátaimmal, a Lick the Click! pörgeti a lemezeket, táncolunk, rozéfröccs van a kezemben, és ez a ruha van rajtam. Ugye? Na, mondom én. 

melltartót nem lehet alá venni, a kis mell kábé egyetlen előnye, hogy ezt megtehetem

Délután meg itthon tanítottam, van egy nyolcadikos leányzó tanítványom is. A macskámnak épp szeretetrohama volt, úgyhogy másfél órán keresztül a lányka ölében ült, míg tanultunk, és csupaszerelmesen udvarolt neki (ezt persze csak igény esetén engedem, az esetek 99.9%-ban ki van dobva az udvarra, míg tanítok, az udvarlásért extra pénzt nem számolok fel). 

Holnap már neki kell állnom a biziknek, péntekre el kell készülniük. Nem akarooom.