Tegnap volt egy nagyon fura élményem. Valahogy rossz napom volt, nem éreztem olyan jól magam, de aztán tartottam két órát, és az jó volt. Utána vásárlást terveztünk, a hús, a zöldség és a gyümölcs fogyott el. Mondtam, hogy nem vagyok olyan jól, Barni mondta, hogy halasszuk el, de gondoltam, tudjuk le. Álltunk az ajtóban, rajtam már a kabátom, Barni akart segíteni felhúzni a bakancsomat, nem azért, mert nem tudom, hanem inkább vicceskedésből. Közben nevettetett, én meg annyira nevettem, hogy nem bírtam beleszuszakolni a nem eléggé kifűzött bakancsba a lábam, és egy idő után annyira nevettem, hogy kicsordult a könnyem is - és akkor már sírtam, nem is sírtam, zokogtam. És nem bírtam abbahagyni percekig. Mikor rájött, hogy már nem nevetek, megölelt, és próbált megnyugtatni, meg ijedten kérdezgette, hogy mi a baj, de hát nem tudtam megmondani. Szerintem tök kiegyensúlyozottan viselem a tehességet, jól érzem magam, de mégis, valahol belül valószínűleg szorongok és elkeseredett is vagyok, hogy ez van, ami van. Eszembe jutott az is, hogy ha ez ilyen nehéz, milyen lehet azzal együtt élni, ha háború van ott, ahol élsz?
A Lidl-ben, ha lehet, még elkeseredettebb lettem, nem voltak sokan, és mindenki kedves és udvarias, a cuccokból is van minden, de mindenki maszkban és kesztyűben... Aztán kicsit paráztam is rajta, most először, hogy mi van, ha vásárláskor elkapjuk? Ijesztő.
Este a csajokkal online supportot tartottunk, közben Barni mellettem Fifázott. Mondom, akár idilli is lehetne ez az egész. Barni azt mondta, ma mindenképp menjünk el kicsit mozogni meg levegőn lenni, mert szerinte azt hiányolja a szervezetem, attól vagyok ki.
Hosszú lesz ez.
Én is ezt érzem, csak rajtam úgy jön ki, hogy már reggel 7kor üvöltok a gyerekekkel, pedig sose szoktam.
VálaszTörlésEn mar ket hete nagyon szorongok. :( Mondjuk pontosan tudom, hogy a tesom miatt. Es csak egy dolog, hogy intenziv terapias aneszteziologuskent nemhogy a frontvonalban, de a frontvonal legelejen van (tobbek kozott o intubal a betegek arcaba hajolva, mikozben az oklendezik a laringoszkoptol), megtiltottak nekik a vedofelszerelest, mondvan "ez azert megsem egy ebola" (nem Mo.), de teljesen el van szeparalva tolunk, senkije, se kutyaja, se macskaja, a tavalyi valasa foldbe dongolte, tudofibrozisa van, es retteg attol, hogy meghal. Az olasz adatok alapjan az eu szemelyzet 50%-a megfertozodik. Amerikaban mar a COVID+ orvosokat is visszarendelik a dolgozni. Hogy egyedul hal meg, tavol az otthonatol, a csaladjatol. Minden este telefonalunk, es egymasnak sirunk. O tobbszor dolgozott mar haborus ovezetben Afrikaban, de szerinte ez rosszabb. Vagyis o rosszabbul eli meg.
VálaszTörléste jó ég, ez borzalmas
Törlés:-(
ez felfoghatatlan. Ez a bánásmód... Elkeserítő :(
TörlésHogy a fenében nem adnak rájuk védőfelszerelést? Pedig ő Norvégiában dolgozik, nem? A német kórházban, ahol jelenleg dolgozom egy intenzíven fekvő néninek poz. lett a tesztje, válaszul a kórház a vele kontaktusba kerülő személyzetet (nővér, orvos, gyógytornász) hét napig napi kenetlevételre kötelezte. Ez szerintem a másik véglet, mert miért pont hét napig tesztelik őket, három neg. kenet miért nem elég? De fibrózissal intubáltatni felszerelés nélkül majdnem a magyar színvonalnak felel meg. Szorítok, hogy ne legyen baja a testvérednek.
TörlésIgen, Norvegia. Egyszeruen nem veszik komolyan. Azt mondtak, naluk az nem tortenhet meg, mint az olaszoknal, sokkal kisebb a nepsuruseg es egyebkent is... Ok meg konkretan abban a fazisban vannak, hogy ez "hiszti". A kinaiakat orvosilag semmire nem tartjak, a tesom az egyetlen, aki ejt nappalla teve bujja a tanulmanyokat, a tobbiek meg mindig orrsovenyferulest es artroszkopiat mutogetnek altatasban halal nyugodtan. A korhaz kikuldte a levelet, h nem viselhetnek maszkot beteggel, mert megrimiszti oket. Tesom fel akart venni egyet, es lebasztak.
