kripli víkend

Annyi tervem volt a hétvégére. Barni épp szétdolgozza magát (még keddig, aztán, ha minden igaz, visszakapjuk őt), úgyhogy azt terveztem, hogy Danival kettesben mindenféle szuper programokat csinálunk, sőt, esetleg úszni, meg edzeni is eljutok. Aztán szombat reggel felébredtem egy hatalmas alvás után, nyújtóztam egy nagyot... és onnantól fogva nem bírtam balra fordítani a nyakam. Meg úgy általában semmi olyan mozgást nem tudtam végrehajtani, amiben a nyakam, a bal vállam, a karom, a lapockám vagy a legfelső gerinccsigolyáim voltak érintettek. Borzalmasan fáj minden mozdulat, nagyon rossz tőle a közérzetem, és hát ez nyilván nem annyira praktikus egy örökmozgó (majdnem) kétéves mellett. Anyuék segítettek egy csomót, lefoglalták, Apu elvitte őt bicajozni, én pedig igyekeztem pihenni, de hát nagyon szarul voltam. Valahogy végigcsináltuk a napot, de a legrosszabb az volt, hogy éjjel feküdtem az ágyamban egyedül, a hátamon, mert csak úgy tudtam aránylag ellazítani az izmaimat, és amikor már jólesett volna oldalra fordulni, annyira be volt állva a nyakam, hogy nem bírtam elfordítani, de még csak meg sem emelni a fejem. Teljesen behaluztam, hogy biztosan gerincsérvem van, nem jövök rendbe és nem tudok mozogni soha többé. Aztán valahogy elaludtam és reggel fel bírtam kelni hála az égnek. Ahhh basszus, 40 felett már tényleg minden nap egy ajándék. 

Ma ebéd után aludtunk egyet Danival (ez a hobbim mostanában), és mikor felébredtem, éreztem, hogy kicsit engedett a nyakam és a hátam. Utána pedig megjöttek Barni szülei, kicsit bandáztunk, aztán elvitték őt magukkal Budapestre. Izgultam, mert megbeszéltük, hogy hogy csak akkor viszik el, ha lesz hozzá kedve - és annyira lelkes volt, úgy örültem. Bepakolta a hátizsákjába a Snoopyt meg a Jóbarátot (ő egy kis zenélős nyuszi, aminek a dallamára Barni írt jóbarátos szöveget) meg amennyi kisautó még befért melléjük, adott egy puszit és már nyomult is a nagyszüleivel. Most kettőt fog ott aludni, hogy tudjak kicsit regenerálódni, és annyira megnyugtató érzés nekem, mikor ott van velük, mert tudom, hogy imádják, maximálisan elkényeztetik, mindenhova elviszik és szuperjól érzi magát, mint egy mininyaraláson. 

Ja, és már másodszor nem jutottam el a nőtincsi NEMCSAKPIAC-ra, ami egy annyira cuki programnak tűnik egy csodaszép helyen, a múltkor másnapos voltam, most meg nem tudtam mozogni. De lesz júniusban is, akkor ESKÜ elmegyek. 

Reméljük, holnapra pedig ember lesz belőlem újra.

ekaterina trukhan