fridayish thursday

Daniék ma korizni mentek az ovis csoporttal, vitt finom szétosztogatható uzsit (almát, kekszet, kicsi zacsi M&Ms-t, choko bonst). Nálunk az ovis csoportban az a mondás, hogy ha csak egy szelet valamit adsz neki, akkor azt az óvónők eszik meg (ez nyilván vicc), olyan kell, amiből többen tudnak enni. Kikísértem őket a buszhoz, annyira cukik ahogy lelkesen mennek csavarogni. Aggódtam, hogy elolvad a jég a 15 fokban, de ez a hely fedett, állítólag minden oké. Fél1 körül értek vissza, vártam Danit a buszmegállóban, hazajöttünk ebédelni és már indultunk is Vácra. Elkértem az ebédjét az oviban (paradicsomos káposztát, ő kérte, hogy hozzam el, mert azt nagyon szereti, de nem akart már visszamenni az oviba ebédelni), ideadták a levest is (csontleves), és azt korai ebédként megettem én, sőt, megkóstoltam a káposztát is - azt az időutazást! Hihetetlen, hogy még most is ugyanolyan íze van ezeknek a menzás kajáknak, pedig 40 év eltelt. Mondjuk én sosem voltam válogatós, most is ízlett, és szerencsére ő is bírja az ovis kaját.

Voltam ma is tornázni, mostanra bemelegedtek az izmaim, elmúlt a hétfő-keddi izomláz, élveztem és jól is esett, nem fáj a hátam-derekam, meg annyival több energiám van már most, szerintem a mozgás egyszerűen felrázza az ember vérkeringését. Meg a tudat, hogy tettem az egészségemért, és rajta vagyok újra a sporttal kikövezett úton engem felvidít és ad egy kis magabiztosságot. 

Elvittem Danit Vácra, útközben aludt. Kicsit maradtam Anyuéknál, aztán a kocsiban hazafelé énekóráztam, majd itthon pakolászás közben énekeltem sokat. Nagyon lelkes vagyok a hétvégi koncert miatt, várom, és örülök, hogy mi nem lettünk betegek. Ráadásul van az a barátnőnk, aki a Selva ruhamárkát csinálja, és kaptam tőle egy felsőt, olyat, amit Dani kapott tőlük karácsonyra, csak nőiben (vállvillantós), meg vettem tőle egy nadrágot, és annyira vagány együtt a kettő, hogy meg is van, mit veszek fel a koncertre, pedig ez akkora dilemma mindig. 

Vettem guacamolét, hummuszt és zöldségeket, vacsiztam, lezuhanyozom, és nézem kicsit a sorim, míg Barni haza nem ér. A hummusszal egyébként az a trükköm, hogy ha öntök egy picike juharszirupot a tetejére, ezerszer finomabb vele minden. Bárkivel kóstoltattam, mindenki le van tőle nyűgözve. A juharszirup szerintem amúgy is az istenek eledele, imádom, imádjuk (kávéba, fagyira, zabkásába, sütibe, bármibe). 

Fu, nagyon péntek hangulatom van.

kenceficék féláron?

