Tornacipős nap

Nagyon szeretem a mostani, vadonatúj órarendem, mert van két kőkemény napom (kedd, szerda), meg 3 nagyon laza, ráadásul pénteken 4 órám van, 11:35-ig tart az utolsó órám. Mára már bemelegedett az épület is, már nem fázom, és mivel az igazgatónak névnapja van, kaptunk rengeteg pogácsát meg mini-mignont.

Ma a biztonság kedvéért felvettem a meleg, kapucnis NoN+ ruhám, amit nagyon-nagyon szeretek. Éjjel nyávogott nagyon a macs, és kimentem megnézni, hogy mizu, és lerúgtam a kanapé lábában az egyik lábujjam, hát annál fájdalmasabb dolog nincs a világon, ráadásul azonnal kétszeresére dagadt, de kaptam rá azonnal puszikat, az egy kicsit segített. Fájt, ezért a pöttyös harisnyámhoz felhúztam a zöld, kényelmes bársony tornacipőm, amúgy is ki akartam próbálni ezt a stílust, és nagyon tetszik, majd még kísérletezek vele.

katt

Ma bent alszunk Budapesten, csupa kaland az élet, most, hogy kevesebbet váltogatjuk a helyszínt, nagyon szeretek bemenni, és hazajönni is. Bár most leginkább arra vágyom, hogy főzzek valami nagyon finomat, süssek citromos lepényt, és New Girlt nézzek a kanapéról. Úgy egy fél éve eszembe sem jutott, de most láttam néhány cuki gifet, és elkezdett nagyon hiányozni, és legalább 2 évaddal le vagyok maradva.

Fázom

Nagyon szuper, hogy van fehér blúzom, így didereghetek benne egész nap. Pedig még trikót is vettem alá. Mit nem adnék egy vastag kötött pulcsiért.

Volt egy tánc

Jó volt olvasni, hogy milyen sokan voltatok mulatni a hétvégén, mi meg itthon filmeztünk, ezt a cukiságot néztük meg. Nagyon szeretem Michelle Williams-t, és a film maga is könnyed, színes, de érdekes volt látni itt is a dilemmát, ami szerintem sokunk fejében megfordul manapság, hogy hogyan tudunk értékelni egy kapcsolatot, miután évek teltek el, hiszen olyan sokszor ott a színes, szagos, az izgalmas, az új, és vajon érdemes-e otthagyni a régit, a kopottat, a fényesért, ami szintén megkopik majd - és mindez egy lány szemszögéből. Hmmm.

Nos

Nos, akárhogy is nézem, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy elrepült a másfél hét, és holnaptól megint munka van. Ez persze jó, mert megint indulnak a tevékeny napok, tettrekész vagyok, és van egy csomó tervem is. November végéig fel kell töltenem a portfólióm is, amivel lesz sok munka, de sikerült foglalkoznom vele, bizonyos részei elkészültek, és nem félek tőle, csak nem szabad az utolsó pillanatra hagynom, amire sajnos hajlamos vagyok.

A múlt héten egy csomó jó kis találkozóm volt, és fel is töltődtem a beszélgetésekkel meg a nevetésekkel, és ez holnap este is folytatódik, meg remélem, egész télen. Nagyon jó érzés a dilemmáimat, a problémáimat elmondani másoknak, és fontos, hogy más szemével lássam a helyzeteket, amikben vagyok, amik így egyáltalán nem tűnnek már olyan ijesztőnek. Még mindig küzdök azzal, hogy az én életemben eddig nem volt helyük a konfliktusoknak, és most meg kell tanulnom elmondani, ha valami bajom van, valamint nem megbántódni, és mondjuk szakítani, ha kritikát kapok. Szerintem nagyon jó úton járunk, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a megfelelő ember van mellettem ahhoz, hogy ezeket meg tudjam tanulni. 

