On the way

Régen voltam úgy ékszerrel, hogy meglátni és megszeretni, de mostanában kettőbe (illetve háromba) is teljes erőből szerelmes lettem. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy az enyémek is lesznek, de álmodozni szabad, nem? 

Ő az egyik, egy nagyon színes nyaklánc, gondolom nem kell magyaráznom miért tetszik, szerintem teljesen molnárilonkás. A WonderLAB-ben kapható, a márkája a számomra eddig ismeretlen Soie essentielle, sajnos az árát még nem sikerült kiderítenem: 

A másik pedig egy, illetve kettő gyűrű. Még mindig furcsa, hogy nincsen az ujjamon a jeggyűrűm, és próbálkoztam a régi, nagy, színes gyűrűimet hordani... Nem esik jól. Keresem az igazit, igen, úgy is, de először is magamnak akarom megmutatni, hogy egyedül is, magamtól is, magammal is boldog lehetek, így is jól érezhetem magam, és hát látjátok, jó úton járok, talán valahol félúton, bár ma azt hiszem, pont egy hullámvölgy van, kicsit sírdogáltam is. Néha még mindig úgy vagyok vele, hogy nem hiszem el azt ami történt, és bármennyire szépen és ügyesen csinálom a dolgaimat és igyekszem jó képet vágni a jelenlegi életemhez, azért még nagyon sokszor eszembe jut, hogy nem ez az én utam, nem így kellett volna alakulnia. De arra gondoltam, hogy emlékeztethetem magam arra, hogy bármi van, bárhogy alakulnak a dolgok, bárhogyan is törik össze a szívem, mindig meggyógyul, és mindig ott az esély, hogy majd egyszer boldog legyek megint. A gyűrűk Nemesi Anna munkái, és számomra teljesen megtestesítik ezt, így, ketten együtt. 

Tehát

Jó volt a hétvége nagyon. Hosszan: mindenféle aktív programot találtam ki, találkoztam a barátaimmal, minimális mennyiségű alkoholt fogyasztottam, táncoltam, nevettem, sokat voltam levegőn, lepirult az arcom a napsütésben,  mozogtam, főztem gyümölcslevest és sütöttem csirkecombokat mindenféle zöldségekkel amiktől a család teljesen elalélt, sokat sétáltam a blökivel, lesimogattam a macskáról a bundát, de a legeslegjobb a mai bringatúrám volt, amit egyedül kiviteleztem, teljesen kihajtottam magam, és nagyon-nagyon-nagyon élveztem. Röviden: teljesen feltöltöttem az elemeket.

Ugyanitt: fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan lesz nekem valaha pasim, gyerekem, családom. Nincs kedvem érte tenni, és nem is nagyon tudom, hogyan kellene. Vajon 10 év múlva is egyedül fogom csodálni a naplementét Nagymarosnál? 

ez is jobban tetszett ffh-ben, de zsofff kedvéért visszafogtam magam

L, mint lúzer

Szóval van ez a spórolás-ügy, persze nyugodtan vehetnék ki pénzt a számlámról, de eldöntöttem hogy nem, hát nem, takarékoskodás van. Viszont történt egyszer, néhány éve, hogy szilveszterkor betörtek a szomszédunkhoz, ilyen besurranó-módszerrel, és én azóta, ha elmegyek bulizni az év utolsó napján, elrejtek itthon minden számomra fontos, értékes dolgot - tudom, baromság, de ez egy ilyen hülye becsípődés nálam. Most szilveszterkor is, volt egy csomó készpénzem, és nem akartam mind magammal vinni mulatozni, és nem is akartam csak úgy berakni a fiókba, ezért szépen elrejtettem egy jó kis biztonságos helyre. Csak az a baj, hogy nem emlékszem, hol van ez a jó kis biztonságos hely. Úgyhogy ma, mivel pont jól jönne ez a kis pénz, emlékeim szerint úgy 20-25 ezer forint lehet, nekiálltam keresni. Továbbra sem találom. Mindenesetre nyugodt lehetek, ellopni tutira nem fogják. 

Itthon

A múltkor beszélgettünk Ádámmal, akit talán ti is ismertek innen a kommentekből valamennyire, és aki az igazi életben is a barátom, arról, hogy ő beköltözött innen a környékről Budapestre, és egy csomó okból kifolyólag nagyon szeret ott lakni. És meséltem neki, hogy sokszor eszembe jut, hogy lehet hogy nekem is be kellene költöznöm hogy felpezsdüljön kicsit az életem. De persze tudom azt is, hogy lehet hogy nyernék vele bizonyos dolgokat, pezsgőbb szociális életet, több havert, elérhetőbb kultúrát és menő gasztroélményeket, de közben vesztenék is vele, egy csomó pénzt, egy boldog kutyát, a friss levegőt, a nyugalmat, a bringatúrákat, a napi szinten elérhető családot, ezt a várost. 