Pár hónapja volt olyan, hogy Barnival valami vásárlásban voltunk a Mammutban és beugrottunk a MAC-be a szokásos színezett szemöldökspirálomért (a képen az utolsó), amit továbbra is imádok, és már egy csomó barátnőmet rászoktattam már (ugye, Dolly?). Épp talán Black Friday volt, vagy Glamour/Joy napok, vagy nem is tudom, de mondta a csaj, hogy most olyan akciójuk van, hogy ha 4 dolgot veszek, akkor minden féláron van. Vissza is kérdeztem, hogy minden? Bármi? Igen, minden, bármi. Én amúgy nem szoktam ebbe a csapdába beleesni, tudjátok, hogy ha még valamit veszel, akkor kapsz egy nemtudommit ingyen stb, mert a végén úgyis az van, hogy olyasmit vettél, amit amúgy nem akartál, de a MAC-ben, ahol amúgy is minden méregdrága, ott nagyon jó dolog ez az engedmény. Megvettem a szokásos szempillaspirálomat (Extended Play Gigablack Lash), a bevált paint potomat (Groundwork), meg a szemöldökspirálból kettőt, (így van már mindkét fürdőszobában, ami nagyban megkönnyíti a rohanós reggeleket), és így fizettem összesen 20e forintot, ami szerintem pont az az ár, amit jószívvel kifizet az ember ilyesmiért. Megjegyzem, én követem a MAC-et minden platformon, utólag is ránéztem, és ezt online nem annyira reklámozták ám. Egyébként ha Glamour meg Joy napok vannak, akkor is tényleg van 30-40% engedmény szinte mindenre (Douglas-nél pl. ha két terméket veszel), és ha kell valami, így veszem meg. 

És akkor így most el is romlott ez bennem, mert mostantól mindig ilyen akcióban szeretnék vásárolni, kerüljenek a kenceficéim ennyibe fixen, nem? 

És ha már sminktermékek, mutatom a mostani kedvenc szempillaspiráljaimat (én szőke vagyok, nem a drámai hatást keresem, hanem a szép, hosszú, természetes, de definiált pillákat - minden akciósan sikerült venni, mert agyrém, hogy tizenezer forint egy szempillaspirál): 

1. Clinique Lash Power Mascara Long Wearing Formula - ez a Lancome Doll Eyes utódja nekem, gyönyörűen szétválasztja a szempillákat, nem túl vastag, de hangsúlyos pillákat csinál teljesen természetes hatással. Ráadásul iszonyúan tartós, de meleg vízzel könnyen lemosható. Itt épp akciós és van belőle csokibarna is (szőke hajhoz az a tuti, legközelebb ezt veszem). 
2. Lancome Idole Lash Brown - barna. Szerintem minden szőkének kell egy barna spirál, én annyival természetesebbnek nézek ki vele. Sajnos nincsen belőle vízálló, de ez is elég tartós, nagyon jó spirál. A linken most 20% engedmény van két termékre. 
3. MAC Extended Play Gigablack Lash - Pádár Detti sminkes kedvenc spirálja, tőle loptam és nagyon bevált, alapdarab nálam is, bár a másik kettőt többet használom. Vajon mikor lesz megint féláron?

Megint nyitva hagyom a lehetőséget, meséljetek ti is, ha van kedvenc, hátha pont akad, aki jó cuccokat keresgél!

exhausted

Tegnap este egyedül voltam itthon (mármint Danival), Barni az öccsével és az unokatesójával ment vacsizni, mert az unokatesó elköltözik Vietnámba. Egy hónapig egy kávéültetvényen fog dolgozni, meg lesz kint egy a szakterületébe vágó konferencia, ahol megpróbál majd networkingelni, aztán majd meglátja, de a terv a hosszú táv, vagy hogy végleg maradjon. Van egyébként barátnője, aki egyelőre marad, gondolom, majd kiderül, hogyan tovább. Már voltak kint egy hónapot, és a lányt nagyon megviselte, hogy hamar besokallt a helyi kajától, nem bírta, és egy idő után már folyamatosan európai-kaja vadászatban voltak (miközben vega is a lány, szóval az sem egyszerű). 

Én még néztem egy részt a sorimból, ami nagyon izgi, az a címe, hogy Little Fires Everywhere, nekem eléggé Big Little Lies hangulat, Reese Witherspoon kb ugyanazt a karaktert játssza benne, mint abban. Közben befutott Barni, aki előző éjjel dolgozott, 2 órát aludt meg napközben másfelet, szóval kb letépte magáról a ruháit, beájult mellém és már aludt is. Én is elaludtam 11 előtt, de így is hulla fáradtan ébredtem, mostanában nem elég 7 óra alvás, muszáj lenne korábban elaludnom, kb Danival 9 körül. Hihetetlen amúgy, hogy még mindig január van, mikor volt már karácsony/szilveszter, hónapokkal ezelőtt, nem? Ráadásul megint elkezdtem edzeni járni, így újra mindenemben izomláz van megint folyamatosan, ez persze idővel jobb lesz, de most nagyon meggyötörtnek érzem magam. Ráadásul koncertünk lesz hétvégén, ahol a top formámat kellene mutatnom, haha. Ma végre egyedül leszek itthon, tervezem, hogy fogok egy kicsit aludni még, énekelni sokat, meg jógázni, hogy kicsit nyúljanak azok a fáradt kis izmok. 

