a nyár vége

Nekünk csak szeptember 2-án kezdődik az ovi, úgyhogy még van egy icipici időnk együtt. Dani most lent van két napot Vácon, vadul nyaral, én meg kicsit próbálom utolérni magam mindennel. A gitáros fiúval elkezdtünk egy új dalt is írni, szeptember közepén meg koncertünk lesz - ezek a dolgok nagyon izgalmasak, de az emberi meg a kommunikációs része szerintem iszonyúan nehéz így zenekaron belül, nem könnyű ennyi művésszel. 

Kaptam a szomszéd bácsitól rengeteg tököt, cukkinit meg patisszont, rántott tök is készült, de a legnagyobb sikere a tökből készült tócsninak volt, itthon meg a Balcsin is csináltam rengeteget, fokhagymás tejfölbe-joghurtba mártogattuk, finom volt. Én kb EZT a receptet használtam, a kaprot kihagytam, mert mi nem szeretjük. Jó apró lepénykéket sütöttem, kb mint az amerikai palacsintát, csak megkentem a palacsintasütőt vékonyan olajjal, és nem is kellett, hogy nagyon forró legyen a serpenyő. 

Május vége óta nem jártam az edzőteremben, de úgy döntöttem, nincsen több mentség, ma visszatérek, rám fér már nagyon. Ha elkezdek mozogni, akkor a kaja is jól megy, de ha nem mozgok, akkor sokszor arra is tojok, mostanában teljesen össze-vissza eszem és kívánom az édességet, ami persze a fiúk miatt mindig van itthon. Bár egészen aktív nyarunk volt, és nem érzem magam nagyon rosszul a bőrömben, de megfogadtam, hogy újra formába hozom magam, erős leszek és szuper állóképességem lesz - ha te is egy jelre vársz, akkor itt van, tarts te is velem, legyen a mai nap egy jó kezdet!

Pegazus

Vészesen közeledik a nyár vége, de nagyjából kihoztuk belőle, amit lehetett. Voltunk egy hetet a Balatonon megint, jobban megismerkedtünk legújabb, icipici családtaggal, Barni öccsééknek a kisbabájával. Szegényke nagyon sokat sír és iszonyúan keveset alszik, úgyhogy a szülők eléggé zombi üzemmódban nyomják, de próbáltunk segíteni meg bíztatni őket, illetve főleg az anyukát, hogy majd jobb lesz, könnyebb lesz. Most megint látom, hogy milyen mázlink volt, és Dani mennyire könnyű baba volt. Ők egyébként tartják a tankönyvi 3 óránkénti etetést (ő tápszert kap), én meg igény szerint szoptattam Danit, de valahogy az egészre úgy emlékszünk, hogy minden sokkal könnyebb, lazább és jókedvűbb volt, mint ahogy náluk látjuk. Mondjuk Dani aludt mint a tej, ez a kisbaba meg kb 10 perceket, úgyhogy gondolom, meg is van a magyarázat. 

De nem is ezt akartam elmesélni, hanem hogy az egyik nap hívtak minket Szentbékkálára a Pegazusba, ahogy egy csomó program szokott lenni, és már nagyon kíváncsi voltam rá. Most Lick the Click volt, ami egyébként az A38 hajón szokott lenni, és a lányokkal régen sokszor megfordultunk ott, van néhány legendás emlékünk onnan. A Pegazus viszont egy szép, zöld, szabadtéri helyen van, más ismerősünk is a (nagyobb) gyerekeivel jött, és egyből arra gondoltunk, hogy Dani is jól érezné magát. A barátaink lerakták nálunk az autójukat, ők bicajjal indultak tovább, mi meg később az ő kocsijukkal indultunk utánuk és Balatonfüreden vettük fel őket. Már délután indult a buli, 5 körül értünk oda. Jánoska haverunk barátnője egy gyönyörű, latinos kinézetű, csodás mosolyú, nagyon kedves és vicces csaj, Dani egyből lecsapott rá, és onnantól kezdve nem is nagyon foglalkozott mással, ő meg volt olyan jó arc, hogy vette a lapot. Félidőben betoltunk egy (mármint kettő) meglepően jó hamburgert hibátlan sült krumplival, Daninak is nagyon ízlett. Amúgy nem volt olyan igazán bulis buli, volt Dj pult, ahogy lányok tolták a technot, de amúgy asztaloknál üldögéltünk, iszogattunk, dumáltunk. Volt játszósarok meg egészen sok gyerek, de Dani végig körülöttünk autózott, nagyon jól elvolt egyedül is az ott talált kisautókkal, meg épített mindenféléből csúszdát, garázst meg mindenfélét, amiket a kisfiúk szoktak építeni, meg élvezte, hogy sokan vagyunk körülötte, és mindig máshoz fordulhat. Fél 9-kor eleredt az eső, de nekünk már amúgy is lőtték felfelé a pizsamacsillagot, úgyhogy futottunk az autóig, és kb egy óra alatt haza is értünk. Danit az utolsó 10 kilométeren már művészet volt ébren tartani, de végül nem aludt el, a nyaralóban bedőlt az ágyba és már aludt is. Nagyon jól érezte magát, de mi is, szuper volt kicsit kimozdulni, társasági életet élni, főleg így gyerekkel. 

Nekünk amúgy nagyon bejönnek ezek a napközben tartott bulik, hogy este 9-10-re már simán otthon vagy és másnap kipihenten ébredhetsz, és most, hogy látom, hogy tényleg működik gyerekkel is, kicsit jobban figyelem majd őket, hátha van a közelünkben olyan, ahogy egy 4 éves is jól tudja érezni magát. 