Holnap megint ünneplőben kell mennem a suliba, mert tudjátok, mi egyházi iskola vagyunk, és lesz templomi ünnepség, és most lesz először, hogy nem állok majd reggel tanácstalanul a szekrény előtt, ugyanis képzeljétek, vettem egy fehér blúzt, pont olyan egyszerűt, mint amit kerestem, kvázi egy nőiesített, karcsúsított vászon inget. Már hónapok óta vadászom, de vagy nagyon béna minőségűeket találok, vagy ilyen bő, lenge selyem blúzokat, amiket maximum anyukámon tudok elképzelni. És csütörtökön álltam a Mangoban épp fehér ing vadászaton, és pont hívott a pasim, hogy mizu, ő végzett, találkozzunk, és megbeszéltük, hogy 10 perc múlva a szokott helyen, és én ekkor megláttam egy szép fehér inget, bevittem a próbafülkébe, felpróbáltam, kifizettem, és a pasim előtt odaértem az onnan 5 percre lévő találkozóhelyre. Úgy örülök neki, mintha valami csodás, színes egyedi cuccot vadásztam volna, nem is értem.

More, more, more

A héten Budapest van, amiben a legjobb a mogyorós B&J's jégkrém, a reggeli futás a kutyával, a jóga, a Culinaris, a főzés, a kajálások, az esti fröccs meg a nagy beszélgetések a csajokkal a Bordóban (köszönöm, Mia&Ivory, az estét és a tanácsokat), a csokis-vaníliás gofri a Jégbüfében, de főleg a bringázás a budai rakparton, meg keresztül a hidakon. Ma is, délután csavarogtunk egy csomót, és aztán tekertünk hazafelé este, totális dugó mindenfelé, mi meg jókedvűen suhantunk mindenfelé, párhuzamosan az ácsorgó autósorral. Nagyon-nagyon szeretek kerékpárral (nem Bubival) közlekedni Budapesten (is). 

Van egy elég komoly bűntudatom mondjuk, hogy már csak 4 (!!!4négy) nap van hátra a szünetből, és nem vagyok biztos benne, hogy mindent kihoztam belőle, bár a láblógatás-sport-romantika háromszög eddig elég jól sikerült. A másik dolog, ami miatt totális lelkiismeret-furdalásom van, az a munkám. Dolgoznom is kellene ugyanis, a k!%/('"* portfóliómat kellene kidolgoznom, amit november végéig fel kell töltenem, de még annyira sem volt eddig lelkierőm, hogy megnyissam az emailt, amiben arról írnak, hogy mit várnak el. Pfuj. Na majd holnap.

love the journey, bizony

Better things will surely come my way

Mostanában az a benyomásom, mintha mindenki kevesebbet írna, én is, persze, nem szemrehányásként mondom, de időnként megnyitom a readert, és nincsen benne új bejegyzés, ami rendkívül nagy szomorúsággal tölt el engem, a függő blogolvasót. Találtam viszont néhány nagyon kellemes, számomra ismeretlen blogot, jól belepakoltam őket a bloglistámba, és most nagyon jó őket visszafelé szemezgetni.

Közben új eredményekre tettem szert a párkapcsolati vitákkal (veszekedésekkel) kapcsolatos kutatásaim során, és már nem tartok tőlük annyira, sőt. Na jó, nem sőt, de már látom a veszekedések pozitív oldalát, különös tekintettel a kibékülésre. Majd kifejtem ezt valamikor, nagyon érdekes. 

És ma voltak otthon óráim, és vonattal jövök be épp Budapestre találkozni a bloggerinákkal (És, honnan ismered ezeket a barátnőidet? Öööizé.), az utolsó diákom kihozott a vasútállomásra, kitett, vettem jegyet, majd majdnem odafagytam a peronra. Októberben. Télikabátban, sálban, kesztyűben, sapkában. Mikor lesz már tavasz???

Things organized neatly - black

Ez a sapi új, és gondoltam szedek össze hozzá tárgyakat egy #thingsorganizedneatly fotóhoz, mert szerintem jól mutatna rajta. Ennyi sikerült, jól látszik, hogy milyen sok fekete cuccom van.  