Dani szobája annyira kuckós már, nagyon szeretjük. 

pont

Na, hát képzeljétek, ma felhívtak az Ikeától (3x nem vettem fel, úgyhogy eléggé kitartóak voltak) hogy igazam van mindenben és visszautalják a pénzt, a szállítást és az összeszerelést is. Én a kettőért 60e forintot fizettem és 80-at kapok vissza, nem tudom, miért, nem mertem visszakérdezni, de pont 20-szal többet kért a perverz villanyszerelő, úgyhogy az én részemről rendben is van ez így. 

Egyébként nem hívogattam őket, azt az egyetlen panaszlevelet írtam az Ikea panaszbejelentős oldalán. Anna azt mondja, neki december óta nem reagáltak. 

 

you are my jam

Szombaton voltam Vácon, a barátnőimmel kimchi workshopot tartottunk, vittem Danit is, ő a házigazda kisfiúval pörgött vadul, míg készültek a fermentált zöldségek meg dumáltunk. Mondjuk én főleg a társaság meg a beszélgetés miatt mentem, mivel nem szeretem a kimchit, egyszerűen túl savanyú nekem. Minden savanyított zöldséget édesen szeretek, a céklát, az ubisalit, a káposztasalátát, mindent. Kaptam azért egy kis üveggel, hogy hátha megszeretem, itthon felraktam a hűtő tetejére. Mondta Zsuzsi, hogy pár napig fortyog-bugyog majd, de el is felejtettem, csak az tűnt fel, hogy milyen büdös rohadás szag van a lakásban. Kidobtam a hervadó tulipánokat, átnéztem a krumplit a szekrényben, kidobáltam minden gyanús dolgot a hűtőből - mire rájöttem, hogy a kimchi démonai űznek velem tréfát. Kiöntöttem a levet az alatta lévő tálból (milyen jó, hogy raktam alá!), átköltöztettem a dolgozóba, de hát nem mondom, hogy megjött a kedvem a kimchihez, nagyon büdös, Barni teljesen kivan, hogy mi ez a borzalom. 

Viszont kitaláltam, hogy készítek marinált hagymát, amit nagyon-nagyon szeretek, és utánanéztem: szuperegyszerű a recept. Az igazán az én világom! Múltkor Phoebe-vel kecskesajtos szendvicset (is) ettünk a Normában, abban is az volt, és a Lujzában is egy csomó minden mellé szokták adni. Édes, roppanós. Szeretem.

parázs és sugar!

Csütörtökön délután a vasútállomásról hazafelé megálltam a Shop Stopban és bementem az ázsiaiba, ahol még sosem jártam, pedig hallottam, hogy szuperjó (Hamami). Vettem szusit, batyukat meg még ezt-azt és Barnival otthon lakomát rendeztünk és dumáltunk, átpakoltuk a ruháinkat a szekrényekbe (ő az újba, én csak átrendeztem az enyémet, most már a felszabadult helyekkel is gazdálkodva),  az ágyban fekve megnéztük a Cápák új részét még vasárnapról, aztán dumáltunk, míg el nem aludtunk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni, úgy, hogy végre túlestünk ezen a nyűgös héten, leesett rólunk ez a lakáspimpelős stressz, Dani nem volt itthon, és így nem csak azután tudtunk összebújni, hogy ő elaludt. Keveset vagyunk így kettesben, mert Barni most megint extrán sokat dolgozik, ráadásul most áprilisig minden hétvégén van munkája, ma épp délután 1-kor indult el itthonról és reggel jön majd haza - hétfő és kedd a szabadnapja, ami nem valami családbarát. Mondtam neki, hogy tervezzünk be valami kis randit, egy ebédet mondjuk hétfőre, hogy legyen mit várni, ne csak a szokásos hétköznapi mókuskerék legyen. 

