Az élet apró örömei

Holnap délután nincsen órám!
2-től szabad vagyok. Mihez kezdjek a töménytelen szabadidőmmel? 

Chit chat

Nem tudom, így online milyennek tűnök. De az az ábra, hogy én nem vagyok olyan nagyon társasági ember. Nem vagyok az a csivitelős típus, nem beszélek túl sokat, és főleg nem magamtól. A bajaimról, hacsak nem kérdeznek, főleg nem beszélek. Persze nagyon kedves vagyok, a barátaimmal nyitott, és melegszívű (asszem), de a felszínes kapcsolatokat nem szoktam erőltetni. 

Már a nyelvtanáros tanfolyamon is észrevettem, hogy a többiek mennyire könnyen összehaverkodnak, milyen könnyedén nyomatják a társalgást.  Hiii, how are you... how was the weekend, woooow really....? aaaah I know what you mean, me toooooo... És ez így vég nélkül. És emiatt mindig picit úgy éreztem hogy kilógok... Mert tőlem ez a típusú társalgás borzasztóan messze áll. Próbálkoztak ám velem is ezzel a felszínes fecsegéssel, de nekem ez nem ment. Én csak akkor adok ki dolgokat, ha tényleg úgy érzem, hogy érdekli a másikat. Ha udvariasságból kérdez, akkor én minek erőlködjek? Persze jóban lettem azzal a 2-3 emberrel akivel sok időt töltöttem együtt, de még nekik is eléggé nehéz volt megnyílnom. 

És most, hogy már majdnem 4 hete ott dolgozom az iskolában, észre kell vennem, hogy itt sem megy annyira jól, és bevallom, nem is nagyon erőltetem a dolgot. A kollégáim 80%-ának még mindig nem tudom a nevét (szerintem ők sem az enyémet), csinálom a dolgom, sokat vagyok egyedül, és őszintén szólva, mindent megteszek, hogy ez így is maradjon - nem szándékosan. Van persze néhány kolléga (3-4-5) akivel valahogy magától jött, hogy (valamennyire) jóban vagyunk, de a többiekkel az időjáráson, meg azon kívül, hogy hogy na, milyennek találom a sulit, nem nagyon beszélgetek. És az is zavar, hogy a társalgás nagy része panasz, és szenvedés, hogy mennyire nehéz a diákokkal, és milyen szörnyű ez az egész... Persze, tudom én is, és megértem őket, de hát nem lehet másról beszélgetni? 

Most úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő időszakban (években) sok időt fogok ezekkel az emberekkel tölteni. A kollégáim lesznek. És nem érzek semmiféle ingerenciát, hogy (sokkal) közelebb kerüljek hozzájuk. Én vagyok fura? Vagy ez idővel magától kialakul?

Cecile Veilhan

Mese

És még van olyan is, aminek nagyon örülök, és szinte hihetetlen. Szóval tudjátok, meséltem, hogy eléggé alacsony fizetési kategóriába estem, mivel nem fogadták el tanítási tapasztalatnak a nyelviskolát. Nem nagyon kevés (de), de hát na... Jobban esett volna ha eggyel magasabba esek, ami mondjuk havonta 30 ezerrel több - főleg, ha már ennyire sok órám van, de tényleg, az összes kollégámnál többet tanítok. De mindegy, úgy voltam vele, hogy ez van, én ki tudom egészíteni a magántanítványokból, meg a zenéből is jön egy pici pénz, szóval mindent összevetve who am I to complain. Minden rendben. 

És erre jön ma az igazgató, leül velem szemben, hogy lenne még egy pici Mikulás ajándéka számomra. És közli, hogy ebben a kategóriában sokkal kevesebb kötelező órám lenne, és azt, amit ezen felül tanítok, azt kifizetik nekem óradíjban. És ez olyan sok, hogy több lesz a fizum, mintha a következő kategóriában lennék... Ez szerintem mesébe illő!