I love you, Duna

Nagyon hiányzik a víz, az, hogy egy fülledt, végigizzadt nyári nap után lecsattogjunk/leguruljunk a partra és a hűs vízben/mellett engedjük el a napot. Itt egyszerűen nem találok erre alternatívát, túl meleg van a sétához, biciklizéshez, mozgáshoz, és közben minden este ácsingózom a víz után. Nyilván tudunk egy órát autózni miatta, vagy itt a Külker strand, újra nyitva Adyligeten a Petneházi, és mindkettőt szeretjük, de egyik sem egy Duna-part, ahova bármikor 5 perc alatt odaérsz, nincs belépő 4 ezerért és a természet része lehetsz kicsit. Egy csomó szempontból jobban szeretek itt lakni, mint Vácon szerettem, de a Duna nagyon hiányzik. Pedig itt hűvösebb van, mint a városban, sok zöld van körülöttünk és a kert is tök jó. El sem tudom képzelni, milyen lehet így nyáron a panellakók mentális egészsége. 

Vác

Vasárnap hazajöttünk egy hét után a Balatonról. Nekem már volt tennivalóm hétfőn, amit úgy oldottam meg, hogy a szomszéd néni vigyázott Danira délelőtt három órát, míg nem voltam otthon. Kedden pedig eljöttünk Vácra, de úgy, hogy én is itt alszom. Eredetileg csak egy éjszakát akartam itt tölteni, de annyira jó itt most nekem Anyuékkal meg Danival, hogy már hármat itt aludtunk. Még megvan és üresen áll a régi lakásunk, megvan a régi ágyunk is, ott alszom Danival. Magához képest sokáig szokott itt aludni, 9-ig is simán, aztán meg hosszan reggelizünk a teraszon, Anya csinált nekünk bundás kenyeret, ebédre palacsintát meg paradicsomos káposztát, amit imádok de én még sosem főztem. apa meg minden reggel friss fügét meg koktélparadicsomot szed nekünk a kertben, ők is élvezik, hogy itt vagyunk. Itt van a régi fehér, holland bicóm, végül nem adtam el, pedig árultam egy időben, most viszont jól jön, hogy ilyenkor csak fel kell fújni a kerekét és tudok vele gurulgatni a városban. 

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a várossal kapcsolatban, imádom és gyönyörű a főtér meg a Duna-part, de közben olyan lepattant minden, a kukákban idős bácsik kotorásznak, részeg emberek dülöngélnek és motyognak magukban, a mellettünk lévő parkban, ahol a gyerekkoromat töltöttem, hajléktalanok isznak a padokon - ez a város sokkal inkább tolja az arcodba az átlagember életét és a politikai helyzetet (Vácon ellenzéki vezetés van, minden támogatást megvonnak tőlük), mint a mi környékünk, ahol meg látványosan jól élnek az emberek. 

Nagyon jólesett tekeregni, voltam az új turkálóban, annyi jó cucc volt, vissza kellett fognom magam, csak egy színes pöttyös nyári ruhát meg egy vagány, fekete-fehér kockás blúzt vettem a farmerekhez. Sok ismerőssel találkoztam mindenfelé, még a vizslás fiúval is összefutottam. Sok emlék jutott eszembe, főleg abból a korszakból, mikor a válásom után néhány évet (ötöt) itt laktam. Nagyon szép időszak volt azzal együtt, hogy milyen nehéz volt az eleje - tudtam magamra fókuszálni, újraértékeltem az életemet, megtanultam, hogy nincsen a családnál fontosabb, és rengeteg dolgot tanultam magamról. Megtanultam egyedül lenni és  élvezni az egyedüllétet - hirdetem azóta is, hogy nem kell tőle félni, mert az ember boldoggá tudja tenni saját magát. 

Ma délután visszatérünk Barnihoz, én meg a kislány-létből a családanya-szerepbe, de szerintem jövünk még ide mininyaralni a nyáron. 

molylepkék, házikók, Lilliomkert

A legnagyobb stresszt az életemben jelenleg a kajás fiókunkba beköltözött molyok jelentik. Pont a horvátországi nyaralásunk előtti este jöttem rá, amikor kihúztam a fiókot és kirepült két picike szürke lepke - pedig nekem a legtöbb dolog üvegtégelyekben van, de persze van otthon liszt, tészta, zsemlemorzsa, teák, kekszek stb, amiket nem szoktam más tégelybe áttenni, hanem hagyom őket a csomagolásukban. Szinte mindent kidobtam, kipakoltam, áttörölgettem, de vettem ilyen ragacsos molycsapdákat, és azóta is ragadnak rájuk lepkék, de nem jövök rá, hogy még miben lehetnek. Teljesen bele vagyok bolondulva a dologba, ha hazaérek, első dolgom, hogy megnézem, van-e új áldozata a ragacsos lapocskáknak - és sajnos gyakran van. Utálom a szitut és nagyon küzdök. 

Ezt a házikót formázó fakanál-tartót még a káptalantóti Liliomkert piacon vettük tavaly nyáron és nagyon szeretem, a konyhánk legszebb dísze és szívesen vennék másikat, más méretben/formában/színben, de nem járunk arra, meg hát gyilkos, élhetetlen tömeg szokott lenni, szóval azért is kerüljük a helyet. Sajnos nem mentettem el, kitől vettük, nektek nincs ötletetek, hogyan tudnám megtalálni őket?