Múltkor valahonnan jöttünk haza késő délután, és elgurultunk a Parázsba, ahol az első randink volt 7 éve karácsony előtt. Akkor még a Jókai utcában volt, de úgy egy hónapja átköltöztek a Bródy Sándor utcába és meg szerettük volna nézni. Nagyon tágas, világos és hangulatos lett, a kaja meg mindig csodás ott, nagyon szeretjük. Dani is velünk volt, és mivel nem aludt délután, nem tudtam, hogy bírja majd az éttermezést, ráadásul foglalkoztató füzet sem volt nálunk, pedig azokat imádja és nagyon jól leköti ilyenkor. De kértünk a pincérnőtől papírt és ceruzát, úgyhogy rajzolt, megette az összes rákocskámat meg Barni rizsének a felét, és annyira nyugis és meghitt volt az egész, nagyon jól éreztük magunkat mindhárman. Meg is beszéltük, hogy kellenek ilyen hármas randik. Az az igazság, hogy leszoktunk az éttermekről, amióta annyira drágák lettek, hogy sokszor nem érzem egyensúlyban az élményt és az árat, de úgy látszik kell ilyen néha, főleg azért, hogy én is ki tudjak csekkolni kicsit, ne főzzek, pakoljak. És hát én ázsiait nem nagyon főzök, pedig imádjuk. 

Ó, és egyik délután meg elvittem Danit a Sugar! Shopba. Minden elalvás előtt elmondja, hogy Éjszakát, álmokat, reggel mondd el, mit álmodtál! És aztán reggel tényleg elmeséli mindenki, mit álmodott. Mi legtöbbször csak kitaláljuk, hogy mit álmodtunk, közös nyaralást, tengert, fagyizást, de Dani sokszor olyan élénk képeket szokott róla festeni, mikor mesél, hogy sokszor nem tudom eldönteni, tényleg ezt álmodta-e, vagy csak kitalálja. Mindenesetre a múltkor azt mesélte, egy olyan boltban járt álmában, ahol csak édességeket lehetett venni, majd hozzátette, ja meg tésztát és brokkolit (mindkettőt imádja). Ezért meséltem neki a Sugar!Shopról, amit nagyon szerettem, mikor megnyílt, mert gyönyörű (volt) - amúgy pont az édességeik és a sütik sosem nyűgöztek le, valamint épp a cukrászipar óriási változáson ment keresztül mióta ők megnyitottak, de neki nem sikerült fejlődni. Csodás cukrászdák, desszertszalonok nyíltak, nagyon jó minőségű, hibátlan alapanyagból készült édességeket lehet kapni szinte bárhol a városban, a Sugar! pedig sajnos megrekedt a szörnyű gumicukrok és a dekoratív, de kb ehetetlen sütik szintjén, a lidl-ben jobb macaront lehet kapni, mint náluk. Dani összeválogatott magának egy adag gumicukrot, ami azóta is a fiókban lapul, senki rá se néz, meg kértünk egy forró csokit, ami rajta volt a téli to-do listáján, és nem is tudta, mi az, azt hitte, ez egy csoki, ami forró. A forró csoki tetején 1600 forintért olyan ízetlen, mű tejszínhab volt a pillecukrok alatt, hogy Dani azonnal eltolta magától, hogy ez nem finom, a csokit meg sem kóstolta, a nagy részét otthagytuk. Bár megnéztem az oldalukat, pisztácia napok vannak és minden istenien néz ki, szóval lehet, hogy minden más finom, csak a tejszínhab nem. 