Aztán ma délelőtt csatangoltunk vagy 3 órát az ebbel, és már nem is értem, miről beszéltem. A Dunakanyarban lakni, főleg tavasztól őszig, nagyon jó. Különösen, hogy a délutáni szieszta idején pont idesüt a kanapémra a nap, ezt semmiért sem cserélném el. 

Happy Saturday!

Mostanában azt vettem észre, hogy a zeneileg nagyon könnyed, mégis mondanivalóval rendelkező, lendületes, csajos zenék találnak meg, amiktől libabőrős leszek, és érzem hogy élek, fiatal vagyok és erős, tegnap például ez a szám ment egész délután repeaten a fülemben. Ebben az az érdekes, hogy októberben a Millenárison láttam őket élőben színpadon, és annyira hidegen hagyott, hogy elmentünk közben fröccsöt szerezni meg cigizni, most meg mit nem adnék azért a koncertért. Mondjuk bennem is igencsak más játszódott még le akkor. 



Most pedig süt a nap és dalolnak a madarak, elmentünk csavarogni a blökivel, sziasztok! 

Aha

Már láttam magam előtt, hogy mennyire jól fogok spórolni ebben a hónapban, az összes bevételem felét félre tudom tenni. A hétvégére van 4000 ft-om, a hűtőm, mélyhűtőm tele, a buliba tudok vinni Olivért, amiből szintén van betárazva itthon, a bringázás, kutyasétáltatás, kirándulás, pihenés nem kerül pénzbe, tulajdonképp nem is fogom tudni elkölteni, a számlámhoz meg főleg nem kell hozzányúlnom, hétfőn pedig több diákomtól is kapok pénzt. 

Aha.

Most üres a pénztárcám, mert vettem almát, narancsot, tulipánt, Kinder bon bonst, voltam edzésen, a többi pénz mondjuk nem tudom hova tűnt. Erre mondják hogy kifolyik a pénz a kezeim közül. Továbbra is áll mondjuk a fogadalom, úgyhogy most lesz művészet a hétvége. Ha sikerül, akkor írok egy könyvet arról hogy Hogyan éljünk pénz nélkül, és csúnyán meggazdagszom. 

Na jó, szerintem megérte

Change of plans

Megint hazajöttem a lyukasóráimban. Nem csinálok semmi különöset, elmosogatok, dobálom a kutyának a labdát, eszem egy almás lepényt tízórai gyanánt, iszom mellé egy kávét, de mégis, annyira feltölt, sokkal inkább mintha ülnék bent a suliban üresjáraton. Este mégsem megyek színházba (illetve nem én megyek), nem mondom hogy nagyon bánom, mert lett volna kedvem, de nem annyira vagyok János vitézes hangulatban, mondjuk egy jó kis modern jazz koncert sokkal inkább feküdne. Egyébként a hirtelen felszabadult délutánok a kedvenceim, can't wait. Este pedig táncos mulatságba (házibuli) vagyok hivatalos, amit így nem kell kihagynom, juhhú.

Life, oooooh life

Mondtam én, hogy ha megérkezik a tavasz, minden rendben lesz, és hát tényleg. Olyanok vannak, hogy

• tegnap voltam egy nagyon ígéretes fotóművész(nő), egy nagyon kedves barátnőm első kiállításának megnyitóján, és élmény volt látni, ahogy elindul egy karrier. Én tudom, milyen érzés, ha az ember a munkája mellett rátalál arra, amiben meg tudja valósítani önmagát és az ráadásul másoknak is örömet okoz, és nagyon jó látni, hogy van más is, aki rátalál. Ha a belvárosban jártok, nézzétek meg a képeket ti is!

• az előző hónapban, annak ellenére hogy vettem ezt-azt, sikerült egy egész szép kis összeget félretennem, ezért úgy döntöttem, hogy rágyúrok a dologra, és még jobban spórolok. De kellett vennem szemspirált mert kifogyott (és nekem persze csak a világ legdrágább vízálló szemspirálja vált be), találtam egy gyönyörű csíkos ruhát, meg egy tavaszi pulcsit is, és hát valahogy úgy alakult, hogy őket is megvettem. Viszont kitaláltam, hogy oké, Ilonka, ezek a cuccok tényleg nagyon jók, de akkor játsszunk olyat, hogy most két hétig nem nyúlhatok a számlámon lévő pénzhez (azt leszámítva, hogy a számláim onnan fizetődnek automatikusan), vagyis a rendes sulis fizumhoz, hanem csak a magántanítványaimból kapott pénzből élhetek kaja-, szórakozás- meg mindenféle egyébügyileg. Hát kíváncsi vagyok. Én is szeretnék Excel fájlt vezetni a pénzügyeimről mint annalight, mert én csak olyan hűbelebalázs módjára, érzésre intézem őket, de sajnos nekem annyira közöm nincsen a dologhoz, hogy a múltkor meg akartam kérni a bátyám, hogy tanítson meg az Excelre, de talán elég jól bemutatja a gazdasági ügyekhez való viszonyomat, hogy nem jutott eszembe hogy Excel tábla, és úgy kellett körülírnom, hogy tudod, mikor kis négyzetrácsokba tudod beírni a számokat meg mindenféle infót, és azok összeadódnak a végén. 