TörlésMost annyi fejlemeny van, hogy ket napja az egyik szobatarsa megbetegedett egy vedofelszereles nelkuli intubalas utan, ugyhogy szoba kerult, hogy hmmm, hat, talan esetleg beszeljenek a maszkrol. De ugy fogalmazott az osztalyvezeto, hogy ez az egesz vedekezes nekik "pain in the ass" es felesleges.
Es kepzeld, nem meri nekik elmondani, hogy tudofibrozisa van, mert ha esetleg olyan helyzetbe kerul, hogy kozte meg egy egeszseges tudeju norveg kozott kell valasztani, akkor a kollegai tuti, h nem a fibrozisos bevandorlo dokit fogjak elonyben reszesiteni... Ez van. Probalunk ezzel megbirkozni, es remenykedni, hogy nem ez fog tortenni hanem minden rendben lesz.
TörlésÚristen :( erre alig vannak szavak. nagyon szorítok a tesódnak!
TörlésEz tényleg iszonyatos. Hát nem látják, hogy az olaszok pont ugyanitt tartottak egy hónapja, a spanyolok követik őket, USA pánikban, éppen azon gondolkodnak, hogy biztonsági okokból talán újra sem elesztenek a COVID-betegeket, és az angolok a remek nyajimmunitasos teszt után attól rettegnek, hogy London eü. rendszere osszeomlik? Nem gondoltam volna, hogy Norvégiában ennyire nem becsülik meg a saját dolgozoik életét. Nagyon szorítok, hogy ne legyen semmi baja a tesódnak.
TörlésÉn is nagyon izgulok, nekem a testvérem nem frontvonalban, de Milánóban van, karanténban 3 hete már talán. Jól van, dolgozik otthon, de azért minden nap úgy kelek, fekszem, hogy nehogy baja legyen.
A szüleim itthon pedig egyszerűen nem veszik elég komolyan a helyzetet.
Nagyon naivan nem gondoltam volna január közepén, hogy idáig eszkalalodik a helyzet, és még csak az elején járunk...
Ezzel a mentalitással, hogy "maszkkal ne keltsünk pánikot" a húgom is találkozott egy vidéki idősek otthonában, ahol gyógytornászként dolgozik. Annyira védték az álláspontjukat, hogy újabban az MRSA-s beteghez is maszk nélkül küldték be tornáztatni, a pánikmentes politika nevében, ahova amúgy védőöltözetben kell bemenni minden alkalommal. Más kérdés, hogy nem akarták, hogy a covid miatti félelemből szétlopják a maszkot az MRSA-s szobájából. Ő mondjuk az asztalra csapott és kapott maszkot, de na, azzal a szemellenzős hozzáállással, hogy nálunk minden oké nem lehet megvédeni az embereket.
Törléssznvszlány, miért nem írod a blogod? én szívesen olvasnám, csomó mesélnivalód van.
TörlésTok oszinten, nem tudom. Magamtol leulni valahogy nem megy, meg ugy vagyok vele, h biztos nem is erdekel senkit. De egyebkent bennem van a mondando es a vagy, hogy beszeljek masokkal, ugyhogy amikor mas feldobja a temat, arra valamiert sokkal konnyebbnek tunik reagalni. Tenyleg, mintha kenyszer lenne. Atgondolom, hogyan mukodik ez.
Törléshasonlóan nyomasztó volt nekünk is a bevásárlás, olyan Zombieland-érzés (csak itt nem mindenki volt kedves vagy figyelt oda a távolságtartásra, ami fokozta a frusztrációmat). olyan irreális az egész, és hogy múlt kedd óta (amikor vérvételre kellett mennem) a férjemen kívül nem beszélgettem élő emberrel, szemtől szembe. én extrém módon introvertált vagyok, mégis nagyon megszenvedem. főleg, mert nem látni a végét.
VálaszTörlésfrászt kaptam...
VálaszTörléskitartást, legyél erős, rohadt nehéz
:-(
Nekem tegnapelőtt volt egy mélypontom, amikor tudatosult bennem, hogy belátható időn belül semmi olyasmi nincs az életemben, amit érdemes lenne várni. Ráadásul nekem a terhesség miatt eleve "kapuzárási pánikom" volt/van, hogy a kisbabánk születése előtt még ezt meg azt meg amazt meg akarom csinálni, barátnőkkel utazni, kórussal fellépni, a férjemmel kettesben utazni, ezekről most mind-mind le kellett mondanom, ki tudja, meddig.