Pedig még én is tudom (Phoebe-től, ki mástól), hogy EZ a tejszínhab olyan jó minőségű és annyira isteni finom, mintha magad verted volna fel frissen, rengeteg van benne és hihetetlenül hosszan eláll (csak szépen el kell mosogatni mindig a fújókáját). Én mondjuk nem élek vele (laktóz, ugye,még mindig), de szoktam a hűtőben tartani és mindig nagy sikere van kávé tetején, almáspite mellé, de Dani magában is szereti. Tényleg nagyon finom.

pooh and piglet

Csütörtökön délután, mikor hazament, Apu elvitte magával Danit Vácra. Kivittem őket a Nyugatiba, és miután kiszálltak az autóból és elindultak a vonathoz,  még néztem utánuk egy darabig, mindig meghatódom, mikor látom, ahogyan kézen fogva, beszélgetve bandukolnak, mint Micimackó és Malacka. Hálás vagyok, hogy annak ellenére, hogy aránylag késői gyerek vagyok és én is kifejezetten későn szültem, ilyen szoros kapcsolat van a szüleim és Dani között. Barni sokszor szomorkodik, hogy az Apukája már nem része az életünknek, nem látta ezt a lakást sosem, nem látja Danit cseperedni, nem örül velünk a kis dolgainknak, pedig annyira értékelné és büszke lenne lenne Barnira, Danira, ránk. 

ez nem mai, de ilyen cukik mindig

kalandjaim a perverz villanyszerelővel

Köszi az érdeklődést, végül MA délelőtt lett vége szenvedéseinknek. Szép és jó lett minden, Barni már be is költözött az új szekrénybe és nagyon boldog, hogy végre elfér és átlátja a dolgait, és én is örülök, hogy nálam is rend van, gyönyörűen elfér minden és én is átlátom a cuccaimat. 

Nagyon a bögyömben van amúgy ez a villanyszerelő, annak ellenére, hogy szép munkát végzett és Apukám is meg volt vele elégedve. Nem szoktam itt a blogomon senkit lehúzni, de ez egy akkora faszfej tényleg, hogy kifejezetten szívesen megosztom veletek, mi történt. 

Kezdődött azzal, hogy mikor először felhívtam és elmondtam, miről lenne szó, pár mondat után közölte, hogy épp a kádban ül és elnézést, ha a kelleténél jobban liheg. Fúj. Utána már csak úgy hívtam, hogy a perverz villanyszerelő, de csomóan ajánlották, hogy szépen és korrekt áron dolgozik, szóval gondoltam, el tudok ettől vonatkoztatni (Barninak nem meséltem el, hogy ez volt, mert akkor biztosan nem engedi, hogy betegye a lakásba a lábát). Miután kiderült számára, hogy gyerekem és férjem van, érdeklődését vesztette, aminek nagyon örültem. Szemtől szemben iszonyúan negédes és udvarias, mondjuk emellé okoskodik és mindenre van valami frappáns mondása, de hát tökmindegy, nem társalkodónőnek vettem fel. Aztán viszont hosszan végighallgattam, ahogy telefonon fűzi a tinderrandijait (tuti, mert miután a csaj felháborodottan számonkérte, hogy miért nem válaszol már órák óta, első randira próbálta rábeszélni kihangosítva, ilyeneket kérdezve, hogy milyen magas, hányadik randin szokott szexelni, meg hogy ha jól sikerül a pohár bor melletti randi, és összejönnek és majd hosszú szexcsatákat vívnak akkor majd mi lesz stb, de ezt így egy órán keresztül). Arról is beszéltek, hogy miért szakított vele a felesége, de erre kicsit általánosítva válaszolt (mindenki csinál olyasmit, ami miatt lehet vele szakítani, biztosan én is). Végül becsukta az ajtót és onnantól már nem hallottam, de hát jézusom. 