• még mindig nagyon ügyesen csinálom a mozgás - egészségesen kajálás kombinációt, és nagyon jól is érzem magam tőle. Ma viszont azon kaptam magam, hogy a Pinteresten nem tudom abbahagyni a receptek olvasgatását, így úgy láttam hogy itt az ideje, hogy süssek valami finomat. Végül ez az almáslepény született meg, és bár nagyon finom lett, ha megint megsütöm, akkor a karamellt lehagyom a tetejéről, mert szerintem anélkül is zseni lehet. A maradék tésztát pedig csíkokra vágtam, megkentem tejföllel, került rá sonka és sajt, feltekertem, megsütöttem, és hát aaahhhh. 

• holnap megint színház, Nemzeti: János vitéz. Néhány éve láttam ott az Alföldi-féle rendezést, nem volt rossz, hát most kíváncsi vagyok erre is.

És már megint jön a hétvége!

Eper

Igen, tudom, ritkán járok errefelé, bocsánat, de persze ez jót is jelent, mert cserébe a valódi életemben mindenféle izgi történik, ami miatt nincsen kedvem/időm itt a Vaiom előtt ücsörögni. Most is csak hazaugrottam kicsit az ezer (3) lyukasórám közepette, hogy megtartsak egy magánórát, toljak egy második reggelit és igyak egy második kávét, összepakoljam a kupit kicsit, kitárjam az ablakokat hogy besüssön a napocska, és megírjam nektek, hogy ma lesz egy szabad délutánom, és akkor majd írok*. Csók!

 *Kivéve, ha ma is akad valami igazi tennivaló.

You're my heart, you're my soul

Elmentem edzeni, és amilyen a formám, basszus elmaradt. Mondtam hogy nem baj, van-e valami más zsírégető cucc 7-től, volt, oda mentem. Hát olyan kőkemény oldszkúl aerobic órán vettem részt, amit egy 60 körüli hölgy tartott, hogy csak na. A gyakorlatsor szinte ugyanaz volt, mint amire kábé 94-ben jártunk az egyik helyi általános iskola tornatermébe. A zene pedig Coco Jumbo, Modern Talking (nem viccelek), 99 luftballons, Gypsy Kings és társai, jó sokat vihorásztam a zenéken ugrabugrálás közben. Ja, és jóga ide, spinning oda, a végére majdnem meghaltam.

Music

SOHA ne kerülj olyan helyzetbe, hogy öntelt-elszállt-teszetosza-döntésképtelen-rinyagép-sértődékeny ám kurvatehetséges művészektől függjön egy a szívedhez közel álló dolog. Dühös vagyok és tehetetlen, fel tudnék robbanni. Már azon gondolkodtam hogy elmegyek a Vébe és akkor Olivér és cigi, de végül inkább spinningre megyek. 

Ilonka tanárnő

A kollégáimat úgy hívják a diákok, hogy Bayerné, Baloghné, Mayer tanárnő (ezek fiktív nevek, persze). Nekem viszont így címezték meg a házi feladatnak feladott levelet, hogy Dear Miss Ilonka, és ma annak is fültanúja voltam, hogy így kértek ki a tanáriból, hogy Kihívná nekem az Ilonka tanárnőt? A keresztnevem használják, a kollégák közt nekem egyedül, és szerintem ez olyan cuki.

Working girl

Ma úgy éreztem, tökéletesen feltöltött a hétvége, elmaradt a szokásos hervasztó, energiátlan hétfő-effektus, mondjuk mindezt főleg a sok mozgásnak, a friss levegőnek és az egészséges kajának tudom be. Még hétvégén is úgy kezdtem minden napot, és azóta is, hogy reggel csinálok egy jó nagy tömény smoothie-t abból amit a hűtőben találok, ma reggel például mangó, banán, uborka és mandulatej volt a menü, és finn crispet eszem mellé, és valahogy iszonyat jó energiával, könnyen, mégis lendületesen indul tőle a nap. 

Ma elég sok órám volt, de jól bírtam, és mivel ez a könnyebb hetem, így a hét hátralévő fele már lazább lesz. Délután is volt még két tanítványom, pihentem egy kicsit, kutyát sétáltattam, majd utána még egy barátnőmnek fordítottam egy csomó mindent, hogy nyerjen Erasmust Glasgowba, és mehessek hozzá látogatóba, szóval a cél nemes és önzetlen. 

