the first

Volt házassági évfordulónk, másnap pedig Barni születésnapja. Sikerült kicsit elszabadulnunk kettesben, Barni öccséék elvitték Danit a vadasparkba, mi pedig csavarogtunk egy kicsit Budapesten és ebédeltünk a Khanban. Barni felajánlotta, hogy ha akarom, kihagyja a délutáni látogatást a kórházban, hogy valami nagyobb lélegzetvételű programot is csinálhassunk, de tudom, hogy az a napi 1 óra tartja bennük a lelket, és így is olyan őszintén tudtam örülni annak a néhány szabad órának együtt, mint egy kisgyerek a karácsonynak. 

Azt mondta, semmit nem kér a születésnapjára, csak hogy az apukája jobban legyen. A szokásos bulija, amikor az összes barátját meghívja, fel sem merült, és értettem is, de nagyon szerettem volna valamit kitalálni, amivel kicsi örömöt tudok csempészni a napjába. Végül leültem és jónéhány órányi válogatás után összeraktam a történetünket egy fotókönyvben, amit egyébként már régóta terveztünk, csak túl nagy falatnak tűnt ennyi fotót átnézni és kiválogatni. Online kellett feltölteni a képeket ezen az oldalon, meg lehetett tervezni, hogy melyik oldalon mi legyen, és gyönyörű lett, keményborítós, minőségi, letisztult. Az első közös képünk az első fotó, és végigvezet a kalandjainkon, megismerkedés, utazások, nyaralások, a család, az esküvő, mikor eldöntöttük, majd megtudtuk hogy gyerekünk lesz, a terhesség, majd Dani. Ott fejeztem be, hogy néhány hetes csak, és már várom, hogy a későbbi fotókból, meg Barni képeiből is legyen könyv. 

ez lett a könyv utolsó fotója