 Lynette Sherrard

It's all around

Ami pedig a karácsonyt és a hangulatot illeti, fura módon nem vagyok szomorú miatta, és nem érzem úgy, hogy hagyjon ezzel mindenki, sőt, minden oké. Szombat délelőtt vettem mindenféle téli finomságot a piacon, mandarint, szárított gyümölcsöket, mogyorót, és megnézegettem a fenyőket is (meseszépek vannak). Árultak ágakat összekötve, és olyan finom fenyőillat volt, hogy vettem magamnak egy adagot 500 ft-ért. Aztán előhalásztam a tündibündi díszeimet, s ez lett belőle, a diákjaim ma olvadoztak tőle:

És azt is eldöntöttem már, hogy igen, lesz karácsonyfám. Nem túl nagy, de igazi, fenyőillatú fácska. És már azt is tudom, hogy december 21-én már itt fog állni a nappalimban, hogy igazán ki tudjam élvezni, és a karácsonyi készülődés, sütés, filmnézés, unokaöcsihugis mesenézés mellé már megadja az alaphangulatot.

Álca

Tegnap este fél 10-kor lefeküdtem aludni. És mégis, ma reggel annyira mindegy volt minden mikor reggel fél 7-kor csörgött az óra, hogy annyi erőm volt, hogy magamra rángassam a legkényelmesebb ruháimat, összefogjam a hajam, megmossam az arcom, fogat mossak, egy pici pirosítót rakjak föl (még szempillaspirált se, remélem érzitek a helyzet komolyságát), a tuti hidegbiztos bundás bakancsomba bújjak, kabátot, sálat és sapkát vegyek, bringára üljek, majd 7:59-kor beessek a suliba. Aztán a legviccesebb az, hogy maguk a diákok annyira nyűgösek és elnyűttek ilyenkor hétfőn, hogy hozzájuk képest én vagyok a kipihentség mintaképe, és az egyik diák ma meg is kérdezte, hogy "a tanárnő hogy csinálja, hogy mindig ilyen fitt"? 

Háttööö. Jó a pirosítóm. 

Fügepálinka

Tegnap megnyitottam a megnyitnivaló kiállítást, aminek a szövegét két órával előtte írtam meg. Már nem izgultam előtte, legalábbis nem úgy mint a múltkor. Nem volt a szövegben semmi kuriózum, nem volt olyan személyes mint a múltkor, mert persze most egy konkrét művészről és a munkásságáról kellett beszélnem. Volt egy halom olyan dolog amit muszáj volt elmondani, és így nem nagyon maradt már idő, hogy önkifejezzek. De így is jól sikerült, és jó érzés, hogy nekem ezek a dolgok nem okoznak gondot. 

Utána mulattunk, és rengeteget beszélgettem, és túl sokat ittam, mert egy ilyen mulatság közepette valahogy olyan jó ötletnek tűnik a sokan együtt ivott fügepálinka, úgyhogy a mai napon csak ebédelni voltam képes kimászni az ágyból, és azóta meg itt pihegek a kanapén, és nyalogatom a sebeimet. Egy elvesztegetett nap, nagyon sajnálom, annyi mindent akartam volna csinálni, ilyet most egy jó darabig nem. Táncoltunk is sokat, ami nagyon rámfért, meg volt egy pasi, akire rá kellett szólnom, hogy ne mászkáljon utánam, mint valami kiskutya. Ez akár hízelgő is lehetne, mert nyilvánvalóan odavan értem, de az a helyzet, hogy ha ismernétek, akkor ti sem akarnátok hogy mászkáljon utánam. És ökörködtünk, és nevettünk, és sírtunk (én nem, csak vigasztaltam), és kvázi minden ott lévő barátomat megölelgettem és megpuszilgattam, úgyhogy most picit enyhült a szeretethiányom. 

