Gyere

Nem vagyok egy nagy kiránduló, egyrészt általában úgy gondolom, hogy ha oda lehet menni bicajjal, akkor minek mennénk gyalog, másrészt úgy vagyok vele mint a síeléssel, hogy jó, meg szép, tetszik a táj, és bejön a mozgás, de azt a részét élvezem a legjobban, mikor le lehet venni a bakancsot, kapok meleg kaját és forraltbort, mehetek szaunázni, és felhelyezhetem a fáradt fenekemet a kanapéra. Szóval ekkora kiránduló vagyok. Ami egyébként elég elég nagy luxus, mert itt lakom a Börzsöny lábánál, szemben meg ott a Pilis, ami a kedvenc kirándulókörnyékem, szóval van amiatt bűntudatom, hogy nem sokat mozdulok ki a városból, vagy ha igen, akkor csak tekerni. Sőt, a nyáron elajándékoztam a túrabakancsomat is, mert egyrészt mindig feltörte a lábam, másrészt... Évek óta nem használtam. 

Ez a fiú viszont szeret kirándulni, és elvitt az utóbbi két hétvégén itt hozzánk aránylag közel. Meglepően jólesett a természetben lenni, meg hát gyönyörű most minden. 

ez a Bajdázó tó, csodaszép, Királyrétre kell fölmenni, és oda van nagyon közel

ez meg én vagyok

ez a hely meg, mint valami tündérmese helyszíne

❤

Asszem, ha ez így megy tovább, kell nekem egy túrabakancs. 

Relief

Ezt a sztorit nem meséltem. Igazság szerint nem véletlenül, alig van valaki, akinek elmondtam, gondolni sem szerettem rá, hogy ilyesmi történt velem. 

Az volt, hogy már egy ideje szerettem volna új telefont venni. Nyáron az érettségikért kaptam egy csomó pénzt, kb annyit, amennyibe a kinézett kütyü került, úgyhogy nem kellett hozzányúlnom a spórolt pénzemhez sem, kinéztem, hol a legolcsóbb, bementem a boltba, és megvettem a régi, 5 éves, imádott, amúgy még működő mobilom legújabb változatát.

Ekkor történt, hogy kaptam egy emailt, hogy biztonsági okokból változtassam meg az apple ID-m jelszavát. Én meg teljesen meglepődtem/megijedtem, felmentem a linkelt oldalra, és mint egy totál naiv, zöldfülű felhasználó, aki még sosem hallott az internetes trükkös csalásokról, bepötyögtem a régi, majd az új jelszavam... Full gáz, én sem értem, hogy nem esett le. Ugyanis orosz hackerek áldozatául estem, pont azt csináltam, amit szerettek volna, lenyúlták az adataimat, távolról belenyúltak a telefonba, és néhány perc múlva már csak egy angol nyelvű üzenet látszott a telefonom képernyőjén, hogy ezt beszoptad, cicus, küldjél 20 dolcsit, és akkor újra használhatod a telefonodat, mert addig bizony nem. Szar ügy, ugye?

Annyi volt a mázlim, hogy ez a régi telefonomhoz tartozó apple ID volt, az új mobilon már újat használtam, így annak nem lett semmi baja. Viszont a régit, bár szerettem volna a sógornőmnek adni, nem lehetett használni, be sem lehetett rá lépni, hogy reseteljem, vagy bármi. Két opció lett volna, az egyik, hogy megváltoztatom minden kapcsolódó jelszavam, de sajna a másodlagos emailem már nem létezik (lúzer vagyok, mindegy), így nem sikerült, a másik, hogy küldöm a váltságdíjat Igornak és Szásának a túszul ejtett telefonért, de terroristákkal ugye nem tárgyalunk. 

Amúgy durva, hogy képzeljétek, azt csinálják, hogy időnként bejelentkeznek a profiloddal, amiről ugye kapsz emailt, mert nem a megszokott a hely meg a gép, amit használnak, ez szerintem lelki terror, vagy pszichológiai hadviselés, és működik, nagyon nyomasztott. 