Túl sok kolbász

Már nem tudom hol olvastam a pms-ről (amim nekem az ovulációm környékén is van), talán valamelyikőtöknél, vagy valami pinterest idézet volt talán, hogy az a baj vele, hogy tisztában vagy vele, hogy a hormonjaid játszanak veled, és mégis attól rettegsz, hogy ez az igazi személyiséged. És hát tényleg, elképesztő. A másik, hogy amikor az ember egyedül van, akkor elvan a kis gondolataival, nincs nagy baj, de hogy ha egy férfiember is van melletted, akkor értelemszerűen vele lesz mindenféle bajom, hisztim. Ma reggel például túl sok kolbászt szeletelt a reggelihez, és ezen azóta nem tudom túltenni magam, remélem érzitek a helyzet komolyságát.

mateja kovac - etui

Country living

Biztos van, aki nem örül neki, de nekem bejön ez az időjárás, végre hordhatom a szép csizmáimat, meg a meleg pulcsikat, lehet jó rétegesen öltözni, és lehet kesztyűt meg sapkát húzni. Mondjuk a szél nem a barátom, ideges leszek tőle, meg hát össze-vissza fújja a hajam, lehet hogy Taftot kéne használnom, nem tudom. Láttam a Zarában gyönyörű igazi bőr csizmákat, és nagy a kísértés, hogy megint beruházzak egyre, nekem az összes csizmám onnan, és nagyon szeretem őket, bár kell venni beléjük harántemelős talpbetétet, és úgy már kényelmesek is, nem csak szépek. Egy gyönyörű barna bőr csizma szerintem bármilyen téli öltözetet, akár egy szűk farmert is, pulcsival, nagyon feldob.

Tegnap próbám volt délután-este, így úgy terveztük, hogy suli után bevásárolunk, összepakolunk, bemegyünk Budapestre, én próbálok a srácokkal, bent alszunk, és a következő néhány napot Budapesten töltjük, amihez nagyon volt kedvem. Ám egy ponton kicsit elbizonytalanodtam, és ránéztem a pasimra, hogy szíved szerint te inkább maradnál, vagy bemennél Budapestre? És rögtön mondta, hogy maradna, mert itt nálam olyan jó otthonos, van kényelmes kanapé, nagy TV,  jól felszerelt konyha, itt van Bobek, van a kutyiknak kert, csend van és nyugi... Sokkal jobbak a feltételek a kényelmes semmittevéshez. És mivel ugyanez volt a fejemben, úgy döntöttünk, hogy maradunk, majd bemegyünk holnap, vagy amikor kedvünk lesz aktívkodni, moziba, vagy koncertre menni. 

Úgyhogy itthon hagytam a pasim a bökikkel és bementem vonattal, elsétáltam a Podmaniczky utcáig a trolihoz, és hálát adtam az égnek, hogy nem ültünk autóba, hogy átszeljük a várost, elképesztő forgalom volt, a srácok közül ketten autóval jöttek, és 1 óra 45 perc alatt értek a városligethez Csillebércről (és így 45 percet késtek, amin kicsit kiakadtam). Éjjel pedig leszálltam a vonatról otthon, és ott állt a pasim a peron végén a hidegben, a két oldalán pedig a két fekete kutya üldögélt a pórázaik végén míg meg nem láttak, és ez a látvány nekem egy hosszú nap végén semmivel sem összehasonlítható.

(Don't) wake up!

Ha az ember 5 napon keresztül 5:50-kor kel, annak megvan az a hátránya, hogy hétvégén és ünnepnapokon is kipattan a szeme ugyanebben az időpontban, de úgy, hogy órát lehetne igazítani hozzá. Pedig minden hétköznap úgy érzem, hogy bármit megtennék, hogy aludhassak tovább, ilyenkor meg a félálomban forgolódás-nyűglődés megy, így jobbnak láttam átmászni a kanapéra. Legalább hosszú lesz a szünet, hihi. Persze gondolom, mire belejövök az alvásba, megint kezdődik a suli. 

Mert tegnap délután elkezdődött ám az őszi szünet, bár azt hiszem, még nem fogtam fel, hogy most másfél hét pihenés. Mindent összevetve alig kellett tegnap tanítanom, és azok mindig nagyon jó napok, mikor együtt lehetek a gyerekekkel anélkül, hogy az anyaggal kellene nyúznom őket, ehelyett beszélgethetünk, mesélek, mesélnek, nagyon szeretem. A töménytelen lyukasóra (másnak is volt sok, bár magasan nekem a legtöbb) miatt pedig a többiek írtak egy levelet az igazgatónak 2 hete, amit én fogalmaztam, és tegnap szólt a számítástechnikus kolléga, hogy nézzek rá a szünet utáni órarendemre, mert nekem változott, és képzeljétek, már csak 6-7 van 13 helyett, és van 2 nap, mikor az 5. óra után vége van a napomnak, pénteken pedig a 4. óra után, azaz 11:35-kor, ami teljesen elképesztő, ez azt jelenti, hogy hosszú délutánjaim lesznek, mikor még ezer dologra lesz időm a munkám mellett. Azt hiszem, szeretnek az istenek. Vagy a kollégák, nem tudom, de nagyon boldog és hálás vagyok. 