Ezzel a társasággal egyébként, akik fiúk-lányok vegyesen, nyár vége óta járok csak össze, és nagyon cukik hogy így befogadtak, és hívnak, pedig mindenki 10 évvel fiatalabb nálam. Őszintén szólva, csak reménykedni tudok, hogy nem úgy tekintenek rám (mert ki tudja, mi jár a mai fiatalok eszében), mint a szánalmas és öreg Molnár Ilonkára, aki velük mulat hajnalig, és ölelgeti és puszilgatja őket, ahelyett hogy otthon kötögetne a Legyen ön is milliomos előtt. És ott volt egy volt általános iskolai osztálytársam (T. kedvéért: K. Gergő), aki engem mindig levegőnek nézett, meg a felesége, és nagyon furi volt érzékelni, hogy most őszinte rajongással tekintenek rám, mint valami híres emberre, és mesélik, hogy büszkén szokták mondani másoknak, hogy én a Gergő osztálytársa voltam, és kérdezgetnek meg meséltetnek. Pedig én ugyanaz a lány vagyok most is, aki általánosban voltam, amikor viszont levegőnek voltam nézve. 

Az este fénypontja viszont az volt, hogy a DJ barátnőjének egy tüneményes lány pulija van, aki ott volt vele, és miután megmutattam az én kutyám képét neki a telefonomon, azonnal randevút kért tőlünk: együtt megyünk majd sétálni, aztán ha szimpik egymásnak a blökik, akkor majd továbbgondoljuk a dolgokat. Hát nem izgi? 

Pretty, colourful & happy

Inkább nem mesélem el a napomat. :) 

Itthon már persze jó, de annyi agyi kapacitásom maradt körülbelül, hogy vacsit főzzek, töltsek magamnak egy pohár vörösbort, TV Paprikát bambuljak, és képeket nézegessek a Pinteresten - iszonyúan jólesik teljesen kikapcsolni, és mindenféle igen kevéssé intellektuális dologra koncentrálni. Úgyhogy ti is ilyesmit kaptok.  

Én tudom, hogy lányoknak nem nehéz ajándékot adni, de mégis, azért összeszedtem néhány olyan ajándékot, aminek személy szerint én nagyon örülnék. Hátha a barátnőtök, testvéretek is!

1. Mylo, a szempárna

Mindenkit nagyon irigylek aki teljesen be tudja sötétíteni a hálószobáját. Én nem vagyok ilyen szerencsés, viszont a szemmaszkom megoldotta ezt a problémát, reggel, ha aludhatok még tovább, vagy a hétvégi sziesztához - csak felhúzom, és mint a kismadár, akinek letakarták a kalitkáját, már alszom is! Bár nekem nem ilyen dizájnos darabom van, de a Mylo készít olyan párnácskákat, amik nem elég hogy sötétítőként funkcionálnak, de ezen felül nyugtatnak is, mivel levendulával vannak töltve, és ami a legfontosabb, gyönyörűek! Bárkinek - fiúnak, lánynak, nagymamának, pasinak - adható, és én is kérek ilyet karácsonyra! Tippelhettek, melyiket szeretném a három közül.

Itt találod: Dec. 8. - Wamp Dec. 15. -Wamp Dec. 22. -Wamp 

Ár: 3900ft

2. Body Shop

Tapasztalatból tudom, sokszor adtam már ajándékba, egy tusfürdő-testvaj szinte minden nőnél telitalálat. Az én kedvenceim az olivás és a mangós változatok, de most láttam, hogy van már mézes és mandarinos is, a csokisról meg a sheavajasról meg már nem is beszélve, és persze ízlések és pofonok. 

Itt találod: Aréna Pláza

Ár: tusfürdő: 1690ft body butter: 4990ft

4. O.P.I. 

Itthon is van már O.P.I., amit én egy nagyon jó körömlakknak tartok. És annyi gyönyörű szín van belőle... Nem lehet vele mellélőni. Én az utóbbi egy hónapban két barátnőmnek is adtam szülinapra, és jó volt látni az örömöt, amit okoztam. 

Itt találod: Douglas parfümériák

Ár: 2800ft

4. Széchenyi fürdő

Közhely, hogy ajándékozzunk élményt, de tényleg, lehet annál jobb ajándékot kitalálni? 