Na de a lényeg a lényeg, hogy valamelyik nap megint jöttek az e-mailek, hogy használják az apple ID-m nemtudomhonnan, lockolták is, én meg szétstresszeltem magam emiatt, ugyanis attól féltem, hogy elvesztem az iPadem is, na és elmeséltem a pasimnak. Ő pedig, mint kiderült, tud hackerkedni, úgyhogy néhány óra alatt visszakaptam mindent, az apple ID-m, az iCloudom, meg a telefont is vadiúj, szűz software-rel, fenyegető üzenet nélkül, úgyhogy a sógornőm mégiscsak kaphat egy szint új telefont. Nekem pedig kiderült, hogy van egy saját, külön bejáratú, etikus hackerem. Biztos faszságnak tűnik, de nem tudom elmondani, mekkora kő esett le a szívemről, óriási megkönnyebbülés. 

Ami viszont nagyon durva, hogy azóta többen is meséltek hasonló sztorikat túszul esett laptopról, telefonról - veletek történt már ilyen? 

Boooring - pont, ahogy szeretem

A lányok mondták, hogy blogoljak, én meg írtam nekik, hogy én csak olyan posztokat tudok írni, mint mikor tudjátok, valaki küld messengeren egy piros szívecskét, és mikor megnyitod, ötmillió piros szívecske felszáll. Azt most képzeljétek ide.

De amúgy igazából nem csak erről szól most minden, mert sokat dolgozom, és a nap elején még valószínűleg azt írtam volna, hogy flow van, és mindenki cukimuki, kollégák és gyerekek egyaránt, de közben annyira elrontották a kedvemet (egy gyerek, de basszus, hihetetlen), hogy kb hagynám a picsába az egészet, és hazamennék.  Nem tudom, hogy kell csinálni, hogy az ember ne vegye magára, és nem tudom elképzelni, milyen lehet, ha támogató környezet helyett folyamatos konfliktusokkal és igazságtalan basztatással kell megküzdened a munkád során. Én nagyon laza ember vagyok, nekem kb minden mindegy, de azért nekem is van, ami sok. Na mindegy, már csak egy óra, és mehetek haza. Ott meg kezdődik a második műszak. 

Gondolkodtunk rajta, hogy elutazunk a hosszú hétvégén valahova kicsit, de aztán én őszintén elmondtam neki, hogy kb arra vágyom, hogy sokáig aludhassak, pizsamában, sokáig ihassam a kávém, miközben a kutya fülét morzsolgatom, bevásárolhassak a piacon valami jó kis őszi Jamie Oliver-féle raguhoz, ebéd után legyen némi gesztenye- és színes levél-rugdosás, majd filmeket nézhessek a kanapéról. És kiderült, hogy ő is pont ennyire fáradt, szóval ezt megbeszéltük. 

 

No problem

Tegnap meló után bementem Budapestre, volt némi vásárolnivalóm, vettem szempillaspirált, mert már botrány volt a régi, kettőt, hogy legyen nála is, amikor ott alszom (Clinique mindkettő, majd elmesélem a tapasztalatokat), egy szürke, basic, alakkövetős pamutruhát a H&M-ben, meg pótoltam a kókuszos Body Shop parfümöt, ami a kedvencem most, és elfogyott. Végül nem mentünk koncertre, nem volt kedvünk, mert hullák voltunk mindketten, esett az eső és hideg volt, hanem hazajöttünk együtt. Először nála vacsiztunk, megimádtuk a kutyáját, meg ő megsétáltatta az esőben, majd kissé kalandosan átjöttünk hozzám, befűtöttem, csináltam második vacsit (pirítóst, megpakolva mozzarella szeletekkel, apróra vágott szárított paradicsommal és bazsalikommal), föltelepedtünk a kanapémra és romantikáztunk.