ciara panacchia

SK

Reggel hajat mostam, és addig számolgattam, meg agyaltam rajta, hogy hogyan/mikor tudnék SOS eljutni fodrászhoz egy frufruvágás erejéig, hogy végül fogtam magam, és levágtam én, jó rövidre. És tök jó lett, probléma megoldva. 

Amúgy ma valahogy sikerült tökéletes időpontban ébrednem, nyűgösség/fáradtság nélkül pattantam ki az ágyból szundik nélkül, jólesett a hosszú zuhany, volt kedvem narancsot facsarni, és kivételesen egyből nyúltam a szoknyák és a harisnyák után, nem volt ott a megszokott kísértés, hogy kvázi melegítőben menjek dolgozni, de tényleg, legtöbbször úgy érzem, hogy max egy farmerhez meg egy kapucnis pulcsihoz van erőm, és legszívesebben a fejemre húznám a csuklyát. Mondjuk segít, hogy az utóbbi két hétben szinte alig kellett Budapestről jönnöm, hála a pasimnak, aki mostanában legtöbbször itt marad velem, igencsak megkönnyítve ezzel az életem. 

Tegnap voltunk épp két hónapja együtt, és szerencsére a vitáinkkal kapcsolatban úgy tűnik, én vagyok hiperérzékeny, és ha megsértődés helyett normálisan, érdemben fejtem ki a véleményem az ügyről, akkor annak ő nagyon örül, hirtelen valahogy a problémából elefánt helyett kisegér lesz és percek alatt megoldódik, és puffogás helyett egymás karjaiban kötünk ki a szép kis harmóniánkban. Hmmm. 

Ja és visszakaptam a bátyámmal Szentpétervárt megjárt fényképezőgépemet, majd fotózok nektek, jó?

Rövidke hétvége

Körülbelül ezer dolgozatot kellene kijavítanom. A legsürgősebbekkel készen lettem hétvégén, de komolyan, annál unalmasabb dolgot nem nagyon tudok elképzelni, a pontok összeszámolása és az osztályozás pedig konkrétan pfff. Most sincs kedvem hozzá, pedig a két egymást követő lyukasóra tökéletes alkalom lenne rá, de az én lelkemnek sokkal inkább arra van szüksége, hogy Lou Reedet hallgassak, blogoljak és pihenjek kicsit.

Hétvégén általában igyekszem úgy összeállítani a programot, hogy aktív is legyen, meg lazulós is, de ez a másfél nap sajnos nem elégített ki egyáltalán, fáradt vagyok, nyúzott és álmos. Szombaton dolgoztam, bevásároltunk, lasagne-t csináltam, sütöttem gyümölcsös lepényt almából és körtéből, délután Pannáztunk, mesét néztünk és aludtunk. Tegnap pedig sokáig ágyban maradtunk, csináltunk gombás rántottát, elmentünk kirándulni a Börzsönybe a kutyákkal együtt, ami gyönyörű volt viszont nagyon fárasztó, 14 km és 4 óra, hazaértünk, vacsiztunk, zuhanyoztunk, én dolgozatokat javítottam, és aludtunk. Ma pedig olyan izomlázam van a fenekemben, hogy lifttel mentem fel a legfelső szintre, pedig sosem szoktam.

Várom a szerda estét, meg az őszi szünetet nagyon.

Na jó

Ma délután-este nagyon menő programunk lenne, megjelenős, kiöltözős, tehetséges, nagyon cool művészemberekkel ismerkedős, kulturálódós, iszogatós, olyan, amire már napok óta úgy gondolok, hogy mikor lesz már péntek délután, sőt, vettem egy szoknyát is az alkalomra. Erre valahogy benyaltam egy remek kis hányós-fosós vírust, ami pillanatok alatt kapott el, az utolsó két órámat alig bírtam megtartani - ja jó, hát persze, pont erre vágytam így egy kőkemény munkahét végére. Szóval asszem ki kell hagynom a jó kis programunkat. Mondjuk ajánlom, hogy néhány óra alatt átmenjen rajtam a dolog, mert erre nekem nincsen időm. No nem baj, legalább megnézhettem a Walking Dead vadiúj részét (jézusom, mennyire szar az 5. évad az elsőhöz képest, mondjuk nem tudom, mit várok egy zombis sorozattól). Na mindegy. 