Egyik nap Barni volt itthon, mikor dolgozott, és mesélte, hogy amúgy hívta a pasit a felesége, hogy meg tud-e állni hazafelé a gyógyszertárban (válasz: hát elméletileg van fék az autón! pfff), és utána lecsekkoltam a facebookon, és nem, kurvára nem vált el. Na de ez nem is lenne olyan érdekes, csajozzon, ha úgy érzi, de aztán volt egy olyan 'poénja', ami miatt nagyon kiakadtam rá. 

Egyszer már visszakapcsoltam a biztosítékot, amikor lecsapta valamivel még az elején, és akkor 'megdicsért', hogy én vagyok az első nő, aki tudta, hogy hol van. Már erre is megemeltem a szemöldökömet, és mondtam is, hogy biztosan van olyan pasi is, aki nem tudja. De aztán amikor Apu itt volt, hogy segítsen neki, ha kell, és nem azt a biztosítékot kapcsoltam le, amire a pasi gondolt (hanem amit Apu kért), lejött és lekapcsolta, amire ő gondolt, majd hallom (ugye én lent vagyok, ők a felső szinten dolgoznak), hogy fojtott hangon mondja Apunak, hogy Laci bácsi, tudja miért nem lett ez a biztosíték lett lekapcsolva? Apám gyanútlanul: miért? Mert egy nőt bíztunk meg vele! Apu nagyot hall, úgyhogy háromszor el kellett ismételnie, amit mondott (:D), szóval én végighallgattam háromszor, hogy minden nő segghülye. 

Apu azonnal bevédett, hogy azért azt kapcsoltam le, mert ő azt kérte, és Milonkának nagyon jó műszaki érzéke van és ő nagyon szeret vele(m) együtt dolgozni, mert nagyon jól megértek és átlátok mindent stb. Én ekkorra már felértem a lépcsőn, felháborodva elmondtam, hogy nem azért azt a biztosítékot kapcsoltam le, mert nő vagyok, hanem mert Apu arra kért és nem tudtam, hogy ő mást akar, és hogy amúgy nem is értem, hogy hogy gondolja, hogy a saját lakásomban sérteget, és hogy tényleg azt gondolta-e, hogy a saját apám majd vele nevetgél a hátam mögött, hogy a nők mennyire életképtelenek? És ha esetleg bárki vét bármilyen hibát, azt nem azért teszi, mert nő vagy férfi. 

Utána sűrűn bocsánatot kért, hogy ő ezt nem tudta, és sajnos neki rossz tapasztalatai vannak, de utána én már teljesen leírtam, ő meg onnantól behúzott farokkal közlekedett a lakásban. Amúgy volt olyan is, hogy nem tudták összelőni a távirányítót a lámpával, azt hitték, hogy rossz, végül én néztem meg és jöttem rá, hogy hogyan kell őket összepárosítani - nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjam, hogy még jó, hogy volt itt egy nő is. Még ma is jött egy fél órára befejezni a konnektort (ez 5 napba telt neki), és végül én fizettem ki, megint elnézést kért, kérjen is amúgy sűrűn. Ajánlani biztosan nem fogom senkinek. 

nyüssz

Eléggé elkeseredtem, mert bár azt gondoltuk, szerda estére kész lesz minden, kitakarítunk, bepakolunk az új szekrénybe és minden tök jó lesz, még mindig kosz van, káosz, félretolt bútorok és mindenhova eldugdosott cuccok. Jó hír, hogy a villanyszerelőről kiderült, hogy vállal ikea bútor összerelést is, kérdeztem, hogy akkor megcsinálná-e ezt is. Mondta, hogy tudja, hogy kb 10%-ért vállalja az ikea, ő elvállalja mondjuk 8%-ért. Mondom ezt 40e-ért csinálták volna meg (nem volt egy különösebben drága szekrény, de több, mint 10%-a ez az árnak). JAAA, annyiért nem vállalja, 60-ért igen. Úgyhogy ez van, felvitte, el is kezdte, ma jön Apukám és együtt befejezik. Az a baj, hogy már gyűlölöm a szerelőket, rosszul vagyok tőle, hogy jön-megy, mikor gondolja, bejön a vizes-sáros cipőjével random időpontokban, mintha itthon lenne, és amúgy megcsinál rendesen mindent, de elhúzza több napra (ő maga mondta, hogy pár óra alatt kész lesz, másnap lefesti és kész, de a mai a 3. nap), és közben olyan árat mond, amit akar, semmi tárgyalási alapom nincs. Közben meg cigizik és kávézik a teraszon, és hallom ahogy ilyen borzasztó, negédes stílusban fűzi telefonon a tinder randijait. Jaj, legyen már vége. Reméljük, ma este. 