Most meg hazament, mert ma nála van a kissrác, én meg ülök pizsamában a kanapémon a takaró alatt, anyukám máglyarakásával meg egy kancsó hársfateával, zenét hallgatok, és azon gondolkodom, hogy mennyire nincsenek gondjaim. Valamelyik nap kimostam a sötétkék ingemet, amin kicsi, színes léghajók hőlégballonok vannak, mikor megszáradt, kivasaltam, és amikor felvettem, feltűnt, hogy némileg összement - na, és szerintem ez a legkomolyabb problémám most. 

Szóval ez a fiú szintén elvált, van egy kisfia. Nekem még sosem volt olyan pasim, akinek volt gyereke. Az exférjemmel nagyon szerettünk volna, de nem jött össze, tegyük hozzá, hál'istennek. Tudom, hogy van olyan lány, akinél kizáró ok a gyerek, meg ugye az ex, az anyuka valamilyen szinten muszáj, hogy jelen legyen a srác életében, és hát azt ki szereti. Nekem mondjuk nincsenek ilyen típusú előítéleteim, illetve hát sosem gondoltam igazán bele, milyen lehet egy ilyen szitu. Nekem igazából nem az fura, ha egy férfi a harmincas évei közepén-végén elvált és gyerekei vannak, hanem ha még semmi ilyesmi nem történt vele, se egy hosszú kapcsolat, se semmi. És azt is észrevettem, hogy amiatt, hogy sokat mesél a fiáról (akivel még nem találkoztam*), meg hogy miket csinálnak együtt,  olyan oldalát is látom (és elolvadok tőle), amit amúgy jóval lassabban ismerhetnék meg, például, hogy iszonyúan gondoskodó, felelősségteljes, vicces és kreatív.

*de közben meg már de. <3

Winter is coming

Volt egy pont ma, hogy megörültem, h már csak 2 órám van (no meg még otthon 2, este 6-ig), de aztán kiderült, hogy több van annál, és helyettesítenem is kell egy fizika órát, ami amúgy azt jelenti, hogy csak felügyelek meg beszélgetek, a gyerekek meg esznek, pihiznek, zenét hallgatnak, szóval nem gáz, de bent kell lenni. Na mindegy, aztán csak vége lett a napnak. Közben történt egy jó dolog is, hogy csak most készült el a terembeosztás, és lett saját tantermem, ami óriási szó - jó, nem a sajátom a terem, de amikor csak tudtak, oda raktak be. Ez pedig az új nyelvi labor, annyira örülök neki! Így bármikor tudok az óráimon izgi feladatokat mutatni, sőt, akár azt is mondhatom, hogy nem kell könyvet hozniuk, mert bármikor bármit ki tudok rakni eléjük, a listeningeket egyenesen a fülükbe - sokkal, ezerszer hatékonyabban tudok így dolgozni, egyszerűen azért, mert a kölykök sokkal érdeklődőbbek így, de komolyan, óriási a motivációbeli különbség. 

Mindjárt vége ennek a hónapnak, nagyon durva, hogy már majd 2 hónapja tart a suli. Én a hideg idő beköszöntével a nyárhoz képest mindig nagyon leülök, és most is úgy alakult, hogy semmi különöset nem csináltam, már azon kívül, hogy rengeteget dolgoztam, meg összeismerkedtem egy fiatalemberrel, akivel azóta eléggé összenőttünk. Az előbb gondolkodtam, mikor voltam utoljára Budapesten, és nem emlékszem. Ja, de, közben eszembe jutott, voltunk egy koncerten a 2. randinkon, meg előtte Pillával mulatozni. Hiányzik Budapest, én így ősszel is nagyon bírom, persze, jobb lenne, ha sütne a nap, de szerintem az eső is hangulatos, már ha nem kell lemásznom a kanapémról. Holnap amúgy lesz bent dolgom, kicsit csavargok délután, meg elintézek ezt-azt, nagyon van kedvem hozzá, meg este is koncertre megyünk. 

