2024. március 12., kedd

nyűgös

Péntek reggel óta, egész hétvégén az elaludt-beállt vállammal nyűglődtem, annyira fájt, hogy már akkor is jajongtam, mikor nevettem, vagy autóval belementünk egy kátyúba. Éjjel nem tudtam aludni és percekig tartott, míg átnyűglődtem magam a másik oldalamra, ráadásul lesugárzott a csípőmbe és a karomba is, nagyon rossz volt. Már utánanéztem a vállcentrumoknak (45 ezer az első vizsgálat???) meg a reumatológiáknak (jövő hétre lett volna időpont), de aztán beszéltem telefonon a dokimmal, aki mondta, hogy küld majd beutalót, de először szedjek valami brutál fájdalomcsillapítót-gyulladáscsökkentőt. Így is lett, most már jobb, de azért fáj, még pihentetem. 

Emellett nem tudom, mi van, én mostanában egyfolytában eszem, eljárok mozogni, de mivel közben a világ összes kajáját kívánom és meg is eszem, nem érzem valami jól magam a bőrömben. A telexen olvastam, hogy kipróbálták, hogy egy hónapon keresztül napi fél kiló nyers zöldséget ettek meg, nagyon inspiráló volt, és bár én nem mérem, elkezdtem én is sokkal több zöldséget venni, felvagdosni és elropogtatni napközben, ami tök jó, csak mellé pusztítom a túró rudikat is. Jöhetne már az igazi tavasz, ha már kicsit bekínált minket, nyűgös vagyok nagyon, Danira ma reggel újra a meleg, téli kezeslábasát adtam és kicsit sem volt túlzás, pedig már ki is mostam a téli kabátokat, hogy elteszem őket. 

Szombaton lementünk a Balatonra, Barni anyukáját is vittük, Dani hetek óta mondogatja, hogy szeretne menni. Én a vállam miatt nem annyira tudtam élvezni a csavargást, pedig olyan szép ott, megnéztük a kikötőt, játszóztunk, ebédeltünk mexikóit, kávéztunk. Megnéztük a nyaralót, ami télen nem élhető, mivel nincsen benne fűtés, csak a nappaliban egy kis kályha, meg hősugárzók, de most nagyon hideg van. Volt mostanában egy szó róla, hogy el kell adni, és most, hogy kiderült, hogy végülis nem kell, meg tudjuk oldani máshogyan, én tök más szemmel tekintek rá. Mi nagyon keveset szoktunk lent lenni, de idén szeretnék többet, csak egy óra tőlünk, szóval tényleg bármikor mehetnénk. 


2 megjegyzés:

  1. Óóó! A képek! Az első, mert csudálatos a sálad / stílusod in general; a második meg, mert, hát, csudálatos.
    És ugyanitt: nagyon vicces, éppen arról írok én is egy bejegyzést, hogy mennyire mindent is megeszek mostanában. Úgy látszik, már nagyon a végét járjuk. Remélem, hamar beköszönt az igazi tavasz és akkor kicsit egyensúlyba kerül minden. (A téli kabátok pedig a szekrény mélyére.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már nagyon várom az egyensúlyt (és a posztod), a kabátokat meg már látni sem akarom!

      Törlés