És akkor most fontosabb dolgok. A szoknya, amit vettem, nagyon hasonló szabású, mint a színes, amit a múltkor mutattam, elég szűk, magasított derekú, A-vonalú, mini, nagyon szép sötétzöld, laza zsebekkel elöl, igazi 60-as évek sztájl. Én úgy találom, hogy nekem jól áll ez a fazon, még így a plusz 4 kilóm ellenére is, valami színes, állatmintás, vagy más látványos felsőt veszek hozzá (a virágoshoz is, nagyon tetszik, hogy így igazán bohókás hatást érek el), beletűröm a szoknyába, szépen formáz, és eddig bakancsot húztam hozzá, de kitaláltam, hogy tőlem jöhet a hideg, és majd szép harisnyákkal, színes garbókkal meg a hosszú csizmáimmal viselem. Még szeretnék beszerezni, meg anyuval varratni még néhány rövid, színes szoknyát az Ilonka AW14 kollekcióhoz. Ha tél, akkor nekem mini, lehet, hogy logikátlannak tűnik, de én úgy érzem, kell valami plusz nőiesség, amivel tudom kompenzálni a vastag kötött pulóvereket, meg a sok réteg ruhát. 

Ja és nekem nagyon tetszik Reese Witherspoon, bejön ez a nőcis szöszi típus (biztosan, mert én is szőke vagyok), és ebben a Vogue videóban körbemutatja a házát, miközben feltesznek neki 73 mindenféle kérdést, és annyira csinos, kedves, cuki és vidám, és vicces válaszokat is ad, meg simán nyomat egy hátraszaltót az interjú közepén, teljesen feltöltődtem tőle. Én is ilyen szeretnék lenni majd két gyerek után. 

Let's fall in love

Köszönöm szépen a jógahelyes ajánlatokat, a kommentben és az emailben érkezőket is. Az őszi szünetben többet leszek Budapesten, akkor felderítem az opciókat, meg persze otthon is járhatnék, csak ott időpontilag kevesebb megfelelő lehetőség van.   

Közben szépen folydogálnak a napok, most valahogy nyugodtabb, kipihentebb vagyok, a suliban is kevesebb a stressz, de nem tudom megmagyarázni, miért, mert nem vagyok kevésbé elfoglalt, mint eddig. Talán a tudat, hogy a jövő hét közepétől pihenhetünk, nem tudom. Szombaton mondjuk munkanap, először lesz ilyen, mióta ebben a suliban dolgozom, de csak két órám lesz, szóval talán kibírom valahogy, persze a tudat, hogy szombat és munka, brrrrr, és az sem segít, hogy reggel megint Budapestről jövök.  

Tegnap este bementünk a Bortársaság egyik üzletébe, a pasim ismeri az egyik borászt, mert fotózta őt, akartunk venni egy üveg bort a vacsinkhoz. Ezek a tágas, levegős, szép nagy üvegkirakattal rendelkező üzletek eleve nagyon tetszenek, és imádom nézegetni a millió üveget, amiben a jobbnál jobb borok rejtőznek, és ilyenkor eszembe jutnak a sztorik is az italok mögött, a családok, az emberek, a szőlő, a munka. Ja, és a címkék, bármeddig tudnám csodálni, meg persze kritizálni őket.  

Bevihettük a bicajt, meg a kutyát is, beszélgettünk egy kerékpárkészítő sráccal, a szép, jókedvű, vörös borászfiú a kezünkbe nyomott 1-1 pohár fehérbort, és énekelte a jazz dalt, ami a hangszórókból szólt, hogy Let's Fall In Love, és akkor úgy éreztem, hogy pályát tévesztettem. Szívesen dolgoznék egy ilyen helyen. 

Aztán vettünk egy üveg friss Sauska Portugiesert és hazasétáltunk, most épp össze vagyok veszve a Bubival.