Most sem, és az előző hónapban se sok mindent csináltam, nem is nagyon vásároltam, egy csomó pénzt félre tudtam tenni. Az a technikám, hogy mivel én ugye a magántanítványoktól készpénzt kapok, a hónap 2. felétől, amikor már minden be van fizetve, nem nyúlok a bankszámlámhoz, hanem mindenre csak abból költök, amit itthon, a diákjaimtól kapok. Most is ez a terv, hogy majd amikor arra vágyom, meg mehetnékem van, akkor kicsit jobban ki lehessen rúgni a hámból. Jön a karácsony is, bár az ajándékozás nálunk nem tétel, mert a családban nem szoktunk, csak a gyerekeknek - de mégis sokkal többet költök olyankor, mert szünet van, és csavargás, leárazások, meg főzés, vendégség, forralt bor, vacsik itt-ott, hát így. 

zuhogott az eső, és még sárhányóm sincs. mondjuk az a nagyobb szívás, amikor hó esik.

A szünetről jut eszembe: még 1 hét, és lesz 9 napnyi őszi szünet. ❤

Anya

Pénteken két végzős osztálynak is fotózása lesz, ami azért vicces, mert iszonyúan náthás vagyok, úgyhogy enyhén szólva nem érzem magam fotogénnek. Hát, mindegy, ez van.

Ma meg az egyik osztályban az egyik lány egyszer csak megszólalt nekem, hogy "Anya, hányadik oldal?" 

Vagy fél órán keresztül röhögcséltünk ezen. Hát ja, kicsit sok órám van velük (heti 6). 

Reggel - ülve alszik, míg reggelit nem kap

Take it slow

Náthás vagyok, komolyan, mindig van valami. Mondjuk semmi bajom azon kívül, hogy tele van cuccal a fejem, 10 db/perc a zsepiadagom, és alvás közben nem kapok levegőt, szóval nem szomorkodom, szerintem hétvégére jobb lesz, már bevetettem az infralámpát.

És hát nátha ide, nátha oda, az én hangulatom csupa nyár. Bennem van a gát, hogy írjak róla, hogy mi történik köztünk, mert mit is írhatnék. Kb nem hiszem el, hogy ilyen ez az egész, és hogy 2 hét alatt ide jutottunk. Persze, mondogatom én magamnak, hogy nyugi, nyugi, take it slow, de közben meg... Ez van, várom, hogy olyan szitukba keveredjünk együtt, amikbe még nem, akár jók, akár nehezek, fejeseket akarok vele ugrálni mindenbe, be akarom vonni az életembe, mutatni akarok neki egy csomó mindent, be akarom mutatni mindenkinek, akit ismerek, élvezni akarom, hogy nincsenek tabuk, és hogy ennyire egyértelmű, kérdések nélküli, simán megbeszélhető köztünk minden. És most ne csöpögős romantikát képzeljetek, mert hosszúak a napok, rengeteg munka van, így kb az uncsi hétköznapokat, meg a nehezen ébredős reggeleket toljuk együtt már most, de ezek a napok egyáltalán nem uncsi hétköznap-ízűek, hanem kurvajók. Tegnap főztem neki, és megint megállapítottam, hogy annál, ha valaki neked főz, csak az jobb érzés, ha te konyhatündérkedsz neki - imádom kitalálni, hogy mi legyen a menü, bevásárolni hozzá, készülni. Na, nem áll szándékomban csöpögni, kb ekkora kalandok vannak. Tinderezzetek ti is:). 

Ma erre ébredtük: 

Köszi

Annak ellenére, hogy 7 órát aludtam és csak 11-re mentem dolgozni, olyan álmos voltam ma egész nap, hogy azt hittem, elpusztulok. Arról már nem is beszélve, hogy 3-ra elvittem az osztályomból néhány lányt, meg anyukámat színházba egy egészen ígéretes darabra (egy diákbérlet első előadása), és mikor odaértünk, persze mindenki kiöltözve, akkor kiderült, hogy elmarad a darab, majd valamikor novemberben lesz megtartva. 