fcuk you, ikea

Naaa, vajon összeszerelték a gardróbot? Hát kurvára nem.

Mert ugye a szobáig szállítás a szállítók dolga lett volna, és ezért azt ők, a szerelők, nem csinálják meg, egyben és darabonként sem, tesznek rá, hogy én kifizettem mindent. (Nem tesznek rá, sajnálják, csak hát akkor sem.)

Írtam őrjöngő panaszlevelet (nem amúgy, udvariasat, pedig iszonyúan fel vagyok háborodva). Anna mesélte, hogy ő is rendelt az új albijába gardróbot, és a kisebbeket bevitték a lakásba, de a nagyobb, 25 kilós csomagokat lebaszták a kapu mellé és neki egyedül kellett becipelni őket. Most így még jobban kétségbe vagyok esve, mert ha kettőből mindkettőnknek volt ilyen problémája, és Annának december óta nem reagáltak a panaszára, akkor vajon mire számítsak? 

Pedig mennyit reklámozom őket, aztán ez a hála. Pff. 

morning

Tegnap jött egy villanyszerelő, aki arrébb véste a konnektorokat, amik az új gardrób miatt nem lesznek jó helyen, meg ha már így alakult, többet is rakattunk, hogy ne kelljen hosszabbítóval meg elosztókkal machinálni. Ennek köszönhetően most finom por borítja a fél lakást, ami olyan, hogy felporszívózod, felmosod, letörölgeted, és még mindig ott van. Ma pedig jönnek összeszerelni a gardróbot. Nekünk két szintes a a lakásunk, és úgy kértem a szállítást, hogy a lépcsőn is vigyék fel, de nem vitték, hiába kértem már akkor is, mikor itt voltak. Nem tudom, mit fognak szólni hozzá az arcok, hogy itt lent kell szétszedni, majd darabonként felvinni (és amúgy azt álmodtam, hogy nem férnek fel az ajtók a lépcsőn). 

Na de mindegy, valahogy csak lesz, ma délelőtt megpróbálok megszabadulni a portól (meg a villanyszerelőt akadályozó legóvárostól, amit a srácok addig építettek, amíg én tegnap a lányokkal találkoztam), 11-re jönnek összeszerelni, délre visszajön a villanyszerelő csinálni még pár dolgot, 2-től tanítványok, Dani 5-re megy focizni. Csak lennénk már túl ezen a napon. 

És még a mandulatej is elfogyott. 

De azt nagyon várom, hogy szép tiszta legyen minden, bepakolhassunk a sok sok üres polcra és végre elférjen minden.

lakás pimping

Nekiálltunk elintézni a halogatott lakás-projekteket, rendeltünk egy jó nagy gardróbot a hálóba, ami túl nagy úgyis, így külön szekrénybe tudunk költözni Barnival (alig várom), és kényelmesebben elférnek majd a ruháink. Így végre magtalálta végleges helyét az ágyunk, tudunk rakni fölé képet, kuckósabb is lett, és éreztem, hogy így kíván az ablak valami keretet, hogy még otthonosabb legyen. Vettem hát (szintén ikea-reklám) egy szép színes-fás-leveles-gyümölcsös függönyt, ami nagyon tavaszi-nyári, nem erre az időszakra való, de én már annyira vágyom a jó időre meg a tavaszra, hogy nem voltam hajlandó másikat feltenni. Na de ez a függöny túl hosszú, anyukámat megkértem, hogy vágja le és szegje fel, az aljából pedig két darab tökéletes, tavaszi hangulatú futó lett az étkezőasztalra. 