Az imént megnéztem a met.hu-t, és holnapra sajna nem ígérnek napsütést, de a hőmérséklet egész tavaszi lesz, ami tök jó, mert napközben egy csomót kell majd jönnöm-mennem, aztán pedig még némi fogadóóra a suliban, amit a többiek utálnak, én viszont nem bánok. A hét második felére pedig mindenféle jó kis programot terveztem be, ki kell használni hogy ennyi energiám lett hirtelen. És persze továbbra is mozogni kell, salikat meg smoothie-kat tolni, meg lazán venni a dolgokat.

Egyre inkább szemezek a tavaszi kabátjaimmal, ti már váltottatok? Őszintén szólva szerintem az időjárás már simán indokolná hogy elkezdjem őket hordani, bár reggel azért 8 előtt még nincs meleg a bringán, de a csodás tavaszi kabátjaimhoz is fel lehet úgy öltözni hogy ne fázzak. Nem is tudom hol van a lélektani határ. Talán itt valahol március elején.

loui jover

Tekerj!

Tegnap este még teljesen más program volt ma reggelre betervezve, mégpedig Budapest, Szimpla Piac és reggeli (ezt is majdnem nagybetűvel írtam). De aztán este elmentem kicsit társasági életet élni, és kiderült, hogy a barátaim bicajtúrát terveznek ma reggelre, egy olyan útvonalon, ami végig a Dunaparton halad, és szerintem Magyarország egyik (ha nem a) legszebb bicikliútja (Dunakanyar). És úgy éreztem, hogy annyival jobbat tenne ha sportolnék, levegőn lennék, és szívnám magamba a gyönyörű kilátást, mintha bemennék Budapestre, na és az idei első bicajtúrának is épp itt az ideje - szóval kicsit szégyenkezve, de lemondtam az előre lefixált budapesti programot. 

Egy barátnőmmel indultunk innen a városból, a többiek úgy 15 km-nyire csatlakoztak be, és onnan még tekertünk ugyanannyit, ráadásul erőltetett menetben, mert a barátnőmnek vissza kellett érnie időre dolgozni. Mikor megálltunk, nagyon fáztam, mert nem volt túl meleg, kicsit a szél is fújt, és meg is izzadtam elég rendesen. Visszafelé félúton megálltunk és megkerestük a csokiboltot és a pékséget, amikről Violet írt a múltkor. Mindkét hely icipici, összetartoznak és családilag viszik, a csokiboltban a helyben készített csokik mellett vannak még fűszerek, teák, lekvárok, a pékségben pedig a teljesen rendhagyó péksütik mellett különleges sörök, teák, (sós) vajak, sajtok, kolbászok. Mindkét hely totál francia hangulatú, mintha valami Audrey Tatou  film díszletei lennének (itt vannak képek), és csöngetni kell, úgy jönnek ki, és meg lehet a dolgokat kóstolni. Tudjátok, ha ilyen helyek lennének a közelemben, eszembe sem jutna a Teszkóba és Lidlbe járni, meg nagyüzemi árukat vásárolni, hanem őket támogatnám, és mindenféle finomságot vinnék haza - jó, túlzok, de elhatároztam, hogy ezentúl hetente el kell bicajoznom arrafelé, és a szüleimet is el fogom vinni. Persze vettünk házi készítésű bonbonokat, a pékségben pedig vaníliás-mazsolás táskát, sajtos-currys és sonkás péksütit meg forró teát, és teljesen odavoltunk, minden hihetetlenül finom volt, meg hát kellett is pótolni az energiát. 

Aztán félúton a többiek leváltak, és ketten jöttünk hazáig, nekem viszont akkor már nagyon fájt a térdem, meg a fenekem, de az utóbbit tudtam hogy fog. Így utólag azt gondolom hogy megfázott a térdem, mert elméletileg edzésben van, szóval az nem lehetett baj, de tény, hogy hideg volt kicsit, meg a táv is túl hosszú volt így elsőre - 3 és fél órát tekertünk. Most is fáj a térdem, és nagyon forró.

Itthon beálltam a forró zuhany alá, bekuckóztam a kanapéra, majd aludtam másfél órát. Farkaséhesen ébredtem, de csak egy madársaláta-paradicsom-mozzarella salátát csináltam magamnak, egy hős vagyok. Jólesnek a könnyű kaják mostanában, jobban is érzem magam, remélem látványban is meglesz az eredménye hogy így visszafogom magam. 

Mikor lesz megint hétvége?

Kölcsönadtam a bátyámnak a fotómasinámat, ha visszakapom újra szépek lesznek a képek.