Én nem vagyok az a típus, aki panaszt tesz bárhol, mindig úgy vagyok vele, hogy ha így alakult, hát így alakult, minek belesírni a kifolyt tejbe (ezt anyukám szokta mondani), de most nagyon kiakadtam. Tegnap este kapta meg a szervező kolléganőm az emailt, hogy az előadás előtt átvehetjük a pénztárban a jegyeket, és bár állítólag később küldtek neki egy emailt, hogy jaaaa, de aműgy elmarad az előadás, de ő valószínűleg azt már nem olvasta, úgyhogy eszembe sem jutott, hogy bármi gond akadhat. Bár délelőtt volt egy fura érzésem, nem konkrétan ez, de valami miatt megnéztem a színház honlapját meg a facebook oldalukat, és egy szóval sem említették, hogy elmaradna az előadás. Mindenesetre az info hozzám nem jutott el, és odarángattam a gyerekeket, ami egyrészt vérciki volt, ugyanis így lekésték a buszaikat is, meg hát amúgy is, gáz. Gondolkodom, mit csináljak, szerintem simán hozzávághatnák a lányokhoz a bérletet ingyen. 

Sunday, funday

Vasárnap meg, ugye tudjuk, én szeretek délig pizsiben lenni, és teljesen leereszteni, általában csak a kutyi kedvéért mozdulok ki otthonról, vagy a bolhapiacra. De most csak egy napos volt a hétvége, és luxusnak tűnt semmittevéssel tölteni. Már előre kitaláltuk, hogy kirándulni fogunk, és szerencsére gyönyörű idő kerekedett, úgyhogy elmentünk Katalinpusztára, ahol egy zseniális kirándulóközpont (katt) van. Szendehelyig kell elmenni autóval, és onnan indul egy tanösvényekkel tarkított útvonal, amit sebességtől függően (mi kábé andalogtunk, fotóztunk, kutyáztunk, dumáltunk) körülbelül másfél-két óra alatt végig lehet járni. Vannak dzsungel-hangulatú részek, erdei séták, hegyek-völgyek, pihenők, tavak, de végig madárcsicsergős és gyönyörű, főleg így ősszel. Én teljesen ki tudtam kapcsolódni, mondjuk jól el is fáradtam, de a szó legjobb értelmében. Ha szerettek kirándulni, és még nem jártatok itt, mindenképp menjetek el, míg ilyen szép idő van hétvégenként. 

Let me introduce you to

Pénteken végül már annyira fáradt voltam, hogy miután hazaértem, sétáltunk egy nagyot a kutyával, és kb ennyi volt a nap. Szombaton kb mintha a fogamat húzták volna, olyan volt felkelni és bemenni a suliba, de ott már jó volt, sokat ökörködtünk, szerintem egy szombati, nyögvenyelős munkanapból ennél nem lehetett volna sokkal többet kihozni. Van egy barátnőm, aki szintén nyelvtanár, egy általános iskolában dolgozik, és azt meséli, hogy rossz a hangulat a kollégák között, sok az ellentét, és konkrétan betartanak egymásnak, nem segítenek stb. Nem mondom, hogy nekem minden kollégám jó fej, de 98%-ban igen, mindenki maximálisan segítőkész és barátságos, nagyon-nagyon jó a légkör, szeretek itt lenni. Az elején kicsit úgy éreztem, hogy kilógok a sorból, és talán most is picit, de úgy érzem, hogy kicsit mozgatórugója lettem a közösségnek és nagyon szépen megtaláltam a helyem, jól érzem magam közöttük.  

Szombaton úgy volt, hogy randizunk, és főzök vacsit, de anyukám megfőzte a szezon első töltött káposztáját, kábé egy kondérnyit, és megtámogatta az eseményt egy nagy adaggal, úgyhogy csak némi francia stílusú meggyes-almás lepényt sütöttem, hogy azért csepegtessek valamit a konyhatündér-tudományomból is. Nagyon szeretek főzni, és nem is emlékszem, mikor ettem utoljára anyuéknál, de nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, mikor kezembe nyomta a tálat a még forró, illatozó káposztával. Alig bírtam kivárni az estét, hogy megérkezzen a pasim, és együnk, elég nagy boldogság volt együtt leülni az asztalhoz. 

