things workin' out

Tegnap nagyon sokáig baszakodtam a készüléssel, de valahogy nem voltam elégedett a végeredménnyel. Aztán persze felébredtem hajnal 3-kor, és csak 5 körül sikerült újra elaludni, 6-kor meg már keltem. Aztán annyira stresszes voltam, hogy szegény Barni azt hitte, ma van a tanfelügyelet - fel kellett világosítanom, hogy nem, csak holnap, nem is értette, hogy akkor mit nyígok már ma. 

Borzalmas volt reggel ilyen kialvatlanul bemenni a suliba, és fura módon mégis elképesztően jó napom volt. Főleg, hogy megkerestem két arcot, akik még decemberben adták be a jelentkezésüket a suliba, csak akkor nem hívtuk be őket. Ma viszont megnéztük mindkettőt, és a második annyira jó volt, hogy úgy tűnik, felvesszük a helyemre. Felmond a suliban, ahol 16 éve dolgozik (csak a töke tele van az állami oktatással) és tud jönni áprilistól, átveszi az órarendem úgy, ahogy van, tök szimpi és lelkes, tapasztalt is, szóval iszonyú mázli az egész. Így maximálisan nyugodtan és tiszta lelkiismerettel maradhatok otthon április 1-től. Persze még alszunk rá egyet, megnézünk egy próbaórát, meg át kell vinni őt a vezetőségen is, de 4-en ültünk az interjún, és mindenki szerint illik ide.

Mondjuk most épp nagyon szeretném, ha holnap lenne április 1, de minden nem hullhat az ölembe. Még a holnapi napon legyek túl, aztán jól van.