VálaszTörlésUgyanakkor ott van a nyomás, hogy de örüljek annak, hogy szuper zöld és nyugis országban lakunk, ahol 15 percet se kell autózni, hogy kirándulni tudjunk mindennap, hogy itt van velem a férjem, hogy tudunk külön helyiségben dolgozni, eleve, hogy tudunk dolgozni és nincs veszélyben egyikünk munkája se, hogy problémamentes a terhességem, hogy van rá remény, hogy mire szülök, normalizálódik a helyzet, hogy van fix internetkapcsolatom és mindenkivel tudom tartani a kapcsolatot, stb-stb. Nagy árat fizetek azért, hogy ezeket most megtanuljam értékelni, a fogamat összeszorítva.
El kell engedni nagyon sok dolgot és megtanulni apróságokért és alapnak gondolt dolgokért hálásnak lenni, nem? Szerintem legtöbbünk ezt tanulja most.
TörlésÖlelés! ♥
VálaszTörlésNekem reggel ott akadt meg a fülem, mikor egy tanár azt mondta, hogy a diákjainak is nehéz most elfogadni, hogy nem napokig hanem hetekig, de inkább hónapokig nem látják a társaikat majd. Ugrik az érettségi az egész megszokott életük. Most minden apróságnak örülni kell, mert bele lehetne bolondulni. Hétvégére kisüt a nap, kilehet olvasni félretett könyveket, gardrobe szanálás, sütisütés, sorozatok nézése (inkább ne a The Walking Dead-et :D ), virágot a vázába, illatgyertya gyújtás és relax. Változtatni nem tudunk a dolgokon, csak a hozzáálláson. Két Öcsém Londonban, holnaptól nem dolgoznak, de kapják a fizetésüket 80%-ban államtól, 20%-ban a munkahelytől. Ennyivel is könnyebb nekik, ha már haza nem tudnak jönni egy jó ideig. :( Fel a fejjel. Ez is el fog múlni.
VálaszTörlésszerintem most nagyon sokan írtunk ugyanerről, úgyhogy nem vagy egyedül ebben, valószínűleg fogynak azok az energia tartalékok, és még nem látszik a vége.. nekem nagyon sokat segít, hogy próbálok minden nap kimozdulni, sétálni, hétvégén pedig jön a jó idő.. kis dolgok, amik jelenleg a legtöbbet jelentik:) kitartás!
VálaszTörlésEz nagyon érdekes, amit írsz: velem csomószor megtörtént, hogy az ilyen sírós nevetés átment igazi sírásba, kb. minden ok nélkül.. sosem értettem. Feltételeztem, hogy valami feszkó jön ki rajtam, de nem voltam épp semmi miatt extrém módon feszült.. Nagyon furcsa. Mindenesetre neked kitartás, most azért a terhesség önmagában egy más-állapot (szó szerint és pszichésen/hormonálisan is), a járványhelyzet és a vele járó bizonytalanság csak pluszban rájön.. szóval: ❤️ölelés!
VálaszTörlésVelem sokszor nem, de pont múltkor. Pedig csak egy hörcsögös mókuskerekes videón (a legjobbak! :D ) nevettem sírva de utána majdnem elkezdtem igazából sírni és nagyon fura érzés volt. Azt már hallottam, hogy ha szomorú vagy de mosolyt erőltetsz az arcodra akkor be tudod csapni az agyad és jobb kedved lesz, szóval lehet hogy fordítva is igaz, hogy ha csak a nevetéstől sírunk, akkor meg azt hiszi az agyunk, hogy szomorúak vagyunk. Mint amikor vakarod a kutyát és elkezd rángni a lába :))
TörlésTegnapelőtt azt vettem észre, hogy katatón állapotban ülök a kanapén és bámulok ki a fejemből. Borzalmas volt, hogy hirtelen mennyire bezárkóztam a saját fejembe.
VálaszTörlésEkkor hirtelen valami nagyon jó dolog történt: a kölkök kitalálták, hogy menjünk le a parkba sárkányt eregetni, mert találtak kettőt a spájz takarítás közben és most fúj a szél. Gyerekkorom óta nem nem csináltam ilyet, de ez valami eszméletlen meditatív és élvezetes. Utána elmentem futni egy kicsit, bár sajnos neked Milonka ez most nem opció, sokkal jobb lett.
A bezártság szörnyű, nem tudtok kimenni valahová a természebe? Dunapartra például, vagy máshová ahol kevés az ember?