A válásom szerintem legalább annyira megviselte anyuékat, mint engem - na jó, nem annyira, illetve másképp, de tény, hogy durva lehetett végignézni azt a szakításunk utáni egy évet. Ők maximálisan befogadták az exférjem, mintha a saját fiuk lett volna, aztán ő eltűnt egyik napról a másikra, nekem meg összetörte a szívem. Azóta nem sok srácot prezentáltam nekik, illetve kábé csak ha muszáj volt, és mindig úgy éreztem, hogy fenntartásokkal kezelik a mellettem feltűnő férfiembereket, tegyük hozzá, legtöbbször jogosan. Tavaly nyáron, több, mint egy éve hoztam haza utoljára fiút, de most azért persze kiszúrták már, hogy valaki itt aludt néhányszor, meg időnként én is eltünedezem estére, és csak reggel jövök haza, de soha nem kérdeznek, maximálisan tiszteletben tartják a magánéletem. De most, amikor meséltem, hogy megyek vásárolni, mert este vendégem lesz, és főzni fogok neki, akkor anya egyből mondta, hogy főzz, ha akarsz, de vihetsz nyugodtan töltött káposztát is. Lehet, hogy ez másnak nem mond sokat, de én érzem, hogy ez egy jel, hogy mint ahogy az enyémek, az ő sebeik is begyógyultak már, és újra el tudnának fogadni valakit, aki mellett jó nekem. Amúgy asszem, én is el tudnék fogadni valakit, aki mellett jó nekem. És most úgy tűnik, hogy jó. 

fuck the police

Ó jaj

Ma csak 4 óránk van megtartva, utána továbbképzés lesz. Holnap is továbbképzés lesz, a gyerekeknek nem lesz tanítás, csak mi fogunk itt nyűglődni. A héten először aludtam ki magam, annak ellenére, hogy hulla fáradt vagyok, felébredek fél 4-kor és nem tudok visszaaludni, nem hagynak az endorfinok. Tegnap is nagyon sokat dolgoztam, aztán meg este elmentünk edzeni az edző csajhoz Phoebe-vel, ami szuper volt, iszonyú jól ment, nagyon érzem a rendszeres mozgás pozitív hatását. Utána beültünk a szaunába két köre, majd eltekertünk hozzám, csináltam tejfölös-újhagymás túrót, és zöldséget mártogattunk bele. Mondjuk őszintén szólva jobban esett volna egy óriási csirkemelles hambi sok zöldséggel meg majonézzel, de utólag ez is kielégítőnek bizonyult. 

Suli után még jön hozzám a kis kedvenc diákom, aztán enyém a délután. Nem tudom eldönteni, hogy bemenjek Budapestre, és elintézzem, amit kell, vagy mossak és takarítsak, amire egy másodpercem nem volt egy hete, esetleg aludjak, ami után kábé sír a szervezetem, vagy elvigyem a kutyát egy óriási sétára, utána meg lazuljak a kanapén. 

Én tudom, hogy majd kapunk cserébe egy hétfői szabadnapot, de szombaton bejönni dolgozni, ez kegyetlenség.

Tired but happy

Úristen, milyen régen nem jártam errefelé. Közben full ősz lett, elővettem a kabátokat, a tornacipőket lecseréltem a bakancsaimra, és az van, ami minden ősszel szokott lenni, hogy nem emlékszem: mit szoktam hordani télen? Fogalmam sincs. Az mondjuk gyanús, hogy kb 500 harisnyám van, egy egész komódfiók teli van velük, ezek szerint télen harisnyát hordok. De hogy azokon kívül vajon mit?

Nagyon fáradt vagyok, 2 napja alig alszom, ilyenkor én nagyon nyűgös vagyok, de ez úgy jön ki rajtam, hogy közben folyamatosan vigyorgok, meg poénkodom. A gyerekek ezt nagyon bírják, és iszonyú helyesek velem, úgyhogy jó a hangulat, csak hát rengeteg a meló, nagyon kell pörögni, egyszerűen nem bírom utolérni magam, mindig úgy esem be mindenhova az utolsó pillanatban, és akkor hazamegyek, és otthon is. 

