A Bakonyban töltöttünk két napot a vadászházban. Ez egy nagyon fapados kis lak az erdő közepén, de van fürdőszoba, icipici, mindennel felszerelt konyha, cserépkályha, meg az egész apró lakóhelyhez képest hatalmas üvegablakok az őszi lombokra - mindez az erdő közepén. Térerő az nincs semmi, ami nagyon meghatározza az itt töltött időt, hiszen max fényképezni érdemes elővenni a telefont. És talán ez a legjobb ebben a helyben, meg a forró cserépkályha előtt üldögélés a fotelban. Mondjuk így nem is tudtam kitenni a posztokat, de ennél nagyobb baj ne legyen.
Mesebeli kirándulásokat lehet tenni lehet minden irányban. Van a közelben egy hely, ahogy kiér az ember az erdőből, végtelen szántóföldeket és mezőket lehet látni, ameddig a szem ellát. Eddig mindig láttunk szarvasokat és őzeket, ami nem csak Daninak hatalmas élmény, hanem nekünk is. Fel szoktunk mászni a magaslesekre, én meg nagy csokor mezei virágot szedek mindig, megmásszuk a szalmabálákat, nagyon jól ki tudunk kapcsolni.
Nekem mindig rengeteg készülődést jelent, ha jövünk, hogy hozzunk elég kaját, hogy ne itt kelljen főzni, és persze itt se bolt, se étterem nincs, Várpalota van a legközelebb, oda kell beautózni, ha bármi kell. Még otthon csináltam vadast életemben másodszor, de az első olyan régen történt, hogy nem is emlékszem, hogy sikerült. Ez most finom lett, megint azt csináltam, hogy összefésültem 3 receptet meg Anyu tanácsait, és végül kuktában főztem, mert úgy 3 óra helyett 45 perc alatt készült el.
Ez egyébként Barni öccsének a birodalma, ő a vadász (meg ugye az apósom is vadászott), elég nagy kosz van és borzasztóan zsúfolt az egész, mert a családban mindig az van, hogy ha valami már nem kell, akkor “vigyük le a vadászházba”, aminek meg is látszik az eredménye. Meg hát a falat trófeák borítják, amitől engem a hideg ráz, de egyrészt ez egy vadászház, mit várok, másrészt én is marhából főztem vadast, nem karfiolból, nem akarok álszent lenni. De hát mégis, elképesztő számomra, hogy vannak emberek, akiknek az a hobbijuk, hogy állatokat ölnek. Amikor itt vagyunk (nagyon ritkán, nyáron voltunk itt utoljára Barni anyukájával) mindig előtör belőlem az inger, hogy egy durvát takarítsak és hazavigyek mindent kimosni, de igazság szerint semmi értelme nem lenne, mert ennek a helynek az a funkciója, hogy vadászatkor legyen hol aludni, és eszerint is lenne legközelebbre megint jól lelakva, hiába mélytakarítanám meg csinosítgatnám.
Danit végig kellett szórakoztatni, olvastunk, rajzoltunk, legóztunk stb vele felváltva, ráadásul rosszul is aludtunk mindketten, mert az ágyak nyilván nem valami kényelmesek, figyelni kell a cserépkályhára, meg fura kis hangok vannak, mintha a szúk sikítoznának a ruhásszekrényben, szóval nem annyira tudtuk kipihenni magunkat, de jó volt kicsit kiszakadni a civilizációból. Majd akkor szeretnék jönni megint, amikor esik a hó, nagyon vágyom rá, hogy onnan, a forró cserépkályha mellől nézhessem, ahogy hullik a hó, hogy kiránduljunk a téli erdőben és hóembert építsünk az ablak elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése