tgif

Az új tanévben úgy éreztem, szeretnek az istenek, remek volt az órarendem, lyukas órák szinte nuku, első órák alig, simán tudtam Budapestről járni reggelente, anélkül, hogy reggel 4-kor kellett volna kelnem, valamint a legtöbb napon végeztem fél 2-kor. Igen, sajnos jól érzékelitek a múlt időt, tegnap borult az egész. Le kellett adnom egy osztályt (az egyik kedvencemet), és kaptam egy másik, kezdő csapatot, énteő mitiők stílusút, akiknek szinte csak az első és a hetedik órában van angol órájuk. Ezzel együtt jár egy csomó lyukas is. Sírni tudnék. A pasim szerint eddig volt túl jó dolgom, és a legtöbb munkahelyen alap, hogy be kell érni 8-ra, úgyhogy ne hisztizzek, megoldunk mindent. Igaza van, de jobban örültem volna, ha úgy marad minden, ahogy volt. Hüpp.

Annyira jó, hogy péntek van, egymillió dolgot akarok csinálni, például reprodukálni a Prestoban Pillanattal evett sütőtökös-tejszínes-spenótos tortellinit, meg sok időt tölteni ez ágyban, meg a kanapén, takaró alatt. Vagy süssön a nap, hogy mehessünk piacra, kutyázni meg bringázni. A kerékpáros életvitelhez nem annyira stimmel ez a szürke idő meg a rengeteg csapadék.

Bubi

Tegnap kaptam ajándékba a pasimtól egy Bubi bérletet. Kipróbáltuk, és iszonyat jó, a legjobb dolog, ami Budapesttel történhetett (mondom ezt én, a bringa-buzi). Ő pedig hivatalosan is megkapja tőlem a világ legjobb fej pasija címet.

Mozi

Tegnap este moziban voltunk a Toldiban, ami a kedvenc mozim, szoros versenyben a Cirkoval. A jegyért nem kellett fizetnünk, mivel a régi gitárosunk ült a pénztárban, mondta is a fotós, hogy ezentúl mindig mindenhová engem fog előreküldeni. Ezt a filmet néztük meg, mivel ráfeküdtünk a gasztro-témájú filmekre, amik mindkettőnknek nagyon bejönnek. Kedves, hangulatos és tényleg nyálcsorgató kis film gyönyörű francia tájakon, nagyon ajánlom. Eddig ezeket láttuk: 

L'ecsó (ez az örök kedvencem)

Julie és Julia

Az élet ízei

Én, a séf

Meg még kinéztünk egy csomó másikat, majd megosztom veletek a tapasztalatokat. És bringáztunk éjjel Budapesten, annyira jó volt. Nincs annyira kedvem dolgozni menni. Délután sok munka, meg kutyafodrászat. 

ezt kaptam tegnap, rózsavölgyi csoki, milyen szép a csomagolása?

szeretem Budapestet

Onlány

A rossz hír az az, hogy lopott perceim vannak csak a blogolásra, most példàul a vonaton. Neki nem meséltem a virtuális naplómról, így egyelőre nem ülhetek le azzal, hogy most akkor én megírok egy posztot, mert egyszerűen nem akarom, hogy gyorsan be kelljen csukni a szerkesztő ablakot, mikor odajön mondjuk megölelni, mintha valami rosszat csinálnék, máskor meg nem nagyon érek rá. Nekem fura ez, egyszerűbb lenne az életem, ha tudna róla, de tudjuk, hogy annak is megvannak az árnyoldalai, ha a pasid/családod/barátaid olvassák a blogod.

Mindenesetre állandóan belefutok olyanokba, hogy honnan ismerem ezt vagy azt a barátnőmet, honnan ismerek ennyi izgi sztorit (bocs), sokszor utalok a kommentekre (meséltem ezt vagy azt a barátnőimnek, ők meg erre ezt írták, ööö akarommondani mondták), vagy hogy milyen célból készítem a szép kis fotóimat. Az én életemnek fontos részét teszi ki a virtuális világom, és nem könnyű eltitkolni valaki elől, akivel legszívesebben mindent megosztanék. Például megmutattam neki a #thingsorganizedneatly képeimet, nagyon tetszettek neki (ő is csinált egy fekete-piros-ezüstöt nálam míg én dolgoztam, és iszonyú jó lett), és kérdezte, hogy kezdtem-e valamit velük, mert a táskák tartalmát ábrázoló fotókból milyen szuper sorozat lehetne, és akkor úgy elmeséltem volna, hogy lett is sorozat, sőt, milyen jó kis mém alakult belőle blogger körökben, de inkább csöndben maradtam.

Meg attól is tartok, hogy 'lebukok', kiderül véletlenül, elszólom magam, vagy más teszi ezt, esetleg nyitva marad egy ablak a laptopon, nem tudom. Komolyan, úgy érzem magam, mintha valami rosszat csinálnék, pedig nem is. 

Mondjuk azt sem tudom, mit szólna hozzá, hogy így kiteregetem a kedves kis életünket, már azt is nagyon furának tartja, hogy én mennyit nyomogatom a telefonom, vagy minek nézek emileket este 10-kor. Hát ha még tudná, hogy most teljesen visszafogom magam, és normál esetben 20x ennyit nyomogatnám, és hogy az emilek fontos kommentek, melyekre reagálni kell.

Time

Én teljesen elfelejtettem, hogy milyen időigényes, ha az embernek pasija van, és most esett le, hogy eddig, független nőként időmilliomos voltam. Egy csomó mindent csinálok, itt a suli, lakás, a kutya, a zenekar, a blog, a magántanítványok, barátok, család, sport, a főzés-sütés, kreatívkodás, meg még ezeregy tennivaló, ja és persze néha nem ártana többet aludni 5-6 óránál, és nem tudom, hogy ezeket hogyan fogom összesakkozni - arról már nem is beszélve, hogy sikerült egy olyan embert találnom magam mellé, akinek a munkáján kívül kb 5 izgalmas projektje fut még egymás mellett, ami persze nagyon vonzó benne, csak hát ő is nagyon elfoglalt. Ez nem panasz, de rendszert kell kitalálnom, tervezni, mert így, ahogy most van, nem igazán működik, illetve nem működik jól. Nagy kihívás lesz nekem, mert ezekben a dolgokban nem vagyok jó, az időmilliomosság jobban ment.

chuck groenink

Ugyanitt: ma kitöröltem shift+dellel az exférjem összes levelét, kéjesen jó érzés volt, semmit nem bánok, azt sem, hogy megtörtént, és azt sem, hogy vége lett. Tökéletes a jelenem, szép, tiszta lapnak érzem a jövőm, ráadásul zseniálisan jó az időzítés, hogy a jelenleg történő dolgok épp most esnek meg velem. Nem tudom, kinek kell megköszönnöm, de nagyonköszi.

wow

A teszkóban 999 Ft a Nyakas Irsai, kihagyhatatlan ajánlat. :)

Írjon tanmenetet, akinek hat anyja van

Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy ez az új élethelyzet nem segít, hogy a munkámra koncentráljak.

Lecsófeszt

És akkor ma délutántól vidék, Dunakanyar, kisváros, szombaton Nagymaros. Akarunk venni kosarat a kutyijának hogy otthon(abb) érezze magát, mondjuk úgy tűnik már most, hogy neki ez itt nálunk maga a paradicsom a cicavízióval (le nem venné a szemét a macsekról), a bicaj úton szaladással, Dunában úszással meg a kacsavadászattal. Meg szombaton lesz lecsófesztivál itt a Főtéren, mondjuk pont nem bírom (a paprika sülten az egyetlen zöldség amit nem szeretek), de ez nem baj, a fröccsöt szeretem, és biztosan akad hozzá tepertőkrémes kenyér lilahagymával. Annyira izgi ez így, hogy néhány nap a hét elején Budapest nála, aztán meg hétvégére vidéki romantika. Így már nagyon várom az őszt meg a telet és a karácsonyt is.

Marcipán, szirénát!

Persze az ismerőseink mind nagyon kíváncsiak ránk, így tegnap egy barátnőjével kávéztunk a Bálnánál, ahová természetesen kerékpárral kívánt eljutni. Erről mondjuk voltak kétségeim, mivel a legrövidebb szoknyám viseltem épp, amiben férfi bringán nem épp a legideálisabb tekerni, és női vázon is határeset. De végül megkaptam a menő, Camping-szerű, összehajthatós bicaját (tudod, M. Gray, amilyen a barátnődnek is van), és az tökéletesen ment a szettemhez, szóval ezentúl bringázni is tudunk járni. 

Nem gondoltam volna egyébként, de a Budapesten kerékpározás eufóriát és folyamatos nevetést okozott nálam, mondjuk tény, hogy segít, hogy rutinos kerékpáros vagyok és hogy Budán végig van bringaút, a rakparton fújta a hajam a szél és nagyon szép volt a kilátás, nagyon tetszett a Várkert Bazár, a szép hegymenetes, majd lefelé suhanós utcák, meg a kilátások a délután-este további részére. Jó, mondjuk ugyanez a Hungárián gondolom kevésbé élvezetes, de most úgy vagyok vele, hogy szerintem nem mentség a nembringázásra, hogy valaki Budapesten lakik, tekerjetek hát ti is. 

A vacsihoz Pityke őrmestert néztünk. Megint annyira jó nap volt. 

No need to complicate

Nyáron egyszer Nesta, a radiocafé-s Dj rakta ki a Neston FB oldalára ezt a számot, és el is mesélte, hogy a lányával strandon voltak, hazafelé a kocsiban ezt a dalt hallgatták, és a lánya a lelkére kötötte, hogy mindenképp ossza meg a hallgatókkal, mert ez annyira szép. Én akkor meghallgattam, és bár persze én is elolvadtam tőle, mégis az jutott eszembe, hogy milyen érzés lehet ezt valaki olyannal megosztani, akit nagyon szeretsz, mondjuk a gyerekeddel vagy a szerelmeddel. Hát nekem akkor olyanom egyik sem volt, és kicsit irigykedve gondoltam mindenkire, akinek van. Így jobb híján egyedül hallgattam meg jópárszor, és arra gondoltam, hogy remélem, egyszer majd én is dudorászhatom valakinek. 

Tegnap erre a dalra bújtunk ágyba, reggel 6-kor pedig rögtön az óracsörgés után elindította megint, és aztán erre mostunk fogat, miközben annyira vigyorogtam, hogy mindenfelé folyt a számból a fogkrém. Annyira jó nekem most. 

Újra munka

Tegnap megvolt az évnyitó, ma pedig már volt rendesen tanítás. Nagyon sokat fogok dolgozni és szívni ebben az évben, de nem érdekel, mert annyira cukik a diákok, szeretem a munkám. Még szépen fel vagyok töltődve mindenféle jóval, meg ugye szerelmes is vagyok, szóval az én hátamon jelenleg fát lehet vágni, mondjuk alapból is igaz ez rám. A gyerekek is kipihentek, jókedvűek, férjhez mentek, mutatják az esküvői fotókat, terhesek, meg hasonló sztorik, csak kapkodom a fejem. Ma az egyik osztályban kiokítottam a fiúkat, hogy ne tartsák a telefonjukat elöl, a farmerjuk zsebében, mert 15 év múlva járhatnak meddőségi szakrendelésre, meglehetősen sokrétű ez a tanári szakma. 

A frufrum olyan hosszú, hogy nem látok tőle, ezért oldalra fésülöm, amit mindig igazgatni kell, megőrülök tőle. Viszont ma délutánra kaptam időpontot egy barátnőm fodrászától, aminek nagyon örülök. Valamint a kapcsolatunk kezdete óta (augusztus 20) ma fogunk másodszor külön aludni a fotóssal, nem mondom, hogy nem volt fura úgy hazajönni munka után, hogy nem vár itthon, vagy hogy nem kell hozzá rohannom Budapestre. Egyébként nagyon megszerettem nála lenni (nagyon szép helyen lakik), ott ébredni, reggelizni együtt, zenét hallgatni, szeretem, hogy elkísérnek a blökivel a Moszkva térig, aztán pedig indulnak tovább sétálni a parkba, sőt, a (meglepően gyors) villamosozás meg a vonatozás is bejön, sőt, azt sem bánom, hogy emiatt korábban kell kelnem.

#hashtag

Megőrülök a #szansájn, #heppinessz, #followme, #nyuszipuszi, #szupinyaralás és társai hashtagektől, de ettől ma elolvadtam, köszi, foxvic, a reggeli jókedvet.

Forrás: instagram/Gyömbérke (köszcsi!)

Amúgy

Rólam, rólunk meg csak annyit, hogy jól demonstrálja a lelkiállapotomat, hogy tegnap elhagytam egy tízezrest a farzsebemből, de még ez sem tudja elrontani a kedvem. Ideköltöztette hozzám a gitárját, és gitározni tanít, ami annyira romi, hogy awww. A hétvége körülbelül 5 perc alatt elrepült, egymillió dolgot csináltunk, és minden, minden elképesztően jó volt. Igyekszem közben nem lemaradni a saját életemmel, pénteken egy barátnőmmel ebédeltem, este meg elmentünk fröccsözni a barátaimmal, akiken keresztül őt is ismerem, jó volt, bár még egy kicsit félszegen viselkedünk mások előtt. Persze a családomat is bevonjuk, akik nagyon helyesek vele, és egyből teljesen befogadták. Bármit csinálunk, továbbra is nagyon komoly harmónia van köztünk, és mondogatja is, hogy ő még ilyet nem tapasztalt, hát nekem már volt részem hasonlóban, és ezért is tudom, hogy nagyon, nagyon kell értékelni azt, ami köztünk van.

Én annak idején azt gondoltam a(z ex)férjemről, hogy tökéletes páros vagyunk, de azt már most látom, hogy ez a fiú sokkal, sokkal jobban illik hozzám. Például kettőnknek együtt 8 biciklink van, hát nem csodás? 

Over

A vizslás fiúval az volt, hogy eltűnt, napokra, én meg úgy éreztem, igazam volt, az az utolsó, indok nélkül lemondott találkozó a dolgok végét jelentette, nem csak bennem, benne is. Aznap, mikor mondjuk az első olyan "randink" volt a fotóssal, írt egy sms-t, hogy Mizu? Otthon? Amin teljesen kiakadtam, hogy ez mit jelent? És miért alap többnapi nemjelentkezés alapján mizuzni? Úgyhogy írtam, hogy nem, sajnos nem vagyok otthon. Erre írt, hogy látta a szép fotóm a FB-on, amit persze a fotós készített rólam, és hogy nagyon tetszik neki. Aha, örülök, köszi. Aztán tegnap, kb úgy egy hét csend után megint írt, hogy otthon vagyok-e, és sétáljunk. Erre megírtam, hogy nem jó, félig-meddig beköltöztem Budapestre, majd mesélek, és persze majd sétáljunk valamikor, de erre már nem is válaszolt. 

Az jutott eszembe, hogy egyszer, mikor filmeztünk, mesélte, hogy a gátlásai miatt már annyi mindenről lemaradt az életben, és hát lehet, hogy rólam is emiatt maradt le, amit én persze már kicsit sem bánok, és hálás vagyok neki, hogy hónapokig elterelte a gondolataimat, és hát nagyon jó fej, kivételes fiú ő, csak hát... Valami komoly gond van vele.