Közben van ez a fiú, Tony Hawk, nem is tudom, mit meséljek róla. Kb folyamatosan fülig ér a szám, az van. Együtt vagyunk egy csomót, ami ahhoz képest, hogy épp egy hete ismerem, lehet, hogy fura. Vagy pont ez a természetes, hogy együtt akarunk lenni, és akkor együtt vagyunk, nem tudom. Pillával beszéltem ma, kicsit félve, de lelkendeztem neki, hogy nem hiszem el ezt a fiút, olyan jó fej, és olyan édes velem. Pilla azt mondja, hogy nézd meg, te mindig így lelkesedsz, amikor megismerkedsz valakivel, és hát emiatt persze, meg vagyok döbbenve, mikor tünedezik a lila köd, és kiderül, hogy mégsem minden fenékig tejfel. És tényleg, de úgy tűnik, én ilyen vagyok, én nem bírom gyanakodva méregetni a pasikat. Szerintem ugyanannyi esélye van, hogy pofára esem így is, mint ha nem csinálnám az egészet szívvel-lélekkel. Persze, időnként emlékeztetnem kell magam, hogy hát én ezt a fiút tulajdonképpen alig ismerem. De annyit beszélgetünk, és olyan mélyen, hogy úgy érzem, közel kerültünk egymáshoz. Jó vele.

Hétfőn úgy volt, hogy nem találkozunk, mert próbált, aztán meg haza kellett mennie a kutyájához, de azért napközben dumáltunk egy csomót, és este még romantikusan jóéjt kívánt. Aztán egyszer csak, későn, úgy fél 11 körül rám írt, hogy alszom-e már, én erre küldtem egy fotót a halom dolgozatról, amit épp javítottam a konyhaasztalnál. Erre ő, mert úgy adna egy puszit. Hát, mondom, az elképesztően jó lenne, mire ő, hogy hát akkor gyere ki. És ott állt a ház előtt. 

Majd még mesélek.

Tony

Ma pedig Koop koncert van a hajón, ők az egyik kedvenc bandám, és én nem vagyok ott. :( 4800 ft a jegy, és egyik ismerősöm sem lelkesedik annyira, hogy ennyit kifizessen egy olyan zenekarért, amit alig ismer. És bár voltam már az A38-on egyedül koncerten, ma tudtam, hogy fáradt leszek, meg hideg is van nagyon, szóval annyira nem bántam, hogy itthon maradhatok a kanapémon. De most, hogy tudom, hogy már megy a koncert, kicsit szomorkodom. Annyira szeretem azt a zenekart.

Na jó, annyira nem bánom, mert nagyon várom a holnapot. Kicsit összekapom a lakást, piac, edzés, aztán találkozóm lesz valakivel, aki... Na majd mindjárt elmesélem. Az volt, hogy ugye pár hete kidobtam az építészt, ami inkább megkönnyebbülést jelentett, mint csalódottságot, ő túlságosan éretlen és szét van esve ahhoz, hogy bármilyen perspektívát lássak benne, annak ellenére, hogy amúgy egy kedves és szórakoztató srác. Aztán Tindereztem tovább, és találkoztam is ugye egy másik fiúval, aki nekem maximálisan bejött, de ő a randink után nem lelkesedett. Hál'istennek miatta csak egy napig voltam csalódott, annyira pörgök, és ez annyira jólesik, hogy nem bántam, biztosan így jobb. Egyébként mivel nagyon elfoglalom magam, és jól érzem magam a bőrömben, picit bele is törődtem, hogy megint úgy talál rám a tél, hogy egyedül vagyok. 

Azért kicsit tologattam jobbra-balra a srácokat, bár nem túl intenzíven, de szembejött valaki, aki megint annyira szimpi volt, hogy gondolkodás nélkül írtam neki - csak két sort, de írtam. És nem tudom, hogyan lehetek ilyen szerencsés, de ez a fiatalember is hihetetlenül jó arc, úgy néz ki, mint Tony Hawk, lelkesedik irántam, imádok vele beszélgetni, megnevettet, és szuperjó dolgai vannak. Meg egy 5 éves kisfia. Találkoztunk is tegnap, és... És tök jó volt. És holnap is elvisz egy koncertre. Alig várom.

Ez a srác az 5. fiú, akivel kb 8 hónap alatt a Tinderről találkoztam, és tudom, hogy eddig még nem találtam meg ott életem szerelmét, és elismerem, volt azért vicces-sörös-ekis sztorim is, de mégis... Összességében véve szerintem eddig mindegyik srác jó arc volt, és én továbbra is maximálisan optimista vagyok. Lehet, hogy béna a tinder, de amúgy hogyan ismerkednék meg bárkivel?

TGIF

Pillanatok alatt vége lett ennek a hétnek. Ez volt a könnyebbik hetem, meg két félnapot lóghattam is a doki miatt, ebben szuperjó fejek a suliban, hálás vagyok érte. A csütörtök délutáni tanítványaim lemondták, elmentem helyettük futni. Egész nap undorító idő volt, zuhogott, de elindultam, és ez fogadott a parton: 

Volt egy gázos szitu is a suliban, van egy fiú, aki rengeteget elégedetlenkedik, és mindig másokban keresi a hibát (megkérdezi a tanároktól, hogy van-e diplomájuk arról hogy ezt a tantárgyat ők taníthassák, meg hasonló ínyencségek, nagyon gáz), és hogy ez a suli szar, a képzés szar, a tanárok szarok, túl sok órájuk van (nyilván), a másik suliban az elsősök az 5. óra után hazamehetnek (nem igaz), és ebből az osztályból mindenki el fog menni. Na és próbáltam észérvekkel meggyőzni, egyszer, kétszer, sokszor, hogy mondja el, mi a probléma, segítek, ha tudok, keressünk megoldást (én persze nem tudok nekik kevesebb órát csiholni), de mikor mindenre az volt a válasz, hogy minden szar, akkor azt mondtam, hogy elég, erre a sírásra nem vagyok kíváncsi. csinálja a dolgát rendesen, igyekezzen helytállni, és ne keltse a hisztériát. Na és akkor én lettem a közellenség, a FB-on osztott másoknak, hogy milyen osztályfőnök az ilyen, hogy nem áll ki a gyerekek mellett, és ellenük van, eddig csak úgy csináltam, mintha jó fej lettem volna, és ő át is fog menni a másik csoportba, meg egyéb nyalánkságok.

Szemtől szemben úgy tettem, mintha nem foglalkoznék vele, kábé kinevettem, de nagyon szarul esett, főleg, mert látnotok kellene, hogy pörgök miattuk, és tényleg, mindent megteszek, hogy jó legyen nekik. Amúgy tökre megdicsért tegnap a védőnő és az iskolatitkár is, amikor hármasban beszéltünk az egyik gyerekemről, hogy bárcsak minden osztályfőnök ilyen lenne, mert mindennek azonnal utánajárok, maximálisan lelkiismeretes vagyok, és látszik rajtam, hogy fontosak nekem a gyerekek. Na mindegy, szóval rosszulesett, annyira, hogy felébredtem szerda éjjel, és annyira felhúztam magam a dolgon, hogy ez milyen igazságtalanság, hogy nem bírtam elaludni. És azon gondolkodtam, hogy miafasz lesz, ha ez nem oldódik meg

De ma képzeljétek, megkeresett a fiú, és bocsánatot kért, hogy átgondolta, hogy rájött, hogy én csak jót akartam, és szégyelli magát, hogy bunkó volt, és ne haragudjak. Én legszívesebben megöleltem volna, annyira örültem ennek, de csak annyit mondtam, hogy nagyon örülök, legyünk jóban, szeretném, ha jól érezné magát az iskolában, és kezet nyújtottam neki. 

És végre péntek van, egyedül lehetek, előttem két teljes nap még, és ez nagyon jó nekem.