A másik pedig, hogy régóta szerettem volna lábtartót a fotelhez, de 35e forintba került, amit kinéztem, és hát ne vicceljünk már, maga a fotel sem kerül ennyibe, amihez venném Erre a múltkor bementem abba a részbe, ahol a visszavitt cuccok vannak (Ikea Second Life, ha valami nem jön már be, visszaviheted, adnak érte egy tök korrekt összeget) olcsóbban, és ott volt pont ez a lábtartó tökéletes állapotban, megvettem 12e forintért. 

s e m l a in the house

Míg várom, hogy kiszállítsák az Ikeából a gardróbszekrényt, amit rendeltünk (11-ig kéne és már elmúlt 10, szóval aggódom kicsit), megírom nektek, hogy ha unjátok nagyon a szürke januárt és kellene egy is svéd életérzés, a Laget pékségben és a Normában is van most Semla! Én most hétvégén tuti megkóstolom. 

ez saját fotó, de akkor tették ki, mikor már tele volt a hasam finom kecskesajtos szendviccsel, szóval nem ettem. :(

a ronda de finom leves

Ma délután vendégeink lesznek, Barni kis barátja, Andris, meg a kis családja. Én annyira szeretem ezt a fiút, azért főleg, ahogy imádja Barnit és mindenben lehet számítani rá, meg amúgy is. Neki most halt meg az anyukája karácsony előtt hosszú betegség után, mesélte, hogy ő a természettel tudott kapcsolódni utána, abban talált fogódzót, hatalmasakat sétált az erdőben meg rakott egy nagy tüzet, ilyesmik. Ők nagyon hisznek a természetfelettiben meg a természetben magában, mint élő erőben, mint növények, tűz, nap, szél, föld stb, de tőlük ezt teljesen el tudom fogadni. De azért volt olyan, hogy a felesége, aki nagyon kedves barátnőm, kérdezte egyszer, hogy megnyitottuk-e már a kapukat, és bután néztem rá, hogy tessék? És kiderült, hogy azt kérdezte, hogy próbálkozunk-e már a második gyerekkel (akkor még volt erről szó). Hát, azóta bezártuk a kapukat.

Tegnap csináltam coleslaw-t, de egy fél lilakáposzta megmaradt, gondoltam megnézem, lehet-e belőle levest csinálni, nyilván lehet, krémlevest: 

https://streetkitchen.hu/levesek-es-fozelekek/lilakaposzta-kremleves/

Ehhez képest az én levesem bűnronda lett (és amúgy vannak kétségeim, hogy az ő fotójuk nem fotoshop-e, hagyjuk már ezt az ibolyaszínt) - de nagyon finom! Pedig fűszereket nem is tettem bele, csak másfél leveskockát, mert én úgy szeretem a krémleveseket, ha letisztultan érezni a zöldség ízét, emiatt mindig csak egyféle zöldségből készítem - és amúgy megbántam azt is, hogy raktam bele EGY krumplit, mert érezni. Akartam bele tenni roppanós zöldeket (vettem itthonra zöldborsó-hajtásokat, nagyon szeretem) meg magocskákat, de lusta voltam és befaltam így, magában. 

szerintem jobb, ha ezt nem nagyítom ki :)

Na de gyanítom, hogy se a vendégek, se a fiúk nem fognak lelkesedni a ronda de finom levesemért, úgyhogy csinálok baconbe tekert aszalt szilvát (A LA KATA), valami mártogatóst zöldségekkel, vacsira meg ikeás húsgolyókat krumplipürével, barnaszósszal és áfonyalekvárral.