Én tervezem, hogy az egyik legjobb barátnőmet a két ünnep közt elviszem a Széchenyi fürdőbe, és reményeim szerint majd a hóbuckák közt ülünk majd a gőzölgő vízben. Én annyi mindenkitől hallom, hogy sosem járt még ott - a legeslegnagyobb hiba amit el tudok képzelni. Azonnal pótlandó. 

Itt találod: :)

Ár: 4100ft

Na ennyire futotta ma este, de legalább magamat elszórakoztattam. :)

Viszlát

Napokra előretekintve nincsen egy szabad percem sem megint, néhány hete pedig még nem győztem lóbálni a lábam: milyen fura az élet. Holnap egy jazz koncertre megyek, szombaton pedig megnyitom egy barátnőm kiállítását, ahol nagyon okosakat kell majd mondanom. Ma emiatt összedugtuk a fejünket egy kicsit, és beindult a kreatív vénám. Néhány ötletemmel felforgattam az egész tervet fenekestül, ami miatt az összes szervező szid szerintem, viszont nagyon izgalmas és színes lesz így. 

Reggel(i)

Ma csak 3/4 10-re kell mennem hogy megtartsak ezer hat órát, és így tudtam 8 órát aludni, 7-kor kelni, ácsorogni a forró zuhany alatt, hosszan reggelizgetni (2 adagot, öööö) és kávézgatni, kutyát sétáltatni, blogokat olvasgatni, rádiót hallgatni és szépítkezni. Szerintem így kellene ezt minden nap, ez a 8 órás sulikezdés szerintem vicc. (Gondolom az oktatásügyi minisztériumban már írják is át a szabályzatot a kedvemért.)

Zárójeles poszt

(Csak hogy tudjátok: nem, nem gyógyultam még meg. Még ha nem is figyelek rá, csendesen azért zúgolódik a szívem. Muszáj hogy bevalljam magamnak, mert minek is hazudnék: azt hiszem, sajnos még mindig szerelmes vagyok. Nem, nem abba aki miatt itt ülök egyedül, és legózom a szívem és az életem, hanem abba, akihez hozzámentem feleségül. Nagyon hiányzik, és őszintén szólva, nem tudom mikor fogom tudni elfelejteni őt. Hosszú, hosszú út lesz.)

Napsütés

Az imént elkezdtem itt ecsetelni a napi sulis mizériákat, meg a mai tanári értekezletet és a délután 5-ig tartó szülői fogadóórát. De aztán rájöttem hogy hogy sokkal szívesebben mesélem el nektek, hogy az egy órás ebédszünetemben, ahelyett hogy ücsörögtem volna bent, mint a többiek, elmentem biciklizni a napsütötte Dunaparton. Annyira gyönyörű idő volt, és annyira ragyogott a nap, hogy le kellett vennem a sálam és a kesztyűm, mert melegem volt. Aztán leraktam a Főtéren a bicajt, megnéztem a karácsonyi bódékat, ittam egy kávét, ettem két macaront, majd kicsit feltöltődve visszatekertem a suliba. 

christen treat

Auuuuuu

Ma este 9- kor le fogok feküdni aludni. Tényleg!

Couleurs pour diner

Már egy ideje tervezem hogy átrendezem a könyvespolcom, mivel amikor nyár végén visszakaptam a cuccaimat, felhánytam a könyveimet a könyvespolcokra minden logikát nélkülözve, és azóta nem volt kedvem rájuk nézni, főleg, hogy annyi minden hiányzik közülük. De egyre inkább rendben van a lakás, már csak néhány képkeret hiányzik, egy komód/tálaló, meg egy olvasólámpa a kanapé mögé, és hát egyre inkább rendben vagyok én is, így egyre inkább szúrta a szemem a dolog. Úgyhogy ez volt a ma esti program: átrendeztem a könyveimet. Végül nem színkódoltam őket, pedig óriási volt a kísértés, de úgy soha semmit nem találtam volna meg. Azért persze színfoltokat elszórtam itt-ott, és tessék, végre vannak matrjoskáim is. 

És még társaságom is akadt, igaz, nem túl aktív:

                                                 

Na jó, ezennel abbahagyom a pörgést a hétvégére és alszom, reggel 6-kor kelek. Jóéjt!

Olivér- és gasztrohangsúlyos hétvége

Valahogy az időhiánnyal párhuzamosan talán energikusabb is lettem, vagy csak tudatosult bennem hogy milyen értékes az időm, és ki kell használnom minden percem, hogy nehogy elszaladjon mellettem az élet, nem tudom. De ezen a hétvégén annyi mindent csináltam, mint már régen nem. A színház és a kiállítás mellett volt pici mulatozás, evés-ivás, találkozók, jövés-menés, és még aludni is sikerült. Nem is értem magam, hogyan tölthettem egész hétvégéket úgy, hogy itthon néztem a sorozatokat és szomorkodtam. Elmesélem, micsoda jó kis dolgok történtek velem, jó?

• Pénteken a lyukasóráim alatt elintéztem minden készülést hétfőre és keddre, így már haza sem hoztam a könyveimet.
• Pénteken és szombaton barátnőztem egy csomót (3 félét, igazit, tartalmasat, beszélgetőset, programdúsat), minden hétvégén szeretnék ilyet!
• Kicsit ránéztünk a karácsonyi vásárra a Vörösmarty téren. Mondjuk mindössze 7 percig bírtuk a tömeget, aztán meg alig bírtunk kikavarodni onnan. Pedig régen hogy szerettem!
• Péntek este voltam Movemberes bajusz partin, ahol zsűriznem kellett a fiatalemberek hetyke bajszát, hát az nagyon vicces volt. Ugyanitt vállalom kockahasak, bicepszek és férfifenekek zsűrizését is. 
• Ettem tengerigyümis spagettit a kedvenc olasz helyemen (a Vígszínház melletti Okay Italia), és ittam hozzá Olivért. A szokásos, tökéletes, karácsony előtti barátnős vacsi.
• Szombat délután Pannival meg anyuval megnéztük a L'ecsót. Annál hangulatosabb mese (csupa kulinária, Párizs és francia akcentus) szerintem nincs. Aztán a kicsi bealudt a macskával együtt a kagylófotelemben, úgyhogy végül anyuval néztük végig. 
• Kipróbáltuk a Pad Thai wokbárt a Gozsdu udvarban, ahol te állítod össze hogy milyen tészta legyen milyen feltétekkel meg szósszal (persze nekem rizstészta, rákok, zöldségek, ananász és édes-savanyú szósz), ott előtted összewokozza a thai szakács, és a végén papírdobozban kapod. És még így sincs az egésznek gyorskaja hangulata, illetve ha az is tulajdonképpen, ezt nagyon magas színvonalon hozzák. Mmmmmm. Iszonyat nagy mázli hogy itt, ahol én lakom, nincsen ilyen hely. 
• Kaptam Ilcsiket♥! A bőröm azonnal kétszer olyan szép lett.
• Elkezdett szomorú lenni a hajam, én meg szintén, hogy mehetek a fodrászomhoz arany áron, de aztán fogtam az ollót, és levágtam másfél centit a frufrumból, és azóta megint minden oké, haha! Így oldódjon meg minden problémám. 
• Kaptam fizut már 2 hét után... :)
• ...aminek egy részét el is költöttem étkészletre. Viszont most vannak meseszép (türkiz, lila és lime színű, nyomott mintás, mázas) tányérjaim!
• Ennek örömére ma vasárnapi ebéd gyanánt készítettem rántott csirkecombot krumplipürével. Anyukám borsólevessel és párolt káposztával, apu pedig a cukiból hozott somlóival járult hozzá a menühöz, szóval jól összedolgoztunk. És ittunk hozzá egy pohár Olivért. Szerintem ennél finomabb vasárnapi ebéd nincs.