Tegnapra volt jegyünk a Kőhalmi-féle dumaszínházas előadásra itt Vácon. Adott volt, hogy anyuék vigyáznak Danira, de felhívtam az egyik bátyámat, hogy nincs-e kedve unokaöcsizni, míg nem vagyunk itthon, és szerencsére volt neki, sőt, még a másik tesóm is csatlakozott, úgyhogy nagyon nagyot bandáztak (it takes a village ❤️).
Egészen korán, 6-kor kezdődött az előadás, csak egy óra volt, és őszintén szólva nem bántuk, hogy csak ennyi, mert abszolút nem jött be nekünk. Én nagyon középszerűnek, erőltetettnek találtam a poénokat, meg az egész előadást, úgy, ahogy volt - vagy hát inkább az volt, hogy láttuk múltkor Bödőcsöt, és azon halálra nevettük magunkat, és akkor ahhoz képest ez, hm. Na mindegy, nekem az egyik bátyám a Nemzetiben dolgozik, ezért nagyon sok iszonyúan szar darabot láttam már életemben, szemem sem szokott rebbenni, ha mondjuk majd' elalszom, vagy WTF az egész, de úgy látszik, elszoktam ettől.
Persze jó volt így is, szépen felöltöztünk, sétáltunk egy nagyot, ittunk előtte egy meggyes sört, hazafelé pedig olyan útvonalon vittem Barnit, amerre még nem járt (már egész jól ismeri Vácot), és végül spontán vacsiztunk egyet a Főtéren. Fél 9-re hazaértünk így is, Danit pont fürdették Anyuék, csak mesét olvasni meg altatni kellett és jó gyorsan el is aludt, nagyon jó volt így.
Az öltözködésemen is látszik, hogy kezdek visszatalálni önmagamhoz. Ah, és tegnap volt először, hogy nem csak vittem magammal a szemüvegem, hanem abban indultam el, és végig rajtam volt, egyre jobban megszokom, talán kezdem megszeretni is.
Meseszép az a táska